Az európai pénzügyi normáknak az elsők között megfelelni akaró belga föderális kormánynak nincs könnyű dolga, amikor egyaránt prioritásként kell kezelnie a központi kiadások lefaragását és a munkanélküliség csökkentését. Az elvekben rejlő ellentmondás tavaly a wallóniai vasöntödék kapcsán állította dilemma elé az európai úgy mellett elkötelezett Dehaene-kormányt, amikor a veszteséges Clabeque-i Öntödék bezárása illetve az 1200 munkás továbbfoglalkoztatása között kellett döntenie. A szakszervezet által kikényszeríttet megoldás ugyanúgy a költségvetést terheli, ahogy a állami támogatás ösztönöz új munkahelyek létestesítésére, és a munkaidőn osztozás -a Franciaországban is szorgalmazott "partage du temps de travail"- bevezetésére.

A kedvezményekkel párhuzamosan Belgiumban is egyre szigorodó előírások szabályozzák az EU területén kívülről érkező a külföldiek munkaengedélyét és az illegális munkavállalókkal szembeni eljárást. A meglévő munkahelyek védelmének érdekében 1996 életbe lépett törvény olyan nagy mértékű szociális és egyéb járulékok fizetésére kötelezi a munkaadót, amelyet csak bankok vagy multinacionális cégek tudnak kifizetni. 1997 novemberében módosított törvény már havi 15.000 frank (80.000 Ft) bruttó fizetéshez köti a munkavállalási engedély kiadását, és igazolni kell, hogy a munkára az EU területén nem találták jelentkezőt. Az 1996-os törvény hatására egy év alatt 51,04%-kal csökkent a munkavállalási engedélyért folyamodó külföldiek száma, s a július 30-ig kiadott 106 engedélyből 62 belga klubhoz szerződő sportolók nevére szólt.

Kiutasítás a "kizsákmányoltak érdekében"
A látványos eredmény persze nem érinti a legális csatornákat megkerülőket. A fekete munkát végző külföldiek továbbra is sokan vannak. Egyes becslések szerint százezren lehetnek Belgiumban, legtöbbjük (65%) a fővárosban él. A tartózkodási- és munkavállalási engedély nélküli török, marokkói, pakisztáni, lengyel és román nemzetiségű munkásokat a vendéglátás és a textilipar foglalkoztatja, de találkoztak már velük a brüsszeli Schuman-negyedben, az EU központjainak építkezésén is. Az Idegenrendészet és a Munkaügyi Minisztérium által 1994 július és 1997 június között vizsgált 2450 brüsszeli munkahelyen (útépítés, textil-festő- és varró műhely, vendéglői konyha stb) 1400 be nem jelentett munkást találtak, ebből 1200 a csak turista vízummal rendelkező külföldi.

A kilátásba helyezett büntetés ellenére a munkáltatók egy része szívesen megkockáztatja a külföldiek alkalmazását, mert a fekete munka után nem kell szociális járulékot fizetni, és az illegálisan Belgiumban tartózkodók siralmas körülmények között is hajlandóak napi 12-16 órát dolgozni a belgáknak fizetett bér 30-35%-káért.

A gyakoribb, akár razzia-szerű ellenőrzést követelők az ország gazdasági, szociális és biztonsági érdekeire hivatkoznak, mondván, hogy a 24 ezer frankos (120 ezer Ft) létminimum alatt keresők sohasem fognak beilleszkedni, hiszen megfelelő lakás, szociális ellátás nélkül élnek, ráadásul, labilis pszichológiai és egészségi állapotuk miatt potenciális veszélyforrást jelentenek a társadalomra nézve.

A brüsszeli ellenőrzések szigorítását július végén jelentette be Charles Picqué a Brüsszeli Régió miniszterelnöke. Az intézkedést még az emberi jogi szervezetek és a honfitársaik sorsáért aggódó zairi, marokkói és török származású belgák sem kifogásolhatták, mert mint a miniszterelnök elmondta, a keményebb fellépésre a "kizsákmányoltak érdekében" volt szükség és a "fekete munka elleni harc nem egyenlő az idegengyűlölettel". Charles Picqué egyben kemény szavakkal illette a külföldiek kiszolgáltatottságából hasznot húzó polgártársait.

A hosszú ideje Belgiumban tartózkodók legalizálására tett miniszterelnöki ígéretet némi szkepszissel kommentálta a Le Soir. Az újság szerint "ritka az olyan külföldi, aki 6-8 évig tudna illegalitásban élni, a 10-15 éve Belgiumban lévők pedig már megszerezhették az állampolgárságot. A feketemunkás itt csak egyre számíthat: előbb-utóbb repülőre teszik."

az au pair lányokat is figyelik
Az illegális munkavállók érdekében hozott intézkedések újdonsága, hogy egy részük hosszú évek óta először célozza meg az au pair-ként érkező és tartózkodási engedéllyel rendelkező külföldieket, akiknek száma az utóbbi két évben 26%-kal emelkedett. A családoknál szállásért és ellátásért gyerekre vigyázó tizen-huszonéves lányok egy része a belga hatóságok szerint kiegészítő keresetért házi munkát is vállal, sőt előfordul, hogy éppen ezért hozatják őket a család. A francia és flamand nyelvtudás tökéletesítése érdekében belgiumi au pair munkára vállalkozóknak tehát nem árt tudni, hogy a "rejtett háztartási alkalmazottaktól" is megszabadulni kívánó belga kormány megszigorította a beutazás feltételeit, és a kint tartózkodás alatt az illetékes hatóság figyelemmel kísérheti tevékenységüket.

(1997.)