Belgium népszerű hetilapjában, a Le VifExpress-ben nemrég egy szarvasmarhákat ábrázoló karikatúra jelent meg. A képen egy bőröndöt és brit útlevelet szorongató tehén érkezik belga kollégájához. A hálálkodó angol marha szövege: "Nem is tudod mennyire lekötelez, hogy a zűrös időket kihúzhatom nála... de nicsak... hogy megváltoztál mióta nem láttalak". És valóban, a karcsú angol kérődzőt egy csúnyán elhízott belga tehén ölelgeti.

A belga viszonyokat ismerő olvasó azonnal tudhatta, hogy a rajzoló az angol marhákat sújtó kergekórra, és a Belgiumban már évek óta gyűrűző hormon botrányra utalt. A két ügy nem csak azért kapcsolódik össze, mert tehenekről van szó. Az európai állat-tartók régen észrevették, hogy teheneik és a belga tehenek között esetenként akkora a különbség mutatkozik, mint amekkora néhány évtizede a vietnámi sportolók és az NDK atlétanői között lehetett. Az EU és a belga kormány illetékeseinek mai álláspontja szerint az állatok hormon kezelése ugyan nem megengedett, de az ilyen állat húsa az ember egészségét nem veszélyezteti. Vagyis, a gyorsan hízó belga tehén hiába jelent tisztességtelen előnyt a többi konkurens szerint, határozott tiltás híján még a haragos francia parasztok sem tehetnek mást, mint hogy néhányszor megakadályozzák az izomtól duzzadó belga vágómarhák kirakodását.

A külföldi elégedetlenség és a hazai fogyasztók kétségeinek erősödésekor a belga hormon maffiának éppen jókor jött az angol marhák ügye.

Amikor a brit parlamentben bejelentették, hogy a szarvas-marhánál előforduló kerge kór valószínűleg átterjedhet az emberre, és okozója lehet a halálos kimenetelű és Creutzfeldt-Jacob betegségnek sok belga termelő fellélegezhetett; úgy tűnt, nemcsak egy konkurensek kevesebb, de a hormon ügy is szépen elaludhat. Ez az elképzelés nem volt alaptalan, hiszen a reflektorfénybe került kergekór kapcsán megjelent termések marha fotó végre nem a hazai tehén "csodás gyarapodásának" okait firtatta. Mint más országok lakóit, a belga polgárt is lekötötte néhány meglepő hír. Megtudhatta például, hogy kedvenc kozmetikumai alapját a marha agyvelő képezi, hogy az olcsó húspogácsák és hasék készítésekor a marha agy is a darálóba kerül; s a morális kétségekre hajlamosak azon is elgondolkodhattak, hogy a táplálék lánc végén álló ember, miért kényszerítheti a növényevő szarvasmarhát állattársai felfalására? - az EU szakértői szerint ugyanis a birkánál gyakori betegséget a birkaagyat a tehéntápba keverő angol nagyüzemi szokások miatt kapta meg... hány is?... szóval az a hosszú lappangási idő miatt kideríthetetlen számú egyed, amely miatt -megelőzésből- 4 millió tehénnek kell kényszer búcsút vennie a birkatáptól.

Angol húsra embargót elrendelő EU parlamenti döntés után a többi az EU országhoz hasonlóan, a belga szupermarketek reklámfüzeteiből is eltűnt az angol hús reklámja, s megjelent a "hazai termék" felirat divatja. Aztán az ABC-k hűtőpultjaira aggatott zászlócskák mintájára a kiskereskedelem is igyekezet megnyugtatni a fogyasztót: Brüsszel szemet gyönyörködtető (a francia és flamand nyelvű belgákra számító) hentes üzleteiben, és az első látásra felkavaró élményt nyújtó (főleg a török és marokkói származású belgákat kiszolgáló) húskiméréseiben a marhahús eredetéről kis táblácskákkal tájékoztat a gondos kereskedő.

Mindez azt sugallná, hogy a belga fogyasztó az angol hústól tart, és elvárja hogy megvédjék a kergekórtól. A helyzet azonban más, és ez a marhahús-ügy belga specialitásából fakad.

A fogyasztók érdekvédelmével foglalkozó Test Achat vizsgálata szerint a marhahús és különösen a nemzeti eledelnek számító bifsztek iránt alig csökken a kereslet Belgiumban. A megkérdezettek kétharmada minden nap eszik húst, és legalább egyszer egy héten marhahúst, amiből csak 4% fogyaszt kevesebbet, mint a húsembargó előtt. A március végén készült felmérés azt is vizsgálta, hogy a marhahús kiválasztásakor mi iránt érdeklődik a vásárló. A 100-as skálán kifejezett eredmény szerint a belgák leginkább a hús ízét (98), porhanyósságát (95), általános tulajdonságait (85) és a minőség/ár kapcsolatát (80) veszik számításba. Míg a kerge kórral fertőzöttség a lista vége felé szerepel (49!) a hormon készítményekkel kezelt, vagyis a saját honfitársaik hústermelési trükkjével hizlalt állaitól sokan tartanak (77).

A március végén közölt eredmény nem okozott meglepetést Belgiumban. Az itteni polgár már jó ideje kétségek közt falatozik -kinek higgyen, az ember által elfogyasztott hús hormon tartalmának veszélyeit aláhúzó, vagy az azt cáfoló véleményeknek?-, miközben a média világgá kürtöli, hogy az angolok ugyanúgy megeszik az export tilalom alá eső húst, mint a betegség bejelentése előtt.

A növekedési hormonnal kezelt állatokat érintő kétségekre, ha az EU illetékesei nem is, a belső és a külső fogalmazók mégis reagáltak. A nemzeti védjegyű hús árusításának kampánya Franciaországban kitűnő alkalomnak bizonyult az olcsóbban árult belga vágó-marha kigolyózására, mondván, hogy a francia fogyasztók a francia árut részesítik előnyben. Vagyis, bár tilalom nincs rá, a belga marha mégsem utazhat Franciaországa.

A Belgiumban maradt hormon kezelt és nem kezelt hús árusítói, pedig teljesen magán kampányba kezdtek: a "belga termék" jelzés mellett megjelent a "100%-kig hormon tiszta" felirat. Az új kezdeményezés azonban a hormon tiszta húst árusító kereskedők egy része sem ért egyet, ezért nem alkalmazza. Az akció tehát csak bonyolítja a helyzetet, hiszen a kezeletlen hús is gyanús lehet, de ha mindenki garanciát adna, az is hihetetlenebb lenne.

Hogy mindez hogyan érinti a Brüsszelbe látogató turistát? Természetesen a gyomrán keresztül. Igaz, a gyorsétkezdék garantáltan belga alapanyagúnak hirdetett a hasés szendvicsei, az olcsó és némely jobb vendéglők feltűnő reklámmal tudósítanak a hús származásáról, de ennek semmi jelentőség nincs, hiszen tilos az angol marhahús exportja egyébként is tilos. (Brüsszelben egy hamburger 400-600 Ft, egy húsos makaróni kb. 800, egy húsos pizza kb 1200 Ft, egy menü 3-3500 Ft, a la carte étkezés 8000-10000 Ft-tól.)

A hormonos húsra vonatkozó tájékoztatás azonban akadozik. A Grand' Placeról nyíló hangulatos vendéglői negyed, a Rue des Bouchers és környékének 34 üzlete ilyesmivel nem törődik. Minek is törődne, hiszen csak ismerős kereskedőktől vásárolnak, tehát az alapanyag minden szempontból kifogástalan. A hírek szerint a forgalom nem csökken a Hentesek utcájában, s turistákat tehát továbbra is akadékoskodás nélküli fogyasztásra ösztönzik a szűk utcákban elhelyezett zöldség-, hús- és tenger gyümölcsei kompozíciók.

Az EU hús embargójára a vendéglő negyed egyetlen üzletében történik utalás. A "Chez Michel" utcára néző vitrinje mögött nem az elégedett vendégeket látni, hanem hatalmas bélszín csíkokat. A Chagrin-festményeket idéző csábítás oka, hogy Chez Michel csak bélszínnel foglalkozik, és a hentes-hangulat náluk 129 éves hagyomány. Az új módi azonban ide is betört: a kampókról lefelé csüngő véres húsokon virító matrica tudatja: Made in Belgium. Csak ennyi. Vagyis a bifsztek garantáltan kerge-mentes. Hogy a most lakomára betérők tíz év múlva sajnálni fogják-e, hogy nem kaptak hormon-garanciát -ma senki sem tudja. Talán igen, talán nem.

Ehhez a bizonytalansághoz annyit fűz a Test Achat, hogy a mezőgazdasági robbanás és a tömegélelmezés igényei a világ számos országában később problémát okozó eljárás bevezetéséhez vezettek. "A nagyüzemi mezőgazdaság és a tömegélelmezés botrányai bármikor kipattanhatnak. Csak idő kérdése az egész.

(1995.)