|
Philippe Douste-Blazy francia kulturális miniszternek a Louvre vasárnaponkénti ingyenes látogathatóságára tett decemberi bejelentését leginkább a Párizs felfedezésére induló kis pénztárcájú turisták fogadhatták örömmel. Az intézkedés a franciák azon széles rétegeinek ösztönözésére született, akik a statisztikák szerint még az alacsony áru belépők ellenére sem szánják rá magukat a múzeumlátogatásra, vagyis a képzőművészettel, és tágabb értelemben a nemzeti és az egyetemes kulturális örökséggel való megismerkedésre. A probléma nemcsak Franciaországra jellemző: a művelt elit maroknyi csoportja és az olcsó szórakozás szirupjával kábítottak közti olló ugyanolyan szélesre nyitott mindenütt, mint a tudás és a kultúra demokratizálására tett nagy reményű intézkedések előtt. A kulturálódás egyik lehetőségétől, a múzeum látogatástól visszatarthatja mai kor emberét a régi idők múzeumi gyakorlatát őrző múzeumi raktár hangulat (a falakra aggatott és tárlókba zárt tárgyak élettelen bemutatása), másfelől csak az eredetiben látás mindent legyőző akaratával lehet elviselni a világ nagy múzeumainak állandó kiállításain és a nagy hírveréssel rendezett alkalmi ki-állítások fizetős napjain összegyűlő embertömeget. A gratis alkalmakat jellemző az idegesítő totyogás, egymás kerülgetése, és a mesterművek összegyűlő tömeg végképp nem kedvez az ismerkedésnek és a nyugodt szemlélődésnek. A CD-ROM és a CDI megjelenését övező eufórikus hangulatban találkozni lehetett a nagy felfedezéséket és technikai újításokat kísérő szokásos jóslatokkal, s felbukkant az új eszközzel felszámolható kommunikációs nehézség és a tudás közkinccsé tételének gondolata. Emellett számos publikáció foglalkozott a művészetek népszerűsítésének és a művészeti ismeretterjesztés új perspektíváival, s a kompakt lemez még művészettörténészek és restaurátorok egy részének lelkes támogatásra talált, akik aláhúzták, hogy a műtárgyak állagában beálló kedvezőtlen változás a szinte mindig a nézőáradattal kapcsolatos (klíma, rongálás stb.), ill. a műtárgyak utaztatása során történő balesetnek köszönhető. (Ilyen cikkek jelentek meg a festőművészet rajongóinak tömeget vonzó 1993-as párizsi Matisse, az 1994-es brugge-i Memling, az 1995 New-York-i Vermeer, és a nemrég véget ért párizsi Cézanne kiállítás kapcsán.) A CD-ROM-mal kapcsolatos óvatos értékelésre ösztönöz az ismeretterjesztés hivatalos világa, az oktatás intézményrendszerének feltűnően kiváró magatartása: a közép- és a felsőfokú oktatás intézményei sem kapkodják el az új eszköznek az oktatásba és az önálló tanulásba való bevonásának gyakorlati lépéseit. A feljebb említett lehetőségeket, előnyöket és a mértéktartásra intő tartózkodást összefoglalva az új információhordozóban tagadhatatlanul a művelődés és a műveltetés új lehetősége láthatjuk, de a multimédia berendezések csökkenni nem akaró ára, és ennek (is) köszönhetően a felszerelés viszonylag alacsony fokú elterjedtsége a nehezen megvalósuló álmok világába száműz minden hurráoptimista előrejelzést. A gyártók és terjesztők most is a felhasználók előtt járnak. A könyvek jövőbeli szerepét megkérdőjelező új technológiában főleg a könyvkiadók és a frissen alakult kis cégek látnak fantáziát. A nagyközönség szóló CD-ROM-ok és CDI-k piacán elsődlegesen eladható videojátékok, soft- és hard pornó mellett szépen nő a lemezen árult enciklopédiák, nyelvtanfolyamok és a művészeti ismeretterjesztő kiadványok száma. A tömegkommunikációs tapasztalat azonban nem feltétlenül jelent előnyt, mert a multimédia új megközelítést igényel. A kiadóknál megszerzett szerkesztői tapasztalat ugyanúgy nem biztosíték a jó CD-ROM készítésére, mint a bárki által megvásárolható, és a multimédia készítés illúzióját könnyen adó multimédia készítő szoftverek kezelni tudása. Szürkeállomány nélkül nem megy, és csak az elgondolás, a fantázia és a szakmai- technikai tudás összhangját megvalósító csapatmunka vezet eredményre. Ugyanez áll a képzőművészeti ismeretterjesztésre: a műtárgyakhoz méltó rangú megközelítés és kidolgozás nélkül a művészeti CD-ROM szegényes, amatőr produkció marad. A képzőművészeti ismeretterjesztő CD-ROM-kal szembeni elvárásokat technikai és ismeretközlési szempontok alapján foglalhatjuk össze. Általánosságban annyit érdemes előrebocsátani, hogy a multimédia lehetőségét nem kihasználó CD-ROM mindig felveti a műfaj- és a hordozó téves megválasztásának kérdését. Az ismeretterjesztő CD-ROM-nak nevezett tankönyv, videó, és adattáblázat többnyire sietős kapkodás, és az új ismeretközlő eszköztől teljesen idegen gondolkodás eredménye, hozzátéve, hogy egy nagy ötlet minden megszokást és általánosságot felrúghat. Technikailag szempontból elvárható, hogy a bemutatott tárgyak színei formái hűségesek legyenek, a részletek kiemelhetők legyenek, és a kezelői felület egyszerű legyen. Tartalmi szempontból alapvető követelmény az ismeretek megbízhatósága, a zene, beszéd, írott szöveg, videó és az animáció arányának harmóniája, a műtárgyakról készült bőséges képanyag, és a múzeumi viszonyoktól eltérő bemutatás. A technikai és tartalmi részek összehangolása a kezdetek kezdetén, a téma megközelítésének és megvalósításának módját kitaláló koncepció kialakításakor történik. Milyen legyen a navigáció, milyen alapismerteket feltételezzen a szöveg, milyen és mennyi legyen a hypertext kapcsolat stb? -valójában ezen az legelső munkafázison, a koncepció eredetiségén és átgondoltságán múlik a későbbi CD-ROM sikere és értéke. A kivitelezés fázisai már szinte csak gyakorlati kérdéseket vetnek fel. A piacon jelenleg kapható képzőművészeti tematikájú CD-ROM-ok célzott vásárlói egyelőre a nevezetes helyeken és világ legnagyobb múzeumaiban megforduló turisták, a témák leglátogatottabb múzeumokkal, városokkal, és a legkeresettebb alkotókkal foglalkoznak. Az általam ismert forgalomban lévő lemezek közül referencia értékűnek tekinthető a belga MediaMix három terméke, a Leonardo Da Vinci, a Vatican, és a Fiorenza, valamint a párizsi Montparnasse Multimédia két produkciója. Az MediaMix termékei közül az első, az 1994-es Musée du Louvre, a világ egyik leglátogatottabb múzeumának kincseiből válogatott, és idáig 140.000 példányban kelt el. A sikerben szerepet játszott, hogy a francia nyelvű eredetivel egy időben jelent meg a CD-ROM angol, német, olasz, spanyol, japán és koreai nyelvű változata. A másik, a Musée d'Orsay-t, a pályaudvarból kiállító teremmé varázsolt intézményt bemutató CD-ROM most február elején jelent meg, s bár csak két év választja el a "Musée du Louvre" elkészültétől, a technológia időközbeni változása szembetűnő javulást hozott. Amíg a 100 képet tárgyaló Louvre CD-ROM az albumszerű bemutatás mintaképe volt, az Orsay CD-ROM képanyagban és adatokban összehasonlítatlanul gazdagabb elődjénél, s míg az elsőben nem voltak virtuális képek, második koncepciója már kifejezetten ezen alapul: a "Musée d'Orsay" látogatója már teremről teremre haladhat, tetszés szerint. Az 1996-os termék a Quick Time Virtual Reality lehetőségeire épül, ez 360 fokos panorámáját biztosít, és tetszőleges zoom-ot engedélyez minden irányban. (A körkép megvalósításához több mint 4000 fotót készítettek a múzeum 270 csomópontjából. A 270 centrum bármelyike a látogatás kiindulópontja lehet.) Újdonság még az "intelligens tárlatvezető", "akinek" egy fiatal nő sziluettjét adták a tervezők. Miközben a valóságban is létező múzeum 3 dimenziós, numerikus változatában navigál (vagyis a képek és a szobrok között sétál), a program memorizálja a bejárt útvonalat, a néző kitérőit és választásait, majd a séta végén, a feljegyzettek alapján még nyolc felfedezni való képet kínál a tárlatvezető. A nyolcból hat pontosan megfelel a néző előbbiekben tanúsított érdeklődésének, kettő azonban új irányba tereli. Kedvenc képei és/vagy a biográfiákban, történelmi és művészettörténeti áttekintésben gazdag kiegészítő anyag alapján albumot készíthet a látogató, s ezt az albumot akár saját jegyzeteivel is kiegészítheti. Az így készült dosszié -mint a kiállítás sétájának bármely mozzanata- természetesen kinyomtatható. Az Internet csatlakozási lehetőséggel bírók a CD-ROM környezetének elhagyása nélkül csatlakozhatnak a kiadó (MM) szerveréhez, gazdagíthatják személyes albumukat, kiegészítve újabb írott és hangzó kommentárral. Mindezt valós időben. Összefoglalva, a "Musée d'Orsay" koncepciójában és megvalósításában kitűnő munka. Ha a fentebb felsorolt elvárásoknak még sem tud maradéktalanul megfelelni, az nem az alkotók hibája: a CD-ROM mai 650Mb-os kapacitása a Home PC lehetősége kezd kevésnek tűnni, amikor a numerikus technológia mai szintjétől elvárható reprodukciót, és az élvezhető hangminőséget hiányoljuk. Az említett Louvre CD-ROM-nál jóval gazdagabb, jóval gyorsabb, jóval összetettebb és a technológia lehetőségeire hangszerelt Orsay CD-ROM esetében az a különös érzésem, mintha a lehetőségek nagyott nőttek volna, de még mindig kihasználatlanok lennének. Úgy tűnik, minden látványos eredmény és elkönyvelt siker ellenére a felfedezések, és a tapasztalások korát éljük, a technológiai innováció azonban olyan gyors, hogy amíg a régebbi típusú információhordozók (könyv, lemez, filmszalag stb) tárolta információ értékére nem hatottak a későbbi technológiai változások, a CD-ROM nagyon hamar elveszti érdekességét, s a jelenlegi tempó szerint két-három év teljesen elöregszik, tartalmilag is elértéktelenedik. Az informatika-ipar érdekeltsége e tekintetben nyilvánvalóan nem kedvez az értékálló terméknek: a dobd el és vásárolj logikáját itt is rákényszerítik a vásárlóra. Bár a Montparnasse Multimédia tervezés és kivitelezés alatt lévő címei nagy ambíciókról és a multimédia történelemi és művészeti ismeretterjesztő szerepének felértékelődését jelzik (a Varsói gettó, Jezus élete, Versaille története), a piac hatása alól kivonva, hasonló léptékű és a kultúrhistória mélyére nyúló CD-ROM-ok készítésére csakis csakis a jól bevált közösségi/állami támogatással lehet rábírni a fejlesztőket. Ilyen támogatást nyújt például az Európai Közösségnek az "Európa kulturális öröksége" nevet viselő projectje, melynek keretében tudósok, művészek és egyetemi tanárok közreműködésével dolgozhatnak az európai művészeti dokumentumok feldolgozásán. Az évente Párizsban, az Eiffel-torony II. szintjén megrendezett "Képek és Tudomány" fesztivál 1995-ös díját egy ilyen európai produkció kapta. A Möbius díjjal jutalmazott Pompei redivia (Louvain-la Neuve-i Egyetem és a Creative Digital Image munkája) a 62 augusztus 24-én a Vezúv lávájával betemetett itáliai várost mutatja be olyan alapossággal, szakszerűséggel, s közben olyan tetszetős előadásban, hogy az érdeklődő nagyközönséget is lekötheti, ugyanakkor a technológia változásai ellenére is megkérdőjelezhetetlen értékű produkció marad. A "Pompei redivia" alkotói (régészek, geográfusok, irodalmárok, művészettörténészek) az TV készülékre csatlakoztatható CDI-t választották hordozónak, s ezzel maradéktalan kép- és hang minőséget ajánlanak, természetesen az interaktivitás kárára. A Montparnasse Multimédia és a Creative Digital Image érték-keresése azt mutatja, hogy a kulturális CD-ROM még csak a műfaj lehetőségeit tapogatja, s termelést egyelőre halogatók semmit sem vesztenek sőt, éppenséggel sokat tanulhatnak elődeik jó és kevésbé jó munkáiból. (Ez különösen áll fejlődést nehezen követő országokra, így Magyarországra.) A kulturális CD-ROM készítésbe később be-szállók tehát ötlettel, fantáziával, tehetséggel, és a technológiai változásoktól nem túl leszakadva bármikor előállhatnak nemzetközi szinten is figyelemre érdemes produkcióval. A technológiai változással értékét vesztő alkotások eközben arra figyelmeztetnek, hogy a művészeti ismeretterjesztő lemezekkel szemben támasztott igények megfogalmazásakor tudatosítani kell a tisztán az adott pillanat technikai lehetőségeire támaszkodó koncepció efemer voltát, másfelől alá kell húzni, hogy csak az adott pillanatban érvényes technológiai lehetőségeket kiaknázó forgatókönyv megvalósításával érdemes foglalkozni. A technológia és a koncepció harmóniája nemcsak a CD-ROM/CDI, de az Internet művészeti ismeretterjesztő produktumainak esetében is alapvető elvárás. Ezt azért is fontos hangsúlyozni, mert a CD-ROM-nak az ismertterjesztésben betöltött szerepét épp hogy érzékelni kezdtük, amikor az on-line szolgáltatások jelenlegi és várható térnyerése, valamint home computert felváltó network computer terve máris trónfosztással fenyegeti a kompakt lemezt. CD-ROM vagy Internet? A közönséges halandók számára mindez pont olyan ingoványos talaj, mint a telefon- vagy a tévékábel-jövőjű infosztráda polémiája. Mindenesetre a CD-ROM és CDI mellett a nagyközönség máris bőven talál művészeti témák szerinti Web site-okat. A Web egyelőre nevezetesebb kiállítások promóciójának meghosszabbításaként szerepel, hol jobb, hol rosszabb kép minőséggel. Nem nehéz megjósolni, hogy a jövőben sok múzeum fog a Web-en megjelenni, ami az ismeretszerzés mellett nagyban könnyítheti a külföldre utazók naprakész tájékoztatását. A már említett Cézanne kiállítás alkalmából egyébként több "Cézanne múzeum" is nyílt az Interneten, melyek gyenge képminősége igen szembeszökő. Ez különösen meglepő a francia Hachette könyvkiadó multimédia vállalkozásában beindított WebDoisneau esetében, melynek létrehozásában a képeiről és a fotók kiállításáról is híres Photo magazin is tevékenyen szerepel. Egy ígéretes példa azonban már akad az Interneten, melyet képzőművészet és az informatika szerelmeseinek érdemes fölkeresniük. A párizsi Conservatoire National des Arts et des Métiers web-múzeuma témák és szerzők szerint csoportosított "kiállításokat" tartalmaz. Ez az igényes munkát tükröző site máris komoly vetélytársa bármely művészeti ismeretterjesztő könyvnek, CD-ROM-nak és CDI-nek Az Interneten való terjesztés rendkívül alacsony költsége az írók és zenészek százain túl felkeltette a festők, jobban mondva az elektronikus képi világ teremtök érdeklődését. Megszülettek már az első, csak az Interneten létező kiállítások, melyek között akadnak tisztán számítógéppel készített művek is. Az útját kereső műfaj tipikus példája az Antwerpeni Királyi Művészet Akadémia tanára, Hugo Heyrman kissé Nintendo-stílusú interaktív álmainak sorozata, melyek e sorok írójának ugyan gépíz-űnek tűnnek, de kétségtelenül az első olyan alkotások (készítmények) közé tartoznak, melyek a Web nélkül nem létezhetnének. Ami a fogyasztó, vagyis a közönség és a művészet találkozását illeti, a nagy élményt, az alkotás és a néző (hallgató) személyes találkozásának élményét persze semmi sem pótolja. A kiválasztottak viszonylag kis csoportjának mondhatja el magáról, hogy megismerte a világ nagy múzeumait (Amszterdam, Antwerpen, Bécs, Berlin, Drezda, Firenze, London, Madrid, Moszkva, New-York, Párizs, Szent-Pétervár kínálatában stb), némileg többen a beszélhetnek a többnyire intim környezetbe szánt alkotások massza-körülmények között történt élvezetéről. A művészet iránti érdeklődök legnagyobb része azonban eddig is egy közvetítő eszköz, a könyv által ismerhette meg az emberiség kulturális örökségét. A CD-ROM, a CDI, az Internet, és ezek jövőbeli örökösei pótolhatják a könyvek ismeretterjesztő szerepét, s ezt lehetőségeiknél fogva jobban és új távlatokat nyitva tehetik majd. Az infosztráda, valamint az információ hordozók- és közvetítők új fajtái az alakuló új művészetek közvetítőjévé is lehetnek. Feltéve, hogy mindenki birtokolja az információ kibocsátásához és fogadásához szükséges eszközöket, és akadály nélkül meg is valósíthatja a kétoldalú információ-cserét. Ennek a feltételnek nyilvánvalóan utópisztikus volta azonban feljogosít annak előrejelzésére, hogy a továbbra is fennmaradó kiáltó társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségek kiegészítőjeként az ismeretek és a kultúra birtoklásának jelenlegi méltánytalan egyenlőtlenségeiben sem várható jelentős változás. Minden technológiai haladás ellenére. Cézanne kiállítás az Interneten:
Hugo Heyrman Internetre komponált kiállítása (interactive dreams):
|
Megújult Lille-i Szépművészeti Múzeum CD-ROM a művészeti ismeretterjesztésben CD-ROM egy elveszett gálya nyomában |
