Bill Gates könyve, "A jövő útja" (The Road Ahead) néhány száz oldallal növeli azt az irodalmat, melyben a high-tech valamelyik nyertese a technológia messiásaként, a saját cége szolgálatában kiárusítja gondolatait. A beharangozott infosztráda (melynek csak kezdetleges alakja a mai Internet), halálra ítéli a nemzeti pénzeket, a kazettát és a CD-t, az ingatlanügynökségeket, a sarki bankot, legtöbb újságot és kiadót -legalábbis Gates szerint. A könyvvel párhuzamosan, és CD-ROM-mal felszerelt házi számítógépek vásárlására és a multimédiát dicsőítő kampány kellős közepén a köztudatba dobták a hálózati komputer (network computer) gondolatát. Az amerikai Oracle cég igazgatója, Larry Ellison már tavaszra hirdeti az első ilyen számítógép megjelenését, mely a forgalomban lévő gépek árának egyötödéért, 500 dollárért kínálnak majd.

Tervezni akaró vásárló csak kapkodja a fejét: alig néhány fél éve, hogy Bill Gates az egész világon végigörülte a Windows '95 és Microsoft CD-ROM-jainak sikerét, most ellenlábasai olyan számítógép piacra dobásáról beszélnek, amely Windows nélkül, programok és CD-ROM nélkül, a hálózatra tapadva dolgozhatnak. Scott McNealy, a Sun Microsystems tulajdonosa egyenesen a PC haláláról beszél: "Ha az NC használójának egy programra lesz szüksége, csak az Internetbe való csatlakozás gombjára kell kattintania, és a keresett programot a hálózatból időlegesen a saját gépére kell kölcsönöznie. Miután befejezte a munkát, a program saját magát törli. Az NC véget vet annak a kornak, amikor az összes szükséges programot a számítógépben kellett tárolni." Könyvének párizsi premierjén, 1995 decemberében, Bill Gates sietett megnyugtatni az aggodalmaskodókat, hogy az NC érkezése nem változtatja meg az informatikai ipart (értsd: továbbra is 2500$ lesz egy számítógép), és nem jelenti a PC végét.

Az informatika és tömegkommunikáció mágnásai láthatólag nem nyugszanak a tegnapi babérokon. PC mellett a közönséggel épp csak megvásároltatták a szatelliteket becserkésző tányérantennát, kábeleket fektettek a "jövőt jelentő" helyi TV-k és a tematikus csatornák (ifjúsági, sport, rajzfilm, pornó) kiszolgálására, amikor felröppent az interaktív TV gondolata, s a telebízó és a sugárzás gyökeres átalakításának ötlete.

Az egyik tekintélyes kutatóintézet, a MIT (Massachusetts Institut of Technology) Media laboratóriumának igazgatója, Andrew Lippman a La Recherche magazin kérdéseire válaszolva a network computer partizánjának bizonyult és hagyományos TV közeli kimúlását prognosztizálta. Lippman kifejtette, hogy már a mai számítógépek kapacitása is elég nagy a numerizált kép valós idejű dekódolásához, a digitalizált képanyag pontosan úgy elérhető lesz a hálózatból, mint bármely más adat, vagyis a televízió integráns rész lesz a hálózatnak. A MIT által is elfogadott, hogy "a számítógép egy mindent átölelő hálózat részévé fog válni, és semmire se lesz, jó ha a hálózatból kikapcsolják. A televíziózás azért prosperálhatott, mert a sugárzási lehetőségek relatíve behatároltak. A modell azonnal repedezni kezd, mihelyt az Interneten hozzáférhető csatornák száma 1000 fölé megy."

A műsorok sugárzói számára tehát nem pocsék adások kritikája, hanem nem az Internet jelenti a legnagyobb veszélyt. A hálózat sajátosságai folytán a számítógép előtti intelligens tévénézés, és a felhasználó saját ízlése szerint, mondhatni személyiségére formálható adások sok ember számára semmilyen csáberőt nem jelentenek, s bizony, hogy mire megbarátkoznánk a gondolattal, már az új, az interaktív tévézést elsöprő valami nyilatkozatháborújához asszisztálhatunk.

A tervgazdaság kimúlását nem sokan siratják, ám a nyugati féltekén az egymást kioltó és látszólag koncepciótlanul változó fejlesztések siralmas fejetlenségről tanúskodnak. A kidobott pénzek azonban nem aggaszthatják a new world prófétáit: a kapkodás árát -mint eddig- a beugratottak fogják megfizetni.

(1996.)