|
A belga légikisasszonyok június végén ünneplik szakmájuk belgiumi megjelenésének 50. évfordulóját. A brüsszeli repülőtéren július 1-jére tervezett ünnepségeket azonban elsöpörheti a sztrájk: A 60-as, 70-es éveiket taposó első belga stewardessek által kivívott szociális előnyöket ugyanis éppen most készül megnyirbálni a belga légitársaság. 1946 júniusában egy fiatal, csinos, jó modorú és több nyelven beszélő belga nő szép reményekkel indulhatott a SABENA első alkalommal megrendezett stewardess válogatóján. A fedélzetre kerüléshez persze szerencse és némi összeköttetés is kellett, mert az addig csak francia és amerikai magazinokból ismert foglalkozást a belga nők is különleges lehetőséget tartották. Senkit sem lepett meg, hogy a járatainak fejlesztésére készülő légitársasághoz 861 pályázat érkezett, 24 helyre. A stewardess pálya olyannyira álom-szakmának számított Belgiumban is, hogy a jelentkezők még a felvételi kellemetlenségeit is vállalták, és nem törődtek a számukra kedvezőtlen munkáltatói feltételekkel sem. A II. Világháború előtt főleg áruszállítással foglalkozó belga légitársaságnál 1946-ban mindenki természetesnek tartotta, hogy a kandidánsok elbírálását egy kizárólag férfiakból álló zsűrire bízzák. Az igazgatóság marketing és pénzügyi szakembereiből álló bizottság a fiatalság, szépség, jó modor és a nyelvtudás meglétét vizsgálta, de férfivilág szempontjait tükrözték a munka elnyerésének szigorú feltételei is: a női repülőszemélyzet nem mehetett férjhez, és 40. születésnap betöltésével már csak a földön kerülhetett az utasok szeme elé. Az 50-es évek végére már 72 stewardess küzdött a férfiakkal egyenlő jogokért, a házasság engedélyezését azonban csak 1963-ban sikerült elérniük. Ennél is nehezebb feladatnak bizonyult az utaskísérés felső határának kitolása: 1970-ben a SABENA utaskísérő 45 éves korig szolgálhattak a fedélzeten, feltéve, hogy a férfi tagokból álló "esztétikai bizottság" még "továbbszolgálatra" alkalmasnak találta a hölgyeket. A nőket mustrálgató bizottság egészen 1974-ig működött, de a fedélzeti szolgálat 55 éves korhatárát csak 1978-ban adta meg a SABENA -ez a nők nyugdíjba vonulásának alsó korhatára Belgiumban-, s a navigáló személyzettel egyenlő besorolást még később, 1981-ben szerezték meg az utaskísérők. A jogaikért négy évtizeden át küzdő belga légikísérők elégedetten ünnepelhetnék szakmájuk alapításának 50 évfordulóját, ha a szociális kiadásainak megszorítására kényszerülő belga állam, és a SABENA társtulajdonosa, a SwissAir, nem kívánná a nehéz helyzetben lévő a belga légitársaság költségeinek lefaragását. A takarékosság természetesen az alkalmazottak juttatásait is érinti, akik elégedettlenségük kifejezésére egyetlen hatásos módszert ismernek, a sztrájkot. Hasonló tervezetek miatt került sor a karácsonyi ünnepekre utasok életét megkeserítő repülőtéri sztrájkra, 1995 decemberében. A 40 napos franciaországi vasutas sztrájkhoz hasonló eseményektől tartó belga kormány akkor leállította a repülőtér személyzetét érintő karcsúsítást. A nyári szabadságra indulóknak most a belga légitársaság takarékossági intézkedése okozhat kellemetlenségeket. A SABENA alkalmazottai közül a pályán lévő és pályakezdő belga stewardessek nehezen akarják elfogadni, hogy a 70-es 80-as évek menyországa után a valóság talaján kell landolniuk: férjhez mehetnek, a nyugdíjig repülhetnek, de munkájuk után kisebb juttatás, kisebb nyugdíj és nagyobb adófizetési kötelezettség várja őket mint a félszáz éve pályakezdő kollégáikat. A légikísérő szakma megszületésének 50. évfordulóján valószínűleg munkabeszüntetéssel ünneplik a SABENA alkalmazottai.
|
