Még nem lehet tudni, hogy elődjeinek mintájára Jacques Chirac is alakítani fog-e Párizs építészeti arculatán, de ha a művészeti életet érintő első elnöki elképzelés megvalósul, az Párizs múzeumi térképének jelentős átrajzolásával járhat. Franciaország első emberének terve, mely szerint a primitívnek mondott művészeti alkotások legszebb darabjait a Louvre-ban kellene elhelyezni, valóságos bombaként robbant Párizsban. Ismertetése óta élénk viták forrás az elgondolás. A pro- és kontra vélemények nemcsak a művészeti magazinokban, de politikai irányultságukról ismert napilapokban is megjelennek.

A primitív művészetek egyenjogúsítására vonatkozó törekvés nem Franciaországból indult el és nem is új keletű. A lekicsinylő minősítést is sugalló "primitív művészet" kifejezés helyett egyre több helyen használják az időbeli elsőségre utaló "kezdeti művészet" kifejezést. A francia "art premier" ill. az angol "primal art" terminus olyan tárgyakat jelöl, melyeket alkotójuk meghatározott (többnyire kultikus) funkció betöltésére szánt, de a tárgy megformálása és kidolgozása révén műalkotásként értékelhető esztétikai többlet hordozója. A kifejezés hamar elterjedt, s a művészeti életben ma már jószerivel csak az olasz és a flamand művészettörténet beszél primitív festészetről, pl. Giottoval és van Eykkel kapcsolatban. A kezedeti művészet tárgyai (a precolombiánus, a keleti, az eszkimo, az afrikai, az óceániai alkotások) hagyományosan az ethnológiai, anthropológiai és primitív művészetre specializált múzeumokban láthatók a világon mindenütt, így Franciaországban is.

A kezdeti művészet értékelésének irányváltása nyomán össze-vonásra kerülő, és becses tárgyairól esetleg lemondani kényszerülő múzeumok részéről élénk ellenállást váltott ki Chirac elképzelése. Esztétikai síkon arról folyik a vita, hogy a formálásában a XIX.-XX. század számos képzőművészeti törekvését megelőlegező kezdeti művészet tárgyai értékelhetők-e művészeti tárgyként annak ellené-re, hogy az alkotó mit sem sejtett a művészet fogalmáról, másrészt, a szobrok, maszkok, és szertartásokhoz szolgáló tárgyak kiragadhatók ill. értelmezhetők-e a keletkezést szocio-kulturális környezetbe helyező múzeumokból.

A Chirac-terv ellenzői a kezdeti művészet alkotásit továbbra is a párizsi Musée de l'Homme és a Musée de l'Art africains et océaniens-hez hasonló múzeumok termeiben szeretnék látni, és tagadják, hogy a modern képzőművészet kubista, absztrakt és konstruktivista törekvéseihez hasonló tárgyak művészi értéket képviselnének. Számukra semmilyen egyenlőség nem elképzelhető el a Gioconda vagy a Szamothrakéi gyözelem és egy pápuai totem vagy egy baluba maszk között.

A kezdeti művészetet sújtó appartheid felszámolását sürgetök azzal érvelnek, hogy a Renaissancenak a zsidó, a görög és római kultúrára nyitó gondolkodását (és a humanizmust) ideje lenne felújítani, és más kulturális horizontok felé is kiterjeszteni. A nyitás hívei felhívják a figyelmet arra is, hogy az európai művészeti látásmódban egy évszáda kezdődött változás nem a művészettörténészek, hanem a kezdeti művészetből merítő festők, költök, zeneszerzők működése nyomán született. "Nem lehet elfelejteni -írja a Le Figaro-beli cikkében Alain Maribeau- hogy sok, ma müvészként elismert alkotó munkájára hatottak termékenyítőleg a Polinéziából, a Niger folyó környékéről és Távol-Keletről érkező tárgyak: méltó tehát, hogy a természet-tudományi és ethnológiai múzeumokba gettósított kezdeti művészet darabjai az egyiptomi és az antik művészet torzóival, valamint a forma- és a kifejezés nyelvének megújításával foglalkozó művészek alkotásaival egy épületben szerepeljenek". Chirac elképzelésének támogatói azt is kiemeli, hogy a kor-társ művészet funkciójáról és értelméről alkotott újabb elképzeléseinket leginkább az antropológiával és ethno-szociológiával foglalkozó tudósok (Leroi-Gourhan, Levi-Strauss) munkáinak köszönhetjük: "a varázsló maszkja tehát közelebb vitt a művészet megértéséhez".

Hogy az elnöki elgondolás valóra válik-e, és a Louvre valóban otthont ad-e 2-3000 négyzetméteren az eddig kitessékelt kezdeti művészet alkotásainak, még nyitott kérdés. A világ más részének polémivál kevesebbet törődő múzeumai már megtették az erre vonatkozó első lépéseket. A New-York-i Metropolitan Museum of Art például 1995-ben állított ki Klaus Perl berlini kereskedő adományát, 450 fekete Afrikából származó tárgyat. Ugyanebben az évben a londoni Royal Academy klasszikus környezetében is szóhoz jutott a kezdeti művészet: az Africa, the art of a continent című kiállításon a teljes kontinenst képviselő 800 alkotás szerepelt.

Párizsban azonban még a régi elvek az irányadók. A kezdeti és az "igazi" művészet alkotásai ritkán találkoznak egy fedél alatt, s a modern művészetek és a kezdeti művészetek egybecsengésének kuriózumát bemutató kiállításoknál egyéb nem történt. A legutolsó kuriózum-kiállítás a modern művészeti gyűjteményéről és válogatásiról híres Centre Pompidou Picasso-Afrika című szoborkiállítás volt (1995), melyen egymás mellett szerepeltek a katalán mester Figura (1935), Állapotos nő (1949), Ugrókötelező kislány (1950), Fürdőzök (1956) című munkái, és a mumuje, bakongo, lobi, vodun, ubanga törzsek ismeretlen szobrászainak meglepően hasonló látásmódú, de100-200 éve készült szobrai.

Az esztétikai vita iránt feltűnően érdeklődő francia napilapok magatartása azt jelzi, hogy Párizsban nem csak esztétikai vitáról van szó. A mai francia kultúrába egyre észrevehetőbben megjelenő Európán kívüli értékek, és a nem francia eredetű franciáknak a hagyományok iránti ragaszkodása világossá teszik, hogy a kezdeti művészetek önálló értékként történő elismerése igazából nem az esztétikusok, hanem a politikusok asztalára tartozó kérdés. Ha a kezdeti művészet bevonul a klasszikusok francia szentélyeibe, az a színesedő francia kulturális élet gyökerei -antikvitásai- iránt tett gesztusként is értékelhető.

A Louvre ügyében még nem született döntés. Egy biztos: történjék bármi, a világ legnagyobb múzeumának lépése számos hezitáló múzeum magatartását befolyásolhatja.

(1996.)