A Fény városának nyüzsgését 1995 őszén nem a japán turisták mindent lefényképező hada, hanem a négyesével járőröző rendőrök és katonák jelenléte okozza. A Vigipirate akció keretében a metróállomások és a közterületek szemétgyűjtő eszközeit lezárták, gyakoriak az utcai igazoltatások, és a középületekbe lépőket gondosan ellenőrzik. Bár az óvintézkedések a merénylet veszélyére figyelmeztetik a párizsiakat, a város szokásos intenzitással éli életét, s a gazdag választékú, és a művészet minden ágát érintő eseményeivel Párizs továbbra is Európa első számú kulturális központja marad. Az 1995-ös ősz legmarkánsabb művészeti programjait ebben az évben is a Párizsi Őszi Fesztivál kínálja.

A Párizsi Őszi Fesztivál és a nagyjából azonos időben kezdődő Budapesti Őszi Fesztivál közös vonása, hogy mindkettő nagy hangsúlyt helyez a kortárs művészet és az aktuális törekvések bemutatására. A párizsi léptékek természetesen mások, mint a pestiek: az itteni fesztivál csaknem három hónapig tart, s a Szajna-parti város pénzügyi lehetőségei azt is megengedik, hogy kizárólag a nemzetközi élvonal jegyzett művészeivel találkozzon a közönség, Az 1995-ös Őszi fesztivál zenei eseményeinek központjában Arnold Schönberg művészete áll, s ez önmagában is figyelemre méltó esemény, mert a 1933-ban Amerikába települt bécsi zeneszerzőnek Párizs még sohasem szentelt ilyen méretű megemlékezést.

A Louvre-tól néhány saroknyira, a Place du Châtelet-én álló Théâtre du Châtelet-ban november 10-én indult a Schönberg-sorozat. Pierre Boulez vezényelte a Von Heute auf Morgen című operát, melynek megírásával Schönberg -a "könnyebb útra" tért tanítványainak (Hindemith, Kurt Weill) sikerét is figyelve- be akarta bizonyítani, hogy a 12 hangos komponálási módszerrel is lehet könnyed és aktuális témájú darabot írni. A banális történetet feldolgozó opera Boulez előadásában sem lett habkönnyű mulatsággá. A darab gyerekszereplője által az opera utolsó pillanatában feltett kérdés (De mama, mi az, hogy modern ember?) azonban remek gondolatébresztő egy Schönberg- és egy kortárs művészeti fesztiválon.

November 8. és 18. között öt alkalommal került előadásra a Châtelet színpadán Schönberg befejezetlenül is teljes Mózes és Áron című operája, a torzón maradt harmadik felvonás nélkül. A darabot Christoph von Dohnányi vezényelte és Herbert Wernicke rendezte. Alig egy hónappal azután, hogy a Mózes és Áron-t Amszterdamban Pierre Boulez dirigálat és Peter Stein rendezte, Párizsban egy teljesen más koncepcióval találkozhatott a közönség. Míg az amszterdami előadás az első felvonás ínségének és a második felvonás orgiájának kontrasztjára tette a hangsúly, a párizsi előadás a két főszereplő, Mózes és Áron (az ige és a szó) szembenállását emeli ki. Wernicke színpadán könyvkupacokat, frakkos urakat és feketeruhás hölgyeket látunk, s a kórus tagjai egy meredeken hátradöntött fehér fal négyszögletű kivágataiban szétszórva állnak, deréktól felfelé látszanak, s kottával a kézben énekelnek Mózes (Aage Haugland) néha könyvoszlopon ülve és lábával könyvekre támaszkodva, s kezében hatalmas könnyvel mondja-énekli szólamát. Áron virtuóz hangot igénylő szerepében fellépő Philippe Langridge nem a magas hangok bajnoka, de amivel az ambitusban adós marad, böven kárpótolja kifejezőerőben. Az előadás Schönberg partitúrájának tökéletesen megszólaltatásával ajándékozta meg a nézőt.

Châtelet-színház november végi, utolsó bemutatója a műsorválasztás és a közreműködök személye miatt is érdekes. Ismeretes, hogy Schönberg egyik legexpresszionistább zenéjét, az Erwartung (Várakozás) című egyfelvonásos melodrámát a férfi és a nő kapcsolatáról szóló másik egyfelvonásossal, Bartók Kékszakállújával szokták játszani. (A standartizálódó párosítással egyébként a Genfi Opera szakított először, 1992-ben, triptichonná egyesítve az Erwartungot Berg A bor című koncertáriájával és a Pierrot Lunaire-rel.) A Châtelet-beli bemutó Schönberg zenei termésének 30 éves idöszakából válogat. Az Erwatung-ot (1909) az op. 34-es Begleitmusik zu einer Lichtspielszene (Kisérözene egy filmjelethez, 1930) követi, majd a Verklärte Nacht (Megdicsőült éj, 1899.) vonószenekari változatára készült balettel zárul az est. Az előadást vezénylő Antonio Pappano várhatóan bravúros karmesteri teljesítményén túl várakozás övezi az Erwartungot rendező a német Michael Grüber munkáját: a Párizsiak még élénken emlékeznek előző rendezésére, az agresszív jeleneteivel a nézőket sokkoló Traviata előadásra. Az Erwartung nő szerepét Anja Silja énekli, a Verklärte Nacht koreográfiáját Anne Teresa De Keersmaeker készítette, a darabot brüsszeli Rosas társulat táncolja.

A Párizsi Őszi fesztivál keretében, a zeneszerző Schönberg másik arcát, a rajzoló és festö Schönberget mutatja be Modern Művészetek Múzeumában (Musée d'art moderne de la Ville de Paris) kiállítása, ahol a kizárólag önarcképeket készítő művész képeiből válogattak.

A tanár Schönberg szellemi hagyatékát kívánja reprezentálni a Schönberg-tanítványok és a schönbergi szellemiséghez valamilyen módon kapcsolható zeneszerzök müveiböl összeállított sorozat. A Châtelet-ban a napokban kezdődő program kulcsszavai: az Intenzitás, a Töredék és aforizma, az Utópia szellemében, a Lírai konstrukció és a Történelem/emlékezet. Ferneyhough, Kurtág, Sosztakovics, Berio, Holliger és Carter művein kívül, a mottóhoz kapcsolható Schönberg-kamarazenéböl is ízelítőt adnak a Párizsi Konzervatórium szólistái. Arnold Schönberg életének dokumentumaiból (levelek, partitúrák, fotók tárgyak) összeállított kiállítás ugyancsak a Châtelet-színházban látható.

Az 1995-ös Párizsi Őszi Fesztivál másik figyelemre méltó sorozatát, a modern táncművészet legjelentősebb előadóit és törekvéseit bemutató Danse-t a Châtelet-val szemben álló Théâtre de la Ville rendezi. December végéig itt követi egymást a Lucinda Childs Dance Company (Philipp Glass, Zygmunf Krauze és Henryk Góreczki zenéivel), Rui Horta és a S.O.A.P. Dance Theatre Frankfurt, a kizárólag férfi táncosokbó álló Ushio Amagatsu társulat, a Holland Nemzeti Balett, az Anne Teresa De Keersmaeker írányította Rosas társulat (műsorukon Bartók II. hegedű-zongora szonátája, Bach- és Beethoven zenék), valamint Pina Bausch a Wuppertali Táncszínház.

Párizs zenei színpadain szokás szerint ritkán találkozni a Magyarországon élő magyar, művészekkel, ez alól a Párizsi Őszi Fesztivál műsora sem kivétel. A magyar színeket ezen az őszön a november elején Bartók esteket adó Fesztiválzenekar és Kocsis Zoltán, valamint Sebestyén Márta és a Muzsikás képviselte. Ez utóbbiak november 18-koncertje kapcsán érdemes megjegyezni, hogy a Párizs szívében lévő Théâtre de la Ville plakátjain és az igényes kivitelű műsorfüzetben a francia nyelvterületen ritkán tapasztalható gondossággal ügyeltek a magyar nevek és szavak helyesírására, s az együttesről ismertetőt író Lakos Anna hiba nélkül megjelent szövege is a figyelmes franciákat dicséri.

(1995.)