A 100 éve születt Moholy-Nagy Lászlót Magyarországon főleg a Bauhaus-nál folytatot tanári és elméleti tevékenysége alapján ismerik, pedig a külső tapasztalatok megörökitéséről lemondó, újat kereső művész, az alkotóművészet sok ágával foglalkozott. Dolgozott mint festö, grafiKus, szobrász, filmes, épitész, és mint rendkivül elkötelezett teoretikus. A párizsi Pompidou Központ (Centre Pompidou) -népszerű nevén: Beaubourg -, november 8-tól megrendezett Moholy-Nagy kiállitásának ismertetője egyesenesen a XX. század "meghatározó jelentőségű" avant-garde művészének nevezi az 1895 július 20-án, Bácsbocskorodon született alkatót.

A konstruktivista elmélet szerint a modern müvész egyfajta mérnök, aki bármihez is fog, a tudományra és a technikára kell hivatkoznia, Ebben a szellemben beszélt Moholy-Nagy László 1922 májusában, a Haladó Művészek Első Nemzetközi Kongresszusán, Düsseldorfban, s ki jelentette, hagy "a művészi munka elsődleges célja nyilvánvalává tenni, hogy a művészet, mint a szubjektiv tapasztalatok kifejezö eszköze elvesztett minden értelmét". Ezért a jövőben, a müvésznek "le kell mondania a külsö tapasztalatok megörökitéséről, s helyette valóban az új megalkotásával kell foglalkoznia".

A Tanácsköztársáság megdöntése után Bécsben, majd Berlinben elö képzőművész (Kurt Schwitters, Raoul Hausmann, Walter Dexel és Walter Gropius harcos társa), tudatosan kisérletezett a fényérzékeny papirral azért, hogy a fotográfiát a kubizmus vizuális forradalma óta megváltozott modern müvöszetek szintjére emelje, s megszabaditsa a tisztán reproduKáló feladatoktól és a perspektivától. A düsseldorfi tanácskozás után néhány hónappal, 1922 őszén, Berlinben fedezi fel Moholy-Nagy a fotogram készitésének el járását. A fotogram (melyet 1925-ig a poétikus "fénylő kompozició" névvel illet) előállitása lényegében egyszerű; közvetlenül a fényérzékeny papirra helyezett tárgy(ak) és a különbözö irányból és erősséggel érkezö fény segitségével készül a kép. Az ugyanarra a papirra történö többszöri ráfényképezéssel Moholy-Nagy addig soha nem látott fekete-fehér világot alkotott, mely saját müvészetelméleti elképzelései gyakorlatba ültetésével pontosan megfelelt a "másolást" felváltó, s a "tiszta forma és fény" ábrázolását hirdetá esztétikájának, s amely szarosan illeszkedett a festészet és a grafika területén végzett üttörő munká jához. (Elég ehhez felidézni az 1922-23-ban készült mechano-dadaista alkotásokat, az 1925-26-bó1 való konstruktivista "térbeli konstellációkat" vagy az Amerikában töltött évek biomorfikus müveit, A párizsi kiállitás szervezöi néhány képet be is mutatnak a kapcsolat igazalására.)

Az első, 18x24-es méretű fotogramokat, és magát a "tiszta fényt" rögzitő eljárást bemutató Moholy-Nagy cikk 1923-ban, az amerikai Broom magazinban jelenik meg, "Light: a Medium of Plastic Expression" cimmel. A Pompidou Központ kiállitásának egyik meglepetése, hogy már az elsö fotogramokat követően, Moholy-Nagy milyen hamar rátalál a technikai és kifejezési lehetöségkre, s a '30-as és '40-es években, a művész amerikai idöszakában készült fotogramjait szemlélve csak a felhasznált fényérzékeny papir anyaga tünik jobbnak (s a képek méretei nagyobbak) -a 1922 és 1946 kázátt készült fatogramok szinvonala végig egyenletes.

A párizsi kiállitás egyébként fálhivja a nézők figyelmét arra, hogy a 20-as években a fotográfia lehetőségeinek annyira aktuális művészeti kérdés volt, hogy a fényképezőgép és optika nélküli fénykép előálitásával többen is kisérleteztek. Így a fotogram megszületése előtt alig néhány hónappal korábban, Párizsban, Man Ray is rátalált az el járásra. "Csakhogy amig Man Ray megmarad a tárgyak/árnyékok világánál és mindennapok témáinál -írja a kiállitás ismertetőjében Herbert Molderligs művszettörténész-, addig Moholy-Nagy képei meglepő távolságot tartanak az addig ismert formák világával, s egy tárgyak és árnyékok nélküli világot mutatnak, az abszolut fény és az abszolut sötét világát". Moholy-Nagy képein valóban nem ismerhetők fel a kép realizálásakor használt tárgyak, amit látunk, az fényes és sötét területek alkotta, ritmussal és térrel rendelkezö forma.

A "fénylő formák" kutása mellett Moholy-Nagy sokirányú tevékenységet folytatott. Filmjei közül emlékezetes az 1932-ben készült "Tönendes ABC" (Hangzó ABC) és a "Großstadtzigenuer" (Nagyvárosi cigányok), Elméleti munkái közül ma is alapvetönek számit a "Malerei, Photographie, Film (1924), a "Von Materiel zu Architektur" (1929), a "60 Fotos" (melyben 9 fotogram is szerepel, 1930), a "Vision in Motion" (1942), és az "Abstract of an Artist" (1946).

A technikai fejlödés gondolatától vezérelve Moholy-Nagy írásaiban gyakran beszél ügy a művészet változásától, mint egy fejlődésről, mely "egy kezedeti technikai szintről egy magasabb szint felé törekszik, (...) s végül a modern médiában csúcsosodik ki". A történelem azonban azt mutatja, hogy a művészetben nem létezik fejlődés, sem haladás, Moholy-Nagy elképzelése, mely szerint a fotogram a kiindulópontja lest egy üj, a fénnyel dolgozó és kifejezö művészetnek (vetítési- és visszaverődési játékok, fénykörnyezetek, fényépitészet) nem látszik igazoltnak.

A Pompidou Központ első pinceszintjén látható kiállitás a valaha bemutatott legteljesebb Moholy-Nagy fotogram anyagot kínálja, A 18 darabból álló (és jórészt magán kézben lévő) kollekció több tucat képe is most elöszőr kerül a nagyközönség elé. A december 31-ig látható kiállitással párhuzamosan, négy alkalommal, Moholy-Nagy filmjeiből is vetitenek. December 15-én a "Fény játéka " cimmel rendeznek konferenciát Moholy-Nagy munkásságáról.

Párizs, 1995. november