Emésztő tűz hamujából életre kelő remények, kiszáradt növénymaradékból újjászülető fák, álmok és sorsfoszlányok, csoportba verődött, mozdulatlan árnyak: mintha a természet után vágyódó, magányos Ember mitológiáját látnánk megelevenedni Scholz Erik vásznain. A Mester utóbbi 15 évben festett képeiből Mechelenben nyílt kiállítás magyar szemlélőjének eszébe jutnak Bartók természet-zenéi (a Szabadban sorozat és a Fából faragott királyfi muzsikája, stb) és fülébe cseng Petrovics Emil Első kantátája is (Egyedül az erdőben). A Brüsszel és Antwerpen között félúton található város főteréhez közel, a középkorból megmaradt negyed szűk utcáinak egyikében, egy 300 éves, belülről teljesen a modern kiállítótermi igényekhez alakított (valamikori) lakóházban kaptak helyet a Munkácsy-díjas festő képei.

A Galerij Groot-Begijnhof-ba látogató belga érdeklődő valószínűleg nem fog magyar zenékre asszociálni, de a titokzatos erdő; az ember-módra lélegző fák és a fákra hasonlító emberek; a múlt-jelen-jövő lassú táncának kimerevített kockái; az ágas-bogas, ki tudja hol kezdődő és hol végződő alakok -melyek néha kísértetiesen hasonlítanak valamire, amit már rég a megnevezhetetlenség ködébe burkolt az idő-, ez a természetbebujdosó humanizmus, Scholz Erik művészete, bizonyára őket sem hagyja gondolatok nélkül. Az épület három szintjén elhelyezett 18 kép közül -a vendégkönyv tanúsága szerint- az érdeklődök tetszését leginkább a Ligeti emlék, a Fák népe, Az erdő üzenete, az Alak, a Kék arány és az Őszi nap című képek nyerték el.

Fák népe, 1986.

Scholz Erik mecheleni kállítása figyelemre méltó esemény azért is, mert nem a két ország kulturkormányzatának együttműködése, hanem flamand oldalról megnyilvánuló érdeklődés nyomán született -ezt a megnyitón mondott beszédében Luc Storme, a flamand kormány Külügymisztériumának magas rangú tisztviselője is aláhúzta. A belgiumi Magyar Nagykövetséget ez alkalommal senki sem képviselte, pedig a kiváló festőkben bővelkedő Flandriában ilyen kiállítással csak büszkélkedhetünk.
A május végéig tartó bemutató megrendezéséért elismerés illeti a bornemi (Belgium) Jan Wust Fondation munkáját.

Eddig tartott a beszámoló, amikor Pestről megérkezett a hír: Hosszan tartó, türelemmel viselt betegség után elhunyt Scholz Erik. Mintha a kiállításhoz igazította volna a halált: Teste a természeté, gondolatait eleven képeibe zárta. Nekünk.

Jan WÜST,
Scholz Erik képeinek belga/holland/fríz szerelmese
1995. novemberében egy kiállítás megnyitón.

(1995.)