Az évtizedes hazugságélményből következően a magyar társadalmat jellemzi az értékrelativizmus és a nihilizmus. A mai Magyarországon nem a gazdasági problémák a legsúlyosabbak, hanem az erkölcsi válság -írja könyvében Muzslay István S.J., a Lőveni Katolikus Egyetem (KUL) Alkalmazott Közgazdaságtani Karának nyugalmazott tanára.

Amikor az új pozitív hős, az ügyes vállalkozó Magyarországán lépten nyomon nagy átverésekről és a kereskedői- üzleti morál alacsony szintjéről hallani - elegendő az idei Balaton-parti ellenőrzések mérlegét felidézni -, reményt adó fénysugár minden olyan írás, amely a szakszerűen tárgyalt közgazdaságtani alapismeretek mellett az erkölcsi értékről, a közgazdaságtan és az erkölcs viszonyáról, valamint a vállalkozó felelősségéről is beszél. Ilyen munka a Márton Áron kiadó gondozásában megjelent "Gazdaság és erkölcs" című könyv, melynek szerzője, Muzslay professzor, október végen több előadást tart Magyarországon. Az egyiknek a "Korunk szociális problémái és az egyház" címet adta.

- Profeszor úr könyvének és a zsámbéki Katolikus Főiskolán tartandó előadásának címe aktuális magyar problémára is utal. A morális és szociális űrben át tudja-e venni az egyház az emberekről való gondoskodás szerepét?

- Az egyház a küldetése révén az történelme során különös figyelmet szentelt a szegényeknek és az elesetteknek. Ez nem új dolog. Viszont az egyháznak az anyagi lehetőségei annyira behatároltak, hogy a mai magyar viszonyok által megkívánt karitatív tevékenységnek nem tud az igények mértékében eleget tenni. A modern állam életében a szociális gondoskodás egyébként is az állam feladata, ennek megfelelő szociális biztosítás keretében kell történnie. Az egyház ezen a téren kiegészítő funkciót tölt be.

- A "Gazdaság és erkölcs" tulajdonképpen egy közgazdaságtani tankönyv, etalonja a keresztény szemléletű közgazdaság tudománynak. Hogyan foglalná össze ennek a látásmódnak a lényegét?

- Világos, hogy a gazdálkodás racionalitást feltételez, de nem folytatható az anyagi és az emberi érték pocsékolásával. Az ésszerűség mellett az erkölcs is feltétel, mert e nélkül embertelen harccá fajul a gazdasági tevékenység. Korunk egyik súlyos tévedése, hogy a gazdaság életünk olyan adottsága, amellyel szemben tehetetlenek vagyunk, és hogy a gazdaság saját mechanizmusainak és kérlelhetetlen törvényeinek alávetett folyamat. A közgazdaság nem fizikai törvények által irányított gépezet, a társadalom és a gazdasági rend megteremtője nem a piac ármechanizmusa, hanem az emberi értelem és akarat.

- Könyvében sohasem lépi túl egy tankönyv határait, tartózkodik a mai magyar viszonyok elemzését? Mégis, Professzor úr hogyan értékeli a magyar gazdasági helyzetet?

- Csak madártávlatból követem a magyar életet és így a nagy összefüggéseket talán jól látom, de a részletekben nem vagyok elég tájékozott. Ezért aztán igyekszem óvatos lenni. Jól látható azonban, hogy a jelenlegi magyar gazdaságpolitika a külső és belső gazdasági egyensúly biztosítására törekszik. Ezt a pénz fokozatos leértékelésével, az import visszaszorításával, az exportjövedelem fokozásával, a fogyasztás és általában a kereslet csökkentésével szeretné elérni.

- Ez hatásos egyensúlypolitika?

- Először is világosan kell látnunk, hogy tökéletes gazdasági egyen-súly nem létezik. A gazdaság egy dinamikusan változó folyamat; jellegzetessége az egyensúlytalanság, úgyhogy csakis viszonylagos egyensúlyról beszélhetünk. Másrészt a látványos megszorító intézkedések egy része csak súlyosbítja a mai magyar gazdaság legfőbb baját, amit a vállalatok versenyképességének alacsony szintje jelent. Figyelmeztető adat, hogy a magyar kivitel 70%-át kitevő nyugati exportból mindössze 20% a magyar vállalatok részesedése. A magyar vállalatok modernizációja tehát létkérdése a magyar gazdaságnak, ehhez viszont elengedhetetlen az új gépek, a korszerű technológiák és a nyersanyagok behozatala -az ilyen importot viszont súlyos vámmal korlátozzák.

- A behozatal és a fogyasztáskorlátozás a megoldhat valamit?

- Az inflációt a kereslet és a fogyasztás korlátozásával bizonyosan nem lehet mérsékelni. A restrikciós politika ugyanis akadályozza a gazdaság dinamikus fejlődését, sőt, csak fokozza az inflációt, mivel csökkenti a termelési egységköltséget és ezzel az árszínvonalat. A gazdaságpolitikának arra kéne törekednie, hogy a kereslet/kínálat organikus egységéből mindkét tényező érvényesíthesse a hatását, ellenkező esetben csak fokozódik a gazdaság egyensúlytalansága.

- Milyen megoldáshoz folyamodna a helyzet javítása érdekében?

- Kivezető útnak tartom a lakossági fogyasztás és általában a kereslet élénkítését segítő intézkedéseket. Ezen kívül a vállalatokat mentesíteni kellene súlyos adóterheiktől, hogy saját forrásaikból fedezhessék az üzemek modernizációjának költségeit. A fejlesztésre fordított összeget pedig az adóból leírhatóvá kell tenni.

- A talpra állításban segíthet a külföldi tőkeinjekció?

- Igen. Csakhogy a mai magyar gazdaságpolitika nem a működő tőke beáramlását, hanem a saját exporttal és importtal rendelkező nyugati nagyvállalatok betelepedését segíti elő, amíg a magyar vállalatok kiszorulnak a hazai piacról.

- Az orosz gyarmati idők után a nyugat bérmunkásaivá válhatunk?

- Az előbb említett okok miatt a tipikusan magyar vállalatok szinte elvéreznek, a lakosság pedig egyre inkább a külföldi cégeknek dolgozik.

- Másik súlyos, a jövő generációit is érintő probléma az eladósodása. Van-e megoldás az adósságörvényből való kijutásra?

- Világosan látszik, hogy azok a hatalmas összegek, amelyeket a Világbank és Nemzetközi Valutaalap adott, ma éppen az ellenkező hatást fejtik ki: kerékkötői az ország gazdasági fejlődésének és nyomorba döntik az ország lakosságát. Ezzel kapcsolatban érdemes felidézni a Szentatya szavait: „Az az elv, hogy az adósságot vissza kell fizetni, természetesen igaz, de nem szabad adósság-visszatérítést kérni és követelni akkor, amikor az valójában olyan természetű politikai választást jelent, amely az egész népet éhezésbe és reménytelenségbe taszítja. Meg kell találni a könnyítési módokat, az adósság elengedésének vagy átütemezésének módozatait.” (Centesimus Annus, 1991)

- Van erre esély?

- Függetlenül az Anatall-kormány által 1990-ben elszalasztott lehetőségtől, ha az adósság elengedésére nincs is mód, az átütemezés elérése szerintem lehetséges. Jogalapot erre a hitelakcióban részt vevő felek -a hiteligénylő (a jövendő adós) és a hitelező- kölcsönös felelőssége ad, hiszen minden józan hitelintézet megvizsgálja a kihelyezett kölcsön kamatainak és a töke visszafizetésének lehetőségeit. Felmerül a kérdés, hogy a 70-es évek közepén, amikor a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank dollár milliárdokat kezdett kihelyezni Magyarországra, vajon felelősen vizsgálta-e a magyar gazdaság helyzetét és kilátásait? Az említett szervezetek ma úgy tesznek, mintha szándékosan préselnék és hoznák egyre elviselhetetlenebb helyzetbe az egyoldalúan felelősnek feltüntetett országokat.

- Professzor úr tagja a Társadalomtudományok Pápai Akadémiájának. Az a tudós társaság hatással lehet a profit törvényei szerint igazodó világra?

- Ezt ma még nehéz megítélni, hiszen a TPA csak egy éve alakult, azzal a céllal, hogy a Pápának gazdasági kérdésekben szaktanácsokat adjon. Ha a TPA hatásáról csak bizonyos idő elteltével beszélhetünk is, súlyát és jelentőségét példázza, hogy olyan személyek a tagjai, mint az amerikai Nobel-díjas közgazdász Arrow, Malinveau francia közgazdász professzor, és Titmayer, a német Központi Szövetségi Bank elnöke.

(1995.)