A keleti művészet iránti újkori érdeklődés az angol és holland gyarmatosítás idején kezdődik, az 1600-as évek elején. Kétszázötven évvel később, a londoni és párizsi világkiállítások bemutatói divatba hozzák a távol-keleti és afrikai tárgyakat. A II Világháború után jelenik meg az az amatőrök gyűjtő szenvedélyén túlmenő, spekulációs célú felvásárlás, melynek hatására ma, egy 600 éves afrikai maszk ára vetekszik a flamand festők képeinek árával. A meg-növekedett érdeklődés hatására sok országban megtiltották a nemzeti kincsként elkönyvelt alkotások exportját. A "primitív művészetre" specializált műkereskedelem ennek ellenére virágzik. Egyes vélemények szerint számos nép hamarosan búcsút inthet teljes kulturális örökségének, mert a rablók és csempészek révén értékeik végleg külföldre vándorolnak. A leginkább veszélyeztetett országok egyike Kambodzsa. A khmer császárság emlékeinek fosztogatását a piaci viszonyok motiválják: minél kevesebb van belőle annál többet ér.

Az Európán kívül készült műtárgyak piacának ismerői jól tudják, hogy egy szép és ritka munkáért nem kell sok ezer kilométert utazni: az afrikai, a prekolombiánus, vagy a távol-keleti művészetre specializált kereskedések kínálata sok etnográfiai múzeumnak a becsületére válna. Az európai műkereskedelemben is tapasztalható választék ellenére a primitív művészek alkotásainak beszerzése nem könnyű feladat. A gyarmati idők elmúltával a legtöbb felszabadult ország intézkedéseket hozott nemzeti kulturális értékeinek védelmében, így az antikváriumok és galériák csak a már régóta "elszármazott" tárgyakat forgalmazhatnák.

Elvileg. Mert a primitív művészete piacán is változó divatot olyan gyorsan tudják követni az amszterdami, brüsszeli, londoni és párizsi műkereskedések, hogy a kínálatot látva senki gondolhat a gyarmati időkben feltöltött titkos raktárakra, sokkal inkább a tárgyak folyamatos behozatalára.

A primitív művészek alkotásait forgalmazó antikváriumokban a tárgyak papírjai persze mindig rendben vannak, így nehéz megállapítani, hogy a100-200-500 éve készült és nem katalogizált tárgy, a gyarmati idők alatt, vagy a kiviteli tilalom után, csempészek és közvetítő kereskedők révén került Európába. Az export tilalom alá eső tárgyak forgalmára két módon lehet következtetni: a kivitelt korlátozó országokban megcsappanó alkotások és a tetten ért csempészek rakománya alapján. A nemzeti értékek megdézsmálásáról riasztó hírek érkeznek Afrikából és Indokinából, ugyanitt a gyakran rendezetlen helyi viszonyok következtében a központi hatalom gyakran képtelen a csempészet megakadályozására.

Kambodzsa műemlék templomait kifosztják

Alig néhány héttel azután, hogy Nobel Békedíj odaítélésével ebben az évben az személyi aknák elleni küzdelem kapott elismerést, az AP aknáktól leginkább sújtott ország vezetése drámai felhívást tett közzé. Az október közepén Brüsszelbe látogató. Nouth Narang kulturális miniszter egyenesen az EU segítségét kérte a khmer művészet még megmaradt értékeinek védelmére. Nouth Narang szerint az isz. u. 802 és 1432 között fénykorát élő khmer művészet iránti érdeklődés azokat az értékeket is eltűnéssel fenyegeti, amelyek átvészelték a 23 évig tartó polgárháború pusztítását, és vörös khmerek által is gyakorolt kiárusítást. A főleg thajföldi csempészek az ország nehezen ellenőrizhető északi és nyugati részén fekvő templomokat keresik fel, és kerámiákkal szobrokkal, orom díszekkel megpakoltan távoznak. Egy-egy kívánatos tárgy megszerzése érdekében akár helyrehozhatatlan károkat is okoznak, s ha kell az oldalfalat is benyomják. A valószínűleg megrendelésre dolgozó fosztogatók pont olyan vandál módon viselkednek, mint a piramisok első feldúlói. "A nemzetközi és helyi csempészek miatt Kambodzsa kulturális örökségéből nap mint nap elvész valami" -mondta az európai műkereskedés alaposabb ellenőrzésérére felszólító kambodzsai miniszter.

Csak a globális embargó segíthetne

Az EU vámszervei szerint az ellenőrzést nem lehet szigorítani, mert a khmer értékek első állomása Bangkok, ahonnan legális papírokkal felszerelve indul az áru az európai, amerikai és japán műkereskedőkhöz. A Kambodzsának először meg kellene oldania az értékek védelmét, és Thaifölddel összefogva biztosítania kéne a határ-forgalom kétoldalú ellenőrzését -hangzik az EU vámosainak véleménye.

A Kambodzsa által évek óta kért behozatali tilalom megvitatása november elejéig nem szerepelt az EU napirendjén, s ha föl is kerül, a tavasznál előbb nem születhet döntés. Kérdés persze, hogy mire Brüsszelben megszületik egy a műkereskedelem minden kérdését szabályozó törvény, lesz-e még mit védeni a khmer császárság emlékeiből.

A távol-kelettel foglalkozó francia főiskola, az EFEO tanulmánya 1993-ban, két évvel a Párizsi békeszerződés aláírása után megírta, hogy az császárság írott emlékeinek 90 százaléka odaveszett. Ugyanebben az évben maga Norodom Sihanouk minősítette nemzeti katasztrófának a khmer császárság emlékeit ért veszteséget -a helyzet tehát ismert a befektetni kívánók vásárlók előtt, akik az utóbbi 25 évben egyre nagyobb érdeklődést tanúsítottak minden fajta primitív alkotás iránt.

Az afrikai faragványok, pápuai maszkok, nepáli bútorok és khmer szobrok ma biztos befektetésnek számítanak a középosztály azon egyszerű milliomosai számára, akik a flamand festők és a francia impresszionisták egekbe szökő áraival már nem képesek versenyt tartani. Az árak itt sem alacsonyak -egy kis méretű 800 éves khmer szobor közel 400 millió forint, s egy nigériai Ife-fej is 300 millió- de a legutóbb 9 milliárdért eladott Van Gogh kép áráért ma még több száz darabos afrikai szobor gyűjteményt lehet kapni.

Csempészáru New-York-ban

EU adminisztrációjának passzivitása nem jellemző minden tagállamra. A valamikori protektor, Franciaország, Sihanouk herceg felhívása nyomán jelentősen hozzájárult az Angkor Nemzeti Park őreinek korszerű eszközökkel történő felszereléséhez (rádiótelefon, infratávcső, gyorstüzelő kézifegyverek, terepjárók). A védelem elkél, mert a II. Jayavarman királyt (Kr. u. 802) követő khmer dinasztia 400 éven keresztül építette Angkor városát: itt tehát minden kő műkincsnek számít. A francia segítség révén az 1000 éves paloták, könyvtárak, templomok, víztározók és csatornák alkotta műemlékegyüttest ma 500 fős elit alakulat őrzi. Munkájukat részben megkönnyíti, hogy 4800 könnyen mozdítható tárgyat a Phnom Penh-i Királyi palotába szállították, miután banditák 1994 őszén ismételt fegyveres támadást indítottak a konzerválásukkal foglalkozó angkori intézet ellen.

Az ország észak-északnyugati részén található, hasonló szépségű khmer templomok kövei azonban szabad szabad prédát jelentenek. Kambodzsai becslés szerint a fosztogatás megakadályozására legalább 10 ezer jól felszerelt őrre lenne szükség, de ezt a 6 millió lakosú ország jelenlegi gazdasági helyzete nem teszi lehetővé.

Brüsszeli látogatása során Nouth Narang kulturális miniszter nemzetközi perekről is beszélt, melyet országa az eltulajdonított majd kicsempészett műtárgyakat kiállító galériák és múzeumok ellen indított. Kambodzsa pereli az egyik közelebbről meg nem nevezett New-York-i múzeumot is, ahol a 1995 szeptemberében Kr. u. VII.-VII. században készült pre-angkori szobrokat állítottak ki. A tucatnyi oromdísz az ország északi részéről tűnt el, 1994 tavaszán.

A szigorúbb EU szabályozás érintheti a műkincs-kereskedelemben élenjáró Belgiumot is. Az évente megrendezett brüsszeli, bruggei, mecheleni, genti, antwerpeni műkincsvásárokon ugyanis külön specialistái vannak az afrikai, maya, nepáli és khmer tárgyaknak. Bár a kiállított régiségek mindig rendelkeznek a szükséges papírokkal köztudott, hogy a spekulációs célú műkereskedelem zárt ajtók mögött zajlik, és az igényes vevőnek szánt különleges tárgyak nem kerülnek közszemlére.

(1997.)