|
A konfekcióipar gazdasági érdekei által diktált divat minőséget és sok pénzt teremelő legfelsőbb osztályának, a Chanel, Versace, Lacroix, Ferré, Givenchy, Lagerfeld, Dior, Armani, Rabanne, Jean-Paul Gaultier és Yves Saint Laurant nevével fémjelzett francia Haut-couture ruhái műfajuk csúcsát: a ruhaművészetet jelentik. Sokak szerint azonban az egyéniség kifejezésén és a külvilágnak magunkról adni akart képen túl más üzenetet is hordoz a magunkra vett öltözet: a szezononként változó, és a divatbemutatókon elkápráztatóan pazarló, s néha meghökkentő ruhadarab művészi érték hordozója is lehet.
A párizsi ruhaipar és a képzőművészt szoros kapcsolatára, s a legfrissebb művészeti törekvésekre való gyors reagálására irányítja a figyelmet a brüsszeli Szépművészetek Palotájában (Palais des Beaux-Arts) nemrég megnyílott kiállítás, amely a ma már történelemnek számító híres "szabók" és fiatalabb kollégáik (Gaultier, Mugler) 150 ruhadarabjával valódi kiállításra invitál. A ruhadarabok persze inkább alkalmi, mint a mindennapok viseletének készültek, de a 1960-tól 1990 terjedő időszak munkáiból összeállított anyagban azért megtalálhatók a 60-as évek tiltakozó viseletei (popartos, flower poweres ruhák, farmerek és miniszoknyák), s mellettük a Warhol, Christo, Keith Haring, Robert Morris és Cindy Sherman művészetét eszünkbe juttató, sokszor bátor viselőre számító ruhacsodák. A divat néha gyorsabban tudja megfogni és visszatükrözni a kor szellemét -ezt tanúsítja a poptól a punkon át a posztmodernig az utóbbi 30 év minden stílusát felvonultató kiállítás. De hogy a korszellem az, ami a vagyon bástyái mögött is érzékenynek mutatkozó tervezőkre hat, avagy a mesterszabók azok, akik a megelőlegzik a változásokat -nehéz lenne eldönteni. A kísérőfüzet mindenesetre gondosan felhívja a látogató figyelmét a francia Haute-couture és a kortárs művészet között a század eleje -az első nagy divatház megnyitása- óta létező szoros kapcsolatra. S valóban, a divatbemutatók kifutóiról ismert csillogó ruhák helyett Brüsszelben az anyaggal és formával bátran kísérletező művészekkel találkozunk, köztük egy olyan Chanellel, aki -egy évtizeddel ezelőtt- a "Nőröl alkotott futurista képét" finom szövetekből az op-art eszközeivel formálta ruhává. Gaultier alkotása, a Ruha gránát alakú mellre 84/85 őszén kavart nagy vihart. A később Madonna érzéki számaiban szereplő ruhatípus őse, most egy selyemharisnyás, jumbo-sapkás, szenvtelen bábunak kölcsönöz tagadhatatlan csáberőt. Lenyűgöző a kiállított ruhák forma-, anyag-, és fantázia gazdagsága. A nemrég még a bemutatókon fényképezett, és az elegáns butikokban árult különlegességek a változó divat ellenére időtállónak bizonyultak, s a stílusokban és eseményekben gazdag elmúlt 30 évnek a nagyközönség által is körbejárható művészi kordokumentumaivá lettek. A próbababák steril hangulatát zenével, diával és videó-bejátszásokkal oldják. A kiállítás eredeti ötletekkel fűszerezett elrendezése olyan nemzetközileg elismert stiliszták nevéhez fűződik, mint Rei Kawakubo, Issey Miyake, Yohji Yamamoto. A Brüsszelben január 7-ig megtekinthető válogatás 1996 februárjától a Montreali Modern Művészetek Múzeumának vendége lesz. (1995.)
|
