Az idei párizsi koratavasz legjelentősebb zenei eseményei Pierre Boulez nevéhez fűződnek. A művész a Bécsi Filharmónikosokat és Clevelandi Szimfonikus Zenekart vezényelte, s ez utóbbi együttes és az Ensemble InterContemporain közreműködésével közönség előtt zajló mesteriskolát is vezetett. A kortárs zene eladásában megkérdőjelezhetetlen minőséget nyújtó Boulezt műsorválasztása és presztizs okok miatt bírálta a francia kultursajtó.

Március 28. és április 6. között két hangzásában etalonnak tartott zenekar is megfordult Párizsban. A Bécsi Filharmonikusok és Clevelandi Szimfónikusok koncertjeit különösen izgalmassá tette, hogy a karmesteri pulpituson Pierre Boulezt láthatta a közönség, kifejezetten repertoár darabokat dirigálva.

A New-Yorki Filharmóniusoknál töltött évek, a bayreuthi Wagner-előadások és óta köztudott, hogy Boulez a romantikus zenekari irodalomban is otthonosan mozog, a Bécsi Filharmonikusokkal játszott műsora azonban szokatlan kirándulást ígért: a 71 éves zeneszerző/karmester Haydn 104-es és Mahler 5. Szimfóniáját vezényelte.

A március 28. hangversenyen hallottak alapján némileg igazat adhatunk a boulezi bécsi klasszika hitelességében kétkedőknek. A Haydn szimfónia ez alkalommal egy XX. századi zeneszerző kitűnő stílusgyakorlatának hangzott, de a Boulez számára kevesebb nyelvi nehézséget tartogató Mahler műből is 30 percnek kellett eltelnie ahhoz, hogy Boulez rátaláljon a hallgatót elvarázsoló, őszintén hangzó Mahler-zenére.

A stílusproblémákon túlmenően a francia napilapok (Libération, Le Monde) nem hagyták megjegyzés nélkül, hogy a Bécsi Filharmonikusok koncertjével Boulez éppen a saját maga által alapított együttes, az Ensemble InterContemporain (EIC) konkurenseként jelentkezett. A Boulezzel azonos időben szereplő EIC koncertjére alig 20 ember volt kíváncsi. A sajtó körében nem aratott osztatlan elismerést az párosítás sem, hogy a La Villette városrészben megépült "Zene Városa" komplexum kortárs zenei karmester kurzusának egy részét Boulez a Clevelandi Szimfonikus segítségével tartotta.

A kívülálló inkább elismeréssel adózik a Párizsi Konzervatórium (CNSMDP) és a Zene városa azon törekvésének, mely a hazai és a külföldi fiatal muzsikusokat a világ legjobb erőivel kívánja összehozni. Igaz, a EIC Boulez és Eötvös vezetésével a XX. századi- és a kortárs zene bizonyos ágainak legjobb előadójává nőtt, de az egyeduralkodó szerep melletti kardoskodás helyett inkább örülni kéne, hogy egy szűk kör után más művészek is képesek (és hajlandók) a múlt felé forduló hangversenygyakorlatból első osztályú produkciókkal kitörni.

A presztízskérdésnél érdekesebb volt az a mód, ahogy Boulez karmesterséget tanított. Miután egy decemberi előadása során a neves dirigensek mozgásának utánzásáról mint hiábavalóságról beszélt, s megjegyezte, hogy "a mozdulatok másolhatók mégis értelmetlenek lesznek, mert a gesztusvilág egy másik személyiséghez kötődnek", nehezen hittük volna, hogy a karmester kurzus résztvevőitől Boulez leginkább saját mozdulatai kívánja viszontlátni. A közönség előtt zajló, látványos órákon Boulez kedves volt, mulatságos, és nagy hangsúlyt fektetett annak bemutatására, hogy a karmesteri gesztusok hogyan tudják befolyásolni a zenekari hangzást. A boulezi mozdulatok utánzásával próbálkozó növendékeknek azonban ez hallhatóan nem sikerült.

A kurzusra kiválogatott fiatal karmestereket egyébként érezhetően nyomasztotta az élő legendával való találkozás, pedig köztük olyan ritka személyiségekkel dolgozó fiatal művész is volt mint Daniel Harding (Abbado és Rattle asszisztense), és ott volt Pascal Rophé az EIC nyomába lépő Ensemble Itinéraire karmestere.

Az április 2. és 5. között zajló mestrekurzus programján szerepelt többek között Boulez Mémoriale, Murail Serendib, Jarrel Assonance V, Varése Integrales, Messian Poémes pour Mi című darabja. A Zene városa és a CNSMDP jövőre is megrendezi kurzust, szintén a tavaszi szünetben. A Pierre Boulez és David Robertson (EIC zenei igazgatója) óráin közreműködő együttesek nevét még nem hozták nyilvánosságra.

A párizsi műsorszerkesztés más érdekes egybeesést is produkált. Boulez karmester kurzusával egyidőben a mai karmesterek egyik legvitatottabb egyénisége Sergiu Celibidache is mesteriskolát vezetett. Az egekig magasztalt, mások által pedig sarlatánnak tartott Celibidache a Szajna túlsó partján, a Scola Cantorum épületében tanított ugyancsak közönség előtt, április 6. és 8. között.

(1996.)