A zene iránti érdeklődésemet általános iskolai énektanáraimnak köszönhetem. Zuglóban, a Hunyadi János zenei általános iskolába jártam, ahol Kodály Zoltán növendékei, Szabó Helga és Sebestyénné Farkas Ilona voltak tanáraim. 10 éves koromban kezdtem klarinétozni a XIV. kerületi Zeneiskolában. 11 évesen vettek fel a Magyar Állami Operaház Gyermekkórusába. Az általános iskolai tanárok szerettették meg velem történelmet és az irodalmat is. Az otthoni könyvtárunknak köszönhetően sokat olvastam, kulturális versenyeken csoportban és szólóban gyakran versenyeztem.
Középfokú zenei tanulmányaimat a Bartók Béla Szakközépiskola klarinét majd zeneszerzés szakán végeztem, Kuszing János illetve Kocsár Miklós irányításával. Konzervatóriumi éveim meghatározója, hogy az első évtől az utolsóig szinte minden estémet a Zeneakadémián, az Operaházban és az Erkel Színházban töltöttem. Az érettségin a történelem volt a szabadon választott tárgyam.
A Zeneművészeti Főiskola karvezetés szakára jelentkeztem, ahol 1980-tól a magyar kórusművészet olyan kiválóságainál tanulhattam, mint Párkai István és Makláry József, szolfézsból a Kodály-koncepció nemzetközi elismertségű tudósa, Hegyi Erzsébet volt a tanárom. Még első éves karvezetős növendék voltam, amikor a Kodály Zoltán Nemzetközi Zeneszerző versenyen a Három leánykari álom című kórusművemmel III. díjat kaptam. Ezután 1982-ben sikerrel a felvételiztem zeneszerzés szakra, ahol mesterem Petrovics Emil volt.

Másodéves zeneszerző hallgatóként tanítottam először, eleinte egy-két növendékem volt, majd az évek során előfordult, hogy 8-10 különórát is adtam egy héten. A privát órák kellemes tapasztalata és belső elégedettsége nyomán fogadtam el Lendvay Kamilló zeneelmélet tanszakvezető felkérését, és lettem a tanszakvezető demonstrátora. Nagyon szerettem ezt a munkát, és élveztem, hogy egy évvel később minisztériumi ösztöndíjasként - bár még zeneakadémiai növendékként - két önálló szolfézs/zeneelmélet osztállyal foglalkozhattam a Zeneakadémiához tartozó Különleges Tehetségek Iskolájában.
Bár zongorázni tanulni csak 14 éves koromban kezdtem, a Zeneakadémián már elfogadható volt a lapról olvasási játékom, amit a közös órák szünetében, kollégáim "prima vista" kíséretekor kamatoztattam. Az Ének Tanszak hamarosan "hivatalosan" is igénybe vette képességeimet: Bánffy György prozódia óráin évfolyamtársaim korrepetitora lehettem.
1984-ben a Vasutas Szakszervezet Központi Énekkarához jelentkeztem korrepetitornak, ugyanitt 1985-től vezető karnagy lettem. A karnagyi munkával párhuzamosan a Színművészeti Főiskolán Kerényi Imre osztályának zenei vezetője lettem. Az utóbbi két munkát azért hagytam abba, mert utolsó éves zeneszerző hallgatóként a Magyar Rádióhoz hívtak zenei rendezőnek.
A díjak és Köztársasági Ösztöndíjak ellenére a zeneszerzés tanulmányok végére zeneszerzői kedvem csökkent, kétségeim növekedtek. Az ötödik év után a Zeneakadémia egy további hatodik év elvégzését is lehetővé tette, ehelyett karmester szakra iratkoztam be, de tanulmányaim mellett továbbra is tanítottam és a Rádiónál zenei rendezőként dolgoztam.

1988 elején lemondtam a további zenei tanulmányok folytatásáról és a zeneakadémiai tanításról. 1988 őszétől a Magyar Állami Operaháznál kezdtem el korrepetitorként dolgozni. A színházat és az énekesekkel való foglalkozást nagyon szerettem, ennek ellenére lassan megbarátkoztam a külföldi tanulási lehetőség gondolatával. Főiskolás éveim alatt, 1982-ben töltöttem egy hónapot Svájcban. Svájcban dolgozó belgiumi menekült unokabátyám ösztönzése ellenére nem maradtam külföldön, és egy évvel később, amikor tanárom, Petrovics Emil próbált rábeszélni egy kilenc hónapos genfi ösztöndíjra, nagyobb volt bennem a félsz, mint az ismeretlen kipróbálásának kíváncsisága.
1889-re azonban úgy éreztem, zeneszerzői megtorpanásomra orvosság lehet néhány év külföldi tanulás, ami akkortájt még jószerével csak a MÖB ösztöndíjakkal volt lehetséges. Időközben a francia intézetnél kezdtem el nyelvet tanulni azzal a szándékkal, hogy posztgraduális képzésre Franciaországba vagy Belgiumba megyek. 1990 tavaszán nyújtottam be a pályázatomat a MÖB egyik munkatervi pontja alapján a Brüsszeli Konzervatóriumban folytatandó képzésre. 1990 októberében kaptam az értesítést, hogy 1991 októberében indulhatok a kilenc hónapos képzésre Brüsszelbe.
A brüsszeli tanulmányok alatt sikerült felvennem a kapcsolatot az elektro-akusztikus zene párizsi központjával, az IRCAM-mal. Nem volt egyszerű bejutni, de sok akadály után, végül egy 10 hónapos francia kormányösztöndíjjal, 1992 őszén kezdetem el Párizsban az IRCAM óráit látogatni. Az 1991 és 1997 között Belgiumban és Franciaországban folytatott tanulmányaim egészen megváltoztatták a komponálásról, a tanításról, Európáról és a világról alkotott képemet, bejártam egész Belgiumot, Dél-Hollandiát, Franciaország nagy részét, megismertem Párizst, Rómát, élményekkel gazdagodtam, számos ismerőst és barátot szereztem, sok zeneszerzői pályázaton indultam, de küldetéstudatú zeneszerző nem lettem.

1994 és 1996 között a napi sajtónak és kulturális folyóiratoknak közel 250 cikket küldtem Franciaországból és Belgiumból. Írtam kiállításokról, magyar vonatkozású kulturális eseményekről, zeneoktatásról, zenei informatikáról.
Magyarországra visszatérve először a magánszektorban próbálkoztam, 1997 januárjától a PAN Kft zenei műhelyében folyó zenei informatikai oktató munka felelőse voltam, emellett részt vettem a koncertszervezéssel, könyv- és lemezkiadással foglalkozó cég ügyvitelének irányításában.
Az alapfokú művészetoktatás problémáival foglalkozó írásaimban megfogalmazottak gyakorlati megvalósításának vágya vezetett arra, hogy egy nehéz helyzetben lévő zeneiskola igazgatói állását megpályázzam. A sikeres pályázat eredményeképpen 1997. november 1-jétől az Érd Városi Zeneiskola igazgatójaként egy 50 fős tantestülettel és több mint 550 növendékkel rendelkező alapfokú művészetoktatási intézményt vezettem.
A vezetői, irányítói, valamint az ügyviteli munkára vonatkozó ismereteim korszerűsítése érdekében 1999 és 2001 között ECDL és számítógép felhasználói tanfolyamot végeztem, Kulturális menedzser szakképesítést szereztem, majd a Budapesti Műszaki Egyetem két éves képzését követően sikerrel tettem le közoktatás vezetői szakvizsgámat. 2000-ben a Budapesti Francia Intézetben két nyelvvizsgát szereztem.
2001-ben megnősültem. Informatikus végzettségű feleségemmel Budapesten élek.

Művészeti iskola igazgatójaként jól éreztem magam, és a nehéz helyzetben átvett intézményben jelentős, a tanárok és a szülők által is támogatott változásokat indítottam el. Szerettem az igazgatói munkát, úgy érezem sikerült jó kapcsolatot kialakítanom a többi iskolával, a Várossal és a városi sajtóval. 2001 novemberében mégis győzött a kihívás: elfogadtam Győriványi Ráth Györgynek, a Magyar Állami Operaház főzeneigazgatójának felkérését, és az Operaház művészeti titkára lettem.
Bár nem egy eszme, hanem a Magyar Állami Operaház szolgálatára szerződtem, a 2002-ben bekövetkezett igazgatóváltás nem kedvezett karrieremnek. A Fővárosi Munkaügyi Bíróság számomra kedvező két döntése ellenére -az akkori operavezetés rosszhiszemű hozzáállása miatt- 2004. áprilisával megszüntettem operai munkaviszonyom. Kényszerű épésem jogi megalapozottságát a Fővárosi Bíróság 2005-ben jogerős ítélettel igazolta: ismét javamra döntött.
Bán Teodóra 2004. januárjától vezeti Szabad Tér Színház Kht.-t. Az ő hívására segítettem a színház munkáját és a "Nyári Fesztivál, Budapest" szervezését, 2004. áprilisától.

Honlapom szerkesztésekor hálával gondolok mindazokra, akik a tudásomat fejlesztő és világlátásomat megváltoztató nyugat-európai évekhez segítettek. Köszönöm a flamand, vallon, francia, uniós (Tempus), magyar (Eötvös Ösztöndíj) és alapítványi ösztöndíjakat (Soros Alapítvány, Magyar Hitel Bank, Magyar Közgazdászképzésért Alapítvány). Köszönöm a támogatók és az önzetlenül mellém álló magánszemélyek segítségét.

Abrudbányay Zoltán