Abrudbányay Zoltán

Az újkori Párizs képét radikálisan átalakító Haussmann báró után a Fény városa sokáig nem változott. A külvárosok nyomasztó beton-gettója és a Défanse amerikanizált világa a Ringen kívül esik; Párizs körgyűrűjén belül meghatározó városkép-alakítás kevés történt. Ebből a kevésből is kiemelkedik a Beaubourg épülete, mely az építészet és a kultúra hírvivő erejét újra számításba vevő Pompidou elnök támogatásával született. A később Pompidou Központnak elkeresztelt kultúrközpont angol tervezője bátran vállalta a század derekának építészetét, s mint a konstrukciós megoldásaival majd száz évvel ezelőtt szintén nagy vitát kavaró Eiffel-torony, a Les Halles közelében álló épület is azonnal Párizs nevezetességeinek listájára iratkozott.
Csak az önmaguknak monumentális síremléket emelő fáraók eltökéltségéhez hasonlítható az a hatalmas lendület, amellyel Mitterand elnök igyekezett- a politikai óra ketyegésével versenyezve- minél több, a modern kort vállaló középületterv megvalósítását elősegíteni.

A 14 évig tartó Mitterand-korszak alatt készült el Párizs tengelyének a Louvre-ral átellenes oldalát lezáró Grande Arche de la Défense, a Louvre udvarának üvegpiramisa a Piramide, a népoperának szánt Opéra Bastille, a tudománynak, kutatásnak és a művészeteknek helyet adó új városrész a Cité des Arts et de la Technologie, valamint az összes beruházások leghatalmasabbika, a funkciójában a Richelieu Könyvtárat felváltó új nemzeti könyvtár, a Bibliothéque Nationale de France.
elszalasztott randevú
Az 55 milliós nemzet új könyvtárára kiírt pályázat nyomán 1989-ben meghozott döntés szerint, a zsűri 245 jelentkező munkája közül az akkor 36 éves, ismeretlen francia építész, Dominique Perrault terveit tartotta a legalkalmasabbnak. Hogy a képzeletbeli téglalap négy sarkán elhelyezett, egymás felé fordított nyitott könyvekre emlékeztető üvegpaloták magányosan tükröződnek a Szajna vizében, az csak az urbanisztikát akadályozó gazdasági krízisnek köszönhető. A Jacques Chirac polgármester által is támogatott nagyvonalú elképzelések szerint ugyanis Párizs XIII. kerületében, Bercyben, egy új városrészt kellett volna felépíteni. Ennek csak egy részét képezte volna -igaz, központi jelentőségűt- a 1995 május végén, még Mitterand elnöki mandátumának utolsó pillanataiban felavatni sikerült épületegyüttes. A gigantikus építkezési terület szélén égbeszökő 80 méter magas tornyokat egyszer majd 30 méter magas épületek veszik körül: a ma megdöbbentő felkiáltójelek a kultúra templomaként emelkedhetnek egy új városrész fölé.

az évszázad költözködése
A BNF építkezései 1990-ben kezdődtek, s a '95-ös avatás után lassan a beüzemelés végére érnek. A könyv alakú toronyházakban kerültek elhelyezésre a Richelieu Könyvtár kincsei (a főleg a kutatást szolgáló régi anyagok és 50 városi önkormányzat dokumentációja), több mint harminc egyetemi- és főiskolai könyvtár, valamint a specializált intézmények anyaga (pl. a Párizsi Konzervatórum gyüjteménye). A Richelieu Könyvtárban maradnak továbbra is a kéziratok, a metszetek, a térképek és a régi pénzek.
Az új könyvtár felszerelése az évszázad egyik legnagyobb költözködési akcióját igényelte. A 18 hónapig tartó hurcolkodás minden munkanapján, hat szállító brigád 350 csomagot mozgatott meg: így 10 millió kötet, 350 ezer periodika, és több mint egymillió audiovizuális dokumentum cserélt lakhelyet.
A BNF-be látogató olvasó mintegy százezer művet használhat szabadpolcos rendszerben. A toronyépületek teljesen klimatizált tárolóhelységei tökéletes izolációval védenek a fény rongáló hatása ellen is. A raktározott könyvek adatait számítógépes katalógus tárolja, s a könyvek mozgatását egy 150 kiszolgáló ponttal ellátott, 8 kilométer hosszú szállító rendszer segíti. A kiválasztott könyv maximum 20 perc alatt ér a raktárból az olvasóteremig.

lenyügöző külső és barátságos belső
Míg a négy, hatalmas, üvegburkolatú torony kívülről a 60-as évek buildingjeinek levegőjét árasztja, addig a főbejáraton belépve a fény és a sokféle anyag modern játéka fogad. Persze minden nagyon nagy, tágas és széles. A folyosók betonpilléreinek ismétlődő ritmusát selymes tapintású, egzotikus fából készült válaszfalak akasztják meg. A fa melegségével kontrasztál a 15 méter magas plafon páncélingre emlékeztető, fehéren ragyogó acéllemezből készült álmennyezete, amely alatt vörös szőnyeget képez az afrikai mokett. A hosszú, világos folyosók mentén elhelyezett olvasótermek és a kutatóknak fenntartott olvasó fülkék világos szerkezetet alkotnak: a sokkoló méretek ellenére itt mégsem tévelyeg az ember.

a könyv és az olvasás temploma
A könyvtár működését és a belső teret érintő megoldásokon túlmenően Dominique Perrault művének legnagyobb eredetisége a négy épület által körbezárt tér felhasználásában áll. Az épületeket összekötő sétautak egy 300 fából álló, süllyesztett erdőt határolnak. A szó szerint a mélybe helyezett fák koronái a könyvtár bejáratával és a sétálóurakkal kerültek egy szintbe. A járószinten, a fák csúcsa mellett sétálgatót furcsa, lebegő érzés fogja el: mintha ég és föld között járna. Hasonlóan egyedülálló élmény a pince-szintről, a fatörzsek mellől föltekinteni: a hangafű és a fekete áfonya szőnyegéből kinövő fák tetején mintha lebegni látszana a négy épület. A természet és a könyvek őrtornyai... A bioszféra és a kulturális örökség védelme... Mintha a környezet és a könyv dédelgetése mellett hitet tévő Perrault, Bibliothèque National de France tervével a Gutenberg-galaxis emberének utolsó példányai számára alkotta volna reményteljes menedéket.

A BNF ADATAI:
- 1650 olvasóhely a nagyközönség számára, 2000 hely a kutatóknak
- 850 000 kötet szabadpolcos rendszerben, 10 millió raktáron
- 350 000 folyóirat, 600 000 órányi hangzó dokumentum, 500 000 numirezált kép
- 360 000 m2 alapterület
- 420 kilométernyi polc
- 1 millió m3 klimatizált helyiség
- 12.000 főnyi befogadó képesség
- 7,8 milliárd frankos beruházási költség

(1995.)

Abrudbányay Zoltán:	Franciaország új büszkesége
	ágyú helyett kultúra