A XIII-XIV. századi burgundi hercegek gazdagságának és fényűző életének meghökkentő leírását adja Huizinga a Középkor alkonyában. A Merész Károly és Jó Fülöp idejében gyakori ünnepségek olyan elképesztő pazarlásúak voltak, hogy az egykor hetekig tartó -és ráadásul ingyenes!- népünnepélyek felidézésére ma egyetlen város sem vállalkozhat. Ha mégis, akkor -mint Brugge, Iper, Gent is teszi- a kosztümos programra érkező turistát szelíd erőszakkal terelik ösztönzik a fogyasztásra, a helyi különlegességek (csokoládé, szivar, csipke, sör) megvásárlására.

Népünnepély és fesztivál árukapcsolás nélkül nem megy Lővenben sem. Pedig az XIII. században posztókereskedelemből meggazdagodott város ma sem szegény: az 1366 óta folyamatos sörgyártás, az 1425 óta működő Katolikus Egyetem (Katholieke Universiteit Leuven) és a Benelux-körütazások elmaradhatatlan állomásaként ismert védett műemlékek szép summát hoznak az önkormányzatnak. Nem csoda hát, ha a múltidéző és kulturális fesztiválok gyakran kapcsolódnak a sörhöz, programjaikban pedig tekintettel vannak a sokféle és magas színvonalú programot igénylő 26.000 egyetemistára.

Az érdekek és igények összeegyeztetése a lőveni Városháza (Stadhuis) ünnepén is kitűnően sikerült. Tény, hogy a polgárok gazdagságát kőcsipkéivel és 236 szobrocskájával hirdető épületet 1449-ben fejezték be, és az évszázadokat sértetlenül átvészelő Városházát ma a flamand későgótika legszebb építményeként ismeri az irodalom. Mindez persze sovány téma lenne egy egész nyáron tartó fesztiválhoz. A megoldás a politikai sakk mesterét, a flamand szocialista Luis Tobback polgármestert dicséri. A "Lőven 550" beruházásként a Városházát ragyogóan felújítják, környéket sétálóutcává alakítják, tisztára mossák a szemközti Szent Péter Katedrálist, és nem kis költséggel rend behozatják a flamand primitívek lőveni képviselőjének, Dirk Bouts-nak a freskóit. A jelessé emelt évforduló alkalmából pedig "Burgundi sörünnepet" és "Világfesztivált" - természetesen multikulturálisat - hirdetnek.

A "Lőven 550" kosztumos látványosságaként Merész János 1467-es lőveni bevonulása és lovagi torna szerepelt a műsoron. A jegy olcsó (1800 Ft), az 1000 statiszta, 200 ló, 20 szekér és töméntelen rekvizit költségeit nyílván a szponzor állja. A Stella Artois gyártójának még az is megéri, hogy a sörünnep alatt ingyen mért sörital mértéktelen fogyasztóira gondoljon, és a csapra vert hordók közelében a város több pontján orvosi ügyeletet biztosítson.

Az archaizáló három nap után a jelenkor veszi át szót. Amúgy burgundi-módra. A nemzetközi jazz-, rock-, folk, - folklór- és world music koncertek, az utca- és térzenék és a különböző színházi, művészeti események a nyári szünet nyolc hetén át marasztalják a világ legnagyobb katolikus egyetemének diákjait, akik mint mindig, most is bőven fogyasztanak. A kultúra árusainak és a vendéglátósok örömére.

A megszomjazott, kiéhezett fiatalokat fogadó kocsmákat magyar szemmel vendéglőnek néznénk, és csodálkoznánk, hogy a mediterrán hangulatú szűk utcák luxusnak gondolt kisvendéglőiben sem bankáregyenruhás vendégek falatoznak. Na igen, az 500 éve a Német-Alföld intellektuális központjaként számon tartott egyetem diákjai -úgy tűnik- híven ápolják a hagyományt: élnek, akárcsak az aranykor, Erasmus, Justus Lipsius, Vesalius, Mercator professzorságának idején.

A szolidabb szórakozásra vágyók sem csalódnak. A Lőven 550" historikus koncertek sorát kínálja, mégpedig különleges helyszínen: a Lőven körüli kolostorokban. Sőt, koncerteremmé vált még a főkönyvtár előtti hatalmas tér is, ahova a barokktól az operettig mindent megszólaltató harangjáték (franciául carillon, flamandul beiaard) kedvelőit egy ismert bank helyi fiókja invitálta minden péntek este 750 ingyen ülőhellyel.

A "múlt és jelen találkozása", - vagy félretéve az ünnepi kiállítású programfüzet szövegét, a kultur- és gazdasághistóriába kapaszkodó biznisz - a nyár végére is tartogat meglepetést: a "Lőven 550" záróakkordjaként, augusztus végén ismét hajókat fogad a lőveni kikötő. Ez nagy dolog, mert az évforduló alkalmából megtisztított és hajózhatóvá tett csatornaszakasz a tengerre biztosít kijárást. A 150 kilométerre lévő Északi-Tengerről először nehézjárású vitorlások jönnek. Skót és francia hajók. Ahogy 600-700 éve, amikor a posztónak való Skóciából, a ma megcsodált épületekhez szükséges fehér kő Észak-Franciaországból érkezett.

Trombitaszó, szónoklat, Tv-kamerák, cefreszag. Az eddig külterületnek számító környéken elegáns hajókat csillant meg az esti fény- és hangjátékok reflektora. (A tehetős lőveniek immár hazáig jachtolhatnak.) Aztán ismerős embléma villan: a kikötő fölé magasodó gyáróriás -minő véletlen- a lőveni sörbirodalomhoz tartozik.

Fintorognánk, de minek. A Német-Alföld minden művésze a nemesek és a polgárok pénzéből élt. A csengő aranyakban kifizetett megrendelésekre pedig az üzletek hasznából tellett. És ha a művész ma is a profit lefölözéséből él, szabad-e megorrolni a mai hercegek hasznáért? A közjót szolgáló derék szponzornak csurranó olcsó viziútért?

A
Az 550 éves Városháza. "A világ legszebb épülete" -írta belgiumi száműzetése idején útinaplójába Victor Hugo.

(1998.)