|
Az 1793-ban alapított Conservatoire de Paris Európa-szerte mondig is a zenei közép- és felsőoktatás mintájául szolgált. A forradalmi időkben nehezen működő francia adminisztráció miatt az intézmény csak 1795-ben nyerte el végső formáját, s az első tanítási év 1796-ban volt. Ezért az 5 évvel ezelőtt a Villette-negyedben, a Zene városában új otthont kapott Párizsi Konzervatórium a napokban ünnepli működésének 200 évfordulóját. A Conservatoire, a XVI. Lajos alatt, 1784-ben alapított Királyi Ének és Versmondó Iskola, és a forradalmi lelkesedés közepette létrehozott Nemzeti Gárda Zeneiskolája örökébe lépett. Működésének első évtizedében nagy számban képezte a politikai ünnepségek fényét emelő muzsikusokat. A tömegképzésnek az 1822-ben igazgatóvá kinevezett Cherubini vetett véget, és ö fogalmazta meg a Konzervatórium működésének princípiumait: a felvételi vizsgát, a kötelező jelenlétet, és a főtárgyak és a melléktárgyak rendszerére alapozott térítés menetes képzést. Az elit-oktatás és az ingyenesség elve azután a legkülönfélébb rezsimek alatt fennmaradt, és a mai napig érvényes. A pedagógia modell azonban állandó viták kereszttüzében állt. A viták ellenére a párizsi modell hamar elterjedt és Európa-szerte megjelentek a francia mintát többé-kevésbé követő intézetek: Genf, Brüsszel, Prága, Madrid, Szent-Pétervár stb. A Conservatoire hírnevéhez nagyban hozzájárultak az orgonista és zeneszerző igazgatók, így Cherubini, Ambroise Thomas, Auber, Marcel Dupré, Fauré. Olivier Messian ugyan nem fogadta el a tisztséget, ám a Konzervatórium utóbbi ötven éve legmeghatározóbb személyiségének enélkül is ő tekinthető. Messian filozófia, majd zeneszerző osztályába a legkülönböző zenei horizontokról érkeztek növendékek, s nála tanult a kortárs zene későbbi nagyságainak jórésze: Boulez, Stockhausen, Xenakis, Murail stb. A fennállásának bicentenáriumát üneplő konzervatórium, teljes nevén Conservatoire National Supérieur de Musique et de Danse de Paris (CNSMDP), több mint két hónapig tartó ünnepei műsorán mester kurzusok, koncertek, balettek, kiállítások és konferenciák szerepelnek. A december 2. és február 16. között zajló megemlékezések sorából kiemelkedik a "Perspectives" című kiállítás, mely hat évszám köré csoportosítva mutatja be az intézet történetét. A nevezetes évszámok: 1795 (az intézet beindulása), 1830 (Berlioz Fantasztikus szimfóniája), 1861 (a Tannhäuser bukása Párizsban), 1894 (Egy faun délutánja), 1913 (a Tavaszi áldozat és a Pierrot lunaire bemutatója), 1947 (Messian az analízis osztálya). A több mint két hónapig tartó ünnepségsorozat alatt az intézet növendékei is számos koncertet és balett-estet tartanak. Ez utóbbiak programjából kiemelkednek az Ashley Page és Angelin Preljocaj koreográfiái alapján készült bemutatók. A zenei események csúcsát a "Zenith" teremben február 12-re műsorra tűzött Berlioz mű, a Te Deum jelenti. A mega-koncertekre tervezett Zenith, ez alkalommal 2.000 előadót és 10.000 nézőt fogad majd falai közé. A hatalmas és különleges előadói apparátus igénylő mű megszólaltatására a Párizsi Konzervatórium zenekara Európa 30 konzervatóriumi zenekarának muzsikusaival egészül ki, s a kórust Párizs négy templomának énekesei alkotják. A tenor szólót José Cura énekli, az együttest Sir Colin Davis vezényli. A Konzervatórium 200 éves munkáját a francia állam egy új, minden igényt kielégítő épülettel jutalmazta. Ajándékot kap a Te Deum közönsége is: párizsi viszonylatban hihetetlenül alacsony áron, kb. 2.800 forintért válthat jegyet a hangversenyre.
(1995.) |
