Ki ne őrizné a búcsúk és vásárok gyermekkori emlékeit? A forgatag, a ragyogóra festett tükrös körhinták, a kikiáltók beharangozta attrakciók képeit? A szédülést, a pillanatnyi boldogságságot? A háttérről, a festett álmok világának szakadozó díszleteiről, a mutatványos bódék korhadó deszkáiról, és a Zampano-k országutat járó nyomorúságos életéről csak a verista alkotók mesélnek. A színfalak mögé nem látó többség számára a vurstli a szórakozás szinonimája. De, hogy a kimúlóban lévő iparág kellékei a naiv művészet szép és megőrzendő alkotásai -csak az utóbbi idők felfedezése. A párizsi Grande Halle "Volt egyszer egy vásár ünnep" című kiállítása a vurstlira és a vásárok hangulatára emlékezik.

A vurstli-kiállításnak otthont adó tisztán vasszerkezetű épület majd száz évig szolgált vásárcsarnokként (Grande Halle), míg a Villette-negyed rekonstrukciója során múzeumi rangra emelkedett. Közszolgálati funkciót töltött be, akárcsak a vurstli, mely, a századforduló Párizsához is hozzátartozott. A körhintások, bódésok és mutatványosok népünnepélyéből mára csak hírmondó akad a Szajna partján, s ami maradt, -a rue du Trône, a Place de la Nation és a Tivoli efféle attrakciója-, az a hidegen elektronizált világ.
A Villette-beli Grande Halle kiállítása az aranykor, az 1850 és 1950 közötti időszak utazó vásárosainak kellékeire, dokumentumaira épül. A Volt egyszer vásár ünnep bejáratához érkezőt egy mutatványos bódéhoz illő szűk bejárat fogadja, majd a ruhatár félhomálya és egy deszka folyosón való várakozásteljes átmenet után jön a meglepetés: a rendezés crescendója igazi vásári hangulatban robban.

A kiállítás plakátja.

A vurstli zsivaja és kábító fénye, az óriáskerék, a deszkabódék és a dús aranyozás, a lámpafüzérek, a kikiáltók hangja és a körhinták forgását kísérő géporgona limonádé zenéje annyira sokkoló, hogy a meglepődött ember azt sem tudja, merre induljon: az 5.000 négyzetméter alapterületű csarnokban szinte eltéved a szem. Erre egy elfüggönyözött színpad, arra a valamikor a forgás mámorára csábító disznók, lovak, sárkányok, tehenek, majmok, kecskék sereglete egy domboldalon, emitt hét méter magasból lehet körbenézni, amott attrakciókat rejtő bejáratok hívogatnak; s a magasba nézve szédítően hat 150 lószobor menetelése, melyek 15 méternyire, a vasgerendákra függesztve, levegőbe lógó patákkal galoppoznak az időn kívüliségbe. "A vurstli-témát a hagyományos kiállítások legtöbbjén megszokott mozdulatlan, áhítatos távolságtartással nem lehetett volna megközelíteni -mondja Raymond Sarti, a kiállítás szcenográfusa- itt a néző a kiállítás résztvevőjévé válik, s mint az igazi vásárban, kijelölt menetirány nélkül, tetszés szerint járkálhat, s persze el is tévedhet."

S valóban, bármely irányba is induljon el a látogató, mozgása, mintha egy hatalmas óramű belsejében történne, ahol meglepetés meglepetést követ: az emlékek, a fantázia és az illúzió világában való kalandozásra invitál az 500 laterna magica, a századforduló szenzációját idéző mozi-bódé, a báb- és marionett figurák bódéja, a régi idők szenzációit (a szakállas asszony, az oroszlánember stb.) hirdető 120 plakát -melynek egyikén Czinka Panna invitál cimbalomjátékának és idomított kutyáinak csodálatára, 1905-ben-, a céllövölde és célbadobás bódéi -a mára korrajzzá értékesedett, bájos naivsággal kidolgozott figurákkal-, a csarnok közepén a barokk és a szecesszió hatását tükröző pompázatos, kipróbálható körhinták, és a kisméretű óriáskerék -mind a vurstli-ipar és szobrászat remekei.

Az egy évszázad vásári festő-, szobrász-, és díszítő művészetét reprezentáló párizsi kiállítás a maga nemében első a világon. A külföldi múzeumok anyagára támaszkodó bemutó ékessége, a Demeyer-féle körhinta-szalon eredeti főbejárata. Azé a műhelyé, mely valaha a leghíresebb körhinta-készítőjének számított Európában. A színesre festett állatfigurák és gondolák faragói pedig a vurstli-szobrászat leghíresebb mesterei, mint Bayol, Hübner, Heyn, Soccorsi, Chanvin, Mathieu, akiknek munkásságáról és az 1400 tárgyról pontos felvilágosítást ad a kiállítás igényes tájékoztató anyaga.

A kívül és bent, a valóság és álom fölidézését a hang és a fénytechnika segíti. A különleges effektusok alkalmazását Raymond Sarti így magyarázza: "a vurstli egy időnkívüli jelenség, egy fordított világ, eljátszottunk tehát ezzel a gondolattal, s a nappali éjszaka hangulatának kedvéért a Grande Halle 3000 négyzetméter felületű ablakait kék celofánnal borítottuk be. Az autentikus hangzás felidézését egy hangszőnyeg (kiáltások, füttyök, nevetések, gyerekzsivaj, kikiáltók és bábozók hangja) segíti". A hangfüggönyt alkotó 50 féle hangot 200 rejtett hangszóró terjeszti. A hangsugárzók olyan rafinált módon helyezték el, hogy a néző fülét nem éri agresszió: a hangfelhők nem olvadnak zavaró kakofóniává, hanem minden egyes attrakció jellegzetes hangi névjegyévé válnak. A vurstli egyes szekcióihoz Jean-Jacques Birger komponált koron kívüli zenét.

A kiállítás szenzációját kétségtelenül Spitzner doktor híres múzeumának rekonstrukciója jelenti. A valódi vagy ál doktor, 1885 és 1935 között járta Európa vásárait a 200 viaszbábút és viaszból készült tárgyat bemutató hírhedt kollekciójával. Míg a pesti vurstli Plasztikon nevű attrakciója a híres emberek viaszfiguráit kínálta, addig Spitzner doktor festett viasztárgyainak témái az orvosi beavatkozások, az arcot és testet torzító betegségek (köztük a nemi betegségek), a ritka anatómiai elváltozások, a betegségire utaló köpet- és a székletjelek. Témáit olyan hűen öntette viaszba Spitzner doktor, hogy a kíváncsi néző ma is beleborzong, s a mutatványos bódé kijáratánál vetített korabeli film, a híres Szibériában született csonk-ember -Nicolas Kobelkoff- kunsztjairól már nem is rázza meg.
A dermedt idegeknek jót tesz a lazítás: a vásárokról elmaradhatatlan édességárus standjánál nugát és pörkölt mogyoró illat kísérti a valódi frissítőt kortyolót.

Bár a kiállítás francia, német, belga, mexikói és amerikai anyagra épül, Czinka Panna plakátján kívül mégis van valami, ami Vidám Parkra csúfított híres pesti vurstlit idézi: a régi körhinták ragyogó meleg fényét adó sok ezer aranyszínü,15 Wattos égő jó része bizony Made in Hungary, magyar gyártmány. (A Művészet és Hagyomány Múzeumában a vásári témát exponáló fotográfusok között pedig ott találjuk Brassai, Fehér, Kertész és Kollár képeit.)

A Tungsram vidította meseszerű vurstli-kiállítást elhagyva szinte fáj az ébresztő januári szél, és a korai naplemente szürke valósága.

(1995.)