|
A belga keresztényszociális Van Houtte kormány hihetetlen optimizmusról tett tanúbizonyságot, amikor 1947-ben, az újjáépítés kellős közepén, a romeltakarítás, a jegyrendszer, a súlyos munkaerőhiány, az országban lévő hadifoglyok problémái és a fulltoni beszéd ellenére hinni tudott jövőben, és fel merte vetni egy brüsszeli világkiállítás gondolatát. A gondos tervezés időigényes feladat, a végleges döntés és az időpont kijelölése a szociálliberális Van Acker kormányra marad. Az 1952-ben hozott kötelezettségvállaláskor a kormány kijelenti, hogy az EXPO '58 célja, hogy "az emberi haladás hű képét bemutassa és megjelölje a gazdasági haladás és a kultúra fő irányát". A Crystal Palace-beli első, 1851-es londoni Világkiállítás szinte szó szerint átvett mottójához báró Moens de Ferning, az EXPO főbiztosa hozzáteszi, hogy 19 évvel az utolsó, new-york-i világkiállítás után, "az EXPO '58 egyszerre lesz összefoglaló és modern". A kiállítást sem Világkiállításnak (Exposition mondiale) fogják hívni, hanem az első EXPO-kra utalva 'Brüsszeli Egyetemes és Nemzetközi Kiállítás, 1958" lesz a hivatalos név (Exposition Universelle et Internationale de Bruxelles, 1958). A
döntés követő években nem hallani az EXPO-ról. Az 50-es évek világ-,
euro- és belpolitikai eseményei közepette a belga újságok
a Genfi-, a Római-, az Euratom egyezménnyel, a Szén- és Acél Közösség,
a Közöspiac (és "Kis-Európa"), a koreai háború és a NATO ügyeivel
foglalkoznak. A lapok szovjet fenyegetettségről, NATO-hadgyakorlatokról
írnak, és reális veszedelemnek tartják a III. világháborút. Ilyen
légkörben illuzórikusnak tűnhet egy olyan nemzetközi vásár gondolata,
ahol a világ népei a politika kizárásával tudnának számot adni
a múlt értékeiről, és egymás megértésének szándékával keresnék
a közös jövő útjait. 1958 januárjában indul az EXPO-gépezet. A készülő EXPO-ról a napilapok előbb a hátsó oldalakon írnak, majd a La Libre Belgique, a Le Soir, és a De Standaard példáját követve minden lap sorra EXPO-rovatot nyit. Most már mindenki érzi: Brüsszel nagy dologra készül.
*** A belgák az 1958. április 17-re tervezett megnyitó előtt 80 nappal értesülnek az EXPO programjáró, és az EXPO terveiről. Megkezdődik az érdekességek közlése. A La Libre Belgique (LLB) szerint az EXPO hat hónapja alatt a kiállítást legalább 35 millión fogják megtekinteni, és ebből legalább 25 millió külföldi érkezik. Grace hercegnő és Rainer herceg első gyermeke, Albert-Alexandre-Lous-Pièrre herceg születésekor (1958. március 15.) az LLB olvasói megtudják, hogy az EXPO-ra naponta minimum 125.000 embert várnak, csúcsnapokon 600.000-et. A tömegközlekedés 1.700 járművével óránként 6.000 embert tud az EXPO-hoz szállítani, autóval és gyalog óránként minimum 10.000 látogató fog érkezni. Amikor március 20-án Straszburgban megszületik az Európa Tanács. A hír mellett az LLB közzé teszi, hogy az EXPO ideiglenes szállásainak tervezésekor gondoltak minden pénztárcára. A csoportban érkező fiatalokat Welcome-Expo várja 2.696 szobában 4.000 ággyal. A középkategóriás Expo-Welfare szállodában 420 ágy van, az EXPO-tól 600 méterre lévő Park-Motelben a jómódúaknak készült 384 szoba. Az Expotól 2.5 kilométerre lévő "gigantikus motelvárosban", a Motel-expoban 2.500 szoba van, a parkolóban 1.500 autó várakozhat. Az EXPO Camping 21.000 férőhelyes. "Az algériai konfliktus a negyedik évébe lépett", "4.000 ember a repülőtéren: Khrouchtchev a Felszabadulás ünnepére Budapestre érkezett" -szólnak a Le Soir 1958. március 29-i számának címei. Az EXPO hírekből megtudni, hogy külföldiek kalauzolására az EXPO amatőr idegenvezetők is szerződtetett. Az 1.500 belga jelentkezőből 170 pályázó jutott túl a belga politika-, gazdaság- és kultúra ismertetése kérdező írásbelin. A szóbelin angol nyelvből kellett vizsgázni. A kiválaszott 60 idegenvezető szürke-piros egyenruhában lesz, és "Idegenvezető" feliratú jelvényt visel. A guide-ok angolul, németül, olaszul, spanyolul, japánul, dánul és szerb-horvátul beszélnek. Az EXPO szervezői még 15.000 önkéntes tolmács szolgálatát is elfogadják, és Belgium képviseletében 300 EXPO-hostesse szolgál majd a Melsbroek-i, Middelkerkei és az EXPO-ra elkészült, vadonatúj brüsszeli repülőtéren. Ruhájuk tengerészkék szoknya, fehér ing, fekete nyakkendő, piros kabát, rajta az EXPO csillaga és a Hostesse felirat.
"Lehet hogy 1956-ban szép volt, de az 1958-ra rettenetesen ódivatú lett" -írja az egyenruhákról a Le Soir. Megtudni még, hogy a nagyszámú külföldire számítva az UBB, a Belga Bankok Szövetsége közös irodákat nyit Brüsszelben. Az irodák a hét minden napján nyitva tartanak 10 és 23.30 között. *** Az
EXPO évek gondos munkájával előkészített művészeti eseménynaptárát
a megnyitó előtt 22 nappal publikálják a belga lapok. Már az EXPO-n
fellépő művészek neve és a kiállítások rövid leírása is sejteti,
hogy az EXPO '58 művészeti téren is világraszóló
esemény. A hangversenyeket Grand Auditorium-ban (1930 szék) és a Petit Auditoriumban tartják (500 szék), a felvonulásokat és a sokszereplős előadások az 1,5 hektáron elterülő Esplanadeon lesznek. A kiállításokat a művészeti- és a nemzeti pavilonokban rendezik. A művészet történetét a prehisztorikus koroktól napjainkig összefoglaló kiállításokra a világ nagy múzeumai és magángyűjteményei kölcsönzik az anyagot. Az "50 év a modern művészetben" 225 művésztől 340 mesterművet mutat be (Braque, Degas, Ensor, Van Gogh, Rouault, Utrillo stb), "Az Ember és a Művészet" az emberiség művészeti tevékenységének szintézisét adja a mezopotámiaiak és a hettiták művészetétől a XIX-XX századi nyugati művészetig, lesz Art Moderne pavilon (Mondrian, Malevitch, Lubarda, Dubuffet, Woutres és a futurizmus, az expresszionizmus, a szürrealizmus, a non figuráció és a szocialista realizmus képviselői), és pavilont kapnak a Grafikus Művészetek (Van Eyck, Dürer, Degas stb). Az Expo idején 34 nemzetközi fesztivál rendeznek (Fiatal Muzsikusok Zenekarainak Világtalálkozója, az Egyetemi Szinházak találkozója, Film fesztivál, Kísérleti Zene Nemzetközi Napjai, Kisérletező filmek fesztiválja stb), és a hat hónap alatta 350 kongresszust tartanak közel 200 ezer résztvevővel. A művészet szerepéről a modern társadalomban Sartre és Kabalevszkij fog beszélni. Nyáron fény- és hangjátékon idézik fel a festőóriás Rubens és Hélene Fourmet 1630-ban tartott esküvőjét. A szabadtéri színpaddá alakított brüsszeli Grand' Place-on pedig Goethe Egmontjának átdolgozott változatát játsszák. Az EXPO teljes oldalt betöltő vázlatos programján túllapozva az LLB olvasó megtudja, hogy március 25-én az US Navy rendszerbe állította az F-47-1 bireaktort és a Lockhieed F-104 Starfighter-t, az US AIR Force MC-135-öse megdöntötte a New-York London átkelést, és láthatja annak a Lawrence McNary kapitánynak, aki rakétatámadás esetén az US omahai (Nebraska) bunkeréből indítani az ellencsapást. *** 1958 áprilisának közepén, a megnyitó előtti utolsó napokban nagy az idegesség: a francia, az olasz pavilon nem készült el, a külföldieket fogadó rendszer csikorog, Brüsszelben egész naposak a dugók. Mindenki a nagy napot, az EXPO '58 nyitányát várja. 1958 április 17-én szeles, esőre álló, hideg idő fogadja az ünnepségre érkezőket. A népviseletbe öltözött afrikaiak és filippinek kölcsön kabátban dideregnek. Baudouin király autója 9.45-kor gördül a dísztribün elé. 10 órakor a király ünnepélyesen megnyitja az EXPO-t, majd meggyújt egy fáklyát. Ebben a pillanatban 50 repülőgép húz el alacsony magasságban és egy B betűt (Belgium - Baudouin) rajzol az égre. Még látszanak füstcsíkok, amikor 20.000 színes léggömb indul az égnek. Ezután Van Acker miniszterelnök lép a mikrofonhoz, hogy EXPO-ra akkreditált 2.500 újságíró és a résztvevő 82 ország képviselője előtt megadja a Világkiállítás alaphangját. 40 évvel később a miniszterelnöki beszéd néhány gondolata üres közhelyként cseng, míg más mondatok akár a keleti blokk országaiban is elhangozhattak volna. Az 50-es évek végen azonban példa értékű lehetett a "népek barátságáról", "az emberiség jólétéről" és a szociális fejlődésről, mint a "társadalmi jólét motorjáról" beszélni. A modernkor lelkesedése persze Van Acker beszédéből sem hiányozhat: "A bolygónkat körülvevő világ fölfedezése, amiről apáink álmodtak, lassan valósággá válik" -idézi az LLB. "A tudomány és a technika óriás léptekkel halad előre, az emberi tevékenység minden terén hatalmas eredményeket értünk el. Ami tegnap lehetetlennek látszott, ma megvalósítható: az atomenergia felszabadítása példa nélküli forradalmi változást hozott a legkülönfélébb területeken, és máris remélhetjük, hogy az emberiség néhány év múlva kapcsolatra léphet más bolygókkal. Az Expo jó alkalom megmutatni az egész világnak mindazt, amit hasznosítani tudtunk az új felfedezésekből. Ez a világkiállítások szerepe és ez indokolja létezésüket." A félórás beszéd végén Van Acker a fiatalokhoz szól. "A holnap világa a mai fiataloké lesz. Én bízom az ifjúságban, és arra kérem őket, hogy vegyék észre: az utolsó háborúk képtelenek voltak a problémák megoldására, sőt, éppen hogy újabbakat generáltak, amelyek ismét csak megoldás nélkül maradtak. Az ifjúságnak tehát a béke, a szociális igazságosság és a népek együttműködése felé kell fordulnia, és ezen eszméket szem előtt tartva kell cselekednie. A brüsszeli EXPO feladata elősegíteni a népek közötti közeledést, egymás eredményeinek megismerését és értékelését, visszaállítani a bizalmat, hogy hátsó gondolat nélkül, kéz a kézben, testvériesen, együtt haladhassunk a béke felé. A belga kormány úgy gondolja, hogy a haladás jegyében fogant Expo-val lehetőséget adott minden népnek, hogy bemutassa a világnak mit tett az ember felszabadításáért és a jólét növeléséért. Ugyanakkor a kiállítás lehetővé teszi egymás szomszédainak megismerését és egymás munkájának érté-kelését, így járul hozzá a népek közeledéséhez és a béke elmélyítéséhez." A VIT-lelkesedésű beszéddel véget ér a hivatalos megnyitó, az EXPO-t birtokba veheti a nagyközönség. *** Brüsszelben 30 frank a normál belépő (egy napilap ára akkoriban 1.75 fr), az EXPO-térkép 5 frankba kerül. Az 50 hektáron elterülő kiállításon széles utakkal és tágas terekkel tagolták. A tájékozódás segítésére nevet kaptak nemcsak az utak, de az egyes témakörök pavilonjai és a kiállító termek is. A sugárutak és a terek neveit az EXPO témaköre és Belgium kapcsán választottak. A látogató gyalog, mikrobuszon, libegőn és háromkerekű szállító bicikliken közlekedhet.
Az EXPO-k szokásaihoz híven a vendéglátó ország 1958-ban is nagyobb területen állíthat ki mint a többiek. Az USA és az SZU kiállítóterületének négyszeresével gazdálkodó Belgium külön pavilont ad gazdasági életének minden reprezentánsának. Van Dohány-, Kémia- Víz/levegő-, Lakóépületek-, Faipar-, Városfejlesztés-, Üveg-kerámia- Élelmiszeipar-, Gáz-, Elektromosság-, és Bányaipari, Olajipari, Mezőgazdasági, Növény- és virágtermesztési és Aerodinamikai pavilon, és persze pavilont kap a belga sör és a belga csokoládé is. A folklórt a brüsszeli szecesszió bolondos éveit felidéző "Belgique 1900" pavilon képviseli. A belgák az EXPO déli csücskén is kanyarítanak maguknak egy terület: a "La Belgique Joyeuse" (Dicsőséges Belgium) életnagyságú kópiaházaiban vendéglők, cukrászdák, pékségek és csipkeverő-műhelyek várják a látogatókat. A Dicsőséges Belgium kabaré- és színházi előadásain csak belga művészek lépnek fel. Az EXPO-tól függetlenül is látogatható zóna hat hónap alatt 20 millió látogatót vonz, és ugyanitt 100 ezren nézik végig a burgundi udvar 1457-es fényűzését, Jó Fülöpnek és feleségének Portugál Izabellának mulatságát felidéző fény- és hangjátékot. *** A nemzeti pavilonokat az országok saját terveik alapján és saját költségükön építették. A legnézettebb pavilon már az első napoktól az USA-é, Szovjetunióé volt. Az USA pavilon a Szent Szék és arab országok pavilonjai között áll, a SZU pavilon a keleti blokk országai között kap helyet. "Két világ, két stílus"- írja róluk az LLB. Az USA pavilon előtt víztükör, szökőkutakkal, rejtett világítással (az LLB már megnyitó másnapján már "kicsinosított desszertes doboznak" nevezi), a SZU pavilonjába ünnepélyes lépcsősor vezet ("olyan mint egy repülőtéri váróterem" - írja a De Standaard). Az űr meghódításában éppen élen álló SZU pavilonjában a Szputnyik a sztár, az atomkutatásban első USA pavilonjának büszkesége egy hordozható kis teljesítményű atomreaktor. Az EXPO-n résztvevő többi ország pavilonjának méltatása a nemzeti napok alkalmával történik sajtóban. A modern Latin-Amerika bemutatásáért dicséretet kap Mexikó és Venezuela, és elismerés övezi az olaszokat, akik "leginkább érezték sajátjuknak az EXPO tematikáját". Az olasz pavilonban helyet kapott egy szociális- és egy modern urbanisztikai szekció, a művészeti kiállítások a múlt és a jelen egységét hangsúlyozták. "Az itáliai kultúra a múltban és a jelenben", "az emberi élet mindennapjai a múltban és a jelenben", "a művészet helye a modern városban és társadalomban" kiállításokkal az olaszok a tematikus kiállítások terén is legtöbbet nyújtják. A fennállásának 10. évfordulóját ünneplő Izrael pavilonjában a Holt tengeri tekercsek vonzzák a legtöbb látogatót. Anglia a tradícióra helyezi a hangsúlyt, Franciaország kicsit szégyenkezik, mert pavilonja késve készül el, és az újságok hiányolják benne az eredetiséget. A spanyolok sem mérték fel jól az EXPO jelentőségét: az érdektelenre sikerült pavilont a spanyol kormány költségére 15 napra bezárják, és június végére teljesen a kiállítás témájához szabják. Sokan akarják látni a Civitas Dei-t, a Szent Szék pavilonját iránt. Az 50-es években a megújulás jeleit mutató és a szociális kérdések felé forduló Egyház pavilonja iránti érdeklődést fokozza, hogy az Expo-val párhozamosan, Lővenben, Ars Sacra címen zajló "ellenkiállítás" mintha azt bizonyítaná, hogy fából vaskarika a tömegekhez szóló modern, ugyanakkor magát egyházinak valló művészet. (Magát a kísérletező modern művészetet is támadás éri. Az EXPO-ról kimaradt Maurice Cantens belga festő az LLB-ben megjelent "Az absztrakt kapcsán" című cikkében kijelenti: "A modern világ dinamizmusa (mozi, autó, repülő) felfalja a plasztikus művészeteket. A festészet halálának igazi oka, az absztrakt festészet, ez az, ami egyszerre sérti a jó érzéket és a művészet legszentebb princípiumait.") A Civitas Dei modern egyházi művészetet bemutató szekciójában a miseruhák, kegytartók, szobrok, gyertyatartók, a betonkultuszt tükröző végletekig leegyszerűsített templomtervek és modern templombelsők közül Michel Martens festett ablakai aratnak közönségsikert. Az EXPO tematikáját persze nem mindenki tartja kötelezőnek: Svájc óraiparával tündököl, Thaiföld az exotikumra épít, India a függetlenné válás útját mutatja be, Marokkó Európához tartozását hangsúlyozza. *** A Le Soir és a LLB naponta megjelentett színes beszámoló-ban mindegyik nemzeti pavilon sorra kerül. Elméletileg. Mert az EXPO politikamentessége nemcsak a kiállítókkal kapcsolatos direkt politizálást zárja ki, de ha a kiállító ország maga is "problémás" eset, akkor alig vagy egyáltalán nem beszélnek róla. EXPO-hírekben például szemérmes hallgatás jut a tegnapi ellenségnek, a mai Acél- és Szénközösség és a Kis-Európa oszlopos tagjának, Nyugatnémetországnak. Ez egyetlen múltra utalás ("még 400.000 német lakik táborokban") június 6-án olvasható az LLB-ben, ám a korrektként jellemezhető leírásnál nem tud magasabb hőfokra emelkedni az NSZK pavilont bemutató cikk. Az NDK pavilonjáról -ha volt is-sohasem írnak, és Csehszlovákia kivételével a többi KGST ország is csak apró betűs hírecskében szerepel. A magyar pavilon az EXPO észak-nyugati szélén áll, szemben az orosz pavilonnal. A szocreál "repülőteret" 186 napon keresztül újságírók hada látogatja, a magyar pavilont mégsem mutatja be senki. Igaz, a németekéhez hasonló politikai megbocsátásra nem számíthat a magyar kormány: 1956 még frissen él az emlékezetben, a magyar kérdés az EXPO idején is az ENSZ napirendjén van, és a nemzetközi tiltakozás ellenére Magyarországon gőzerővel folyik a Nagy Imre-per. Az EXPO politikai üzenete és a megfogalmazatlan nyilvánvalóan működő "bírálat-tilalom" Magyarország esetében is kizárja, hogy az országot az EXPO-hírek között érje kritika. Ezt az íratlan szabályt nem is sérti meg a média; nem beszélnek a magyar EXPO-jelenlétről, a budapesti rezsim megtorló intézkedéseit viszont kemény bírálatok érik. A június 18-i, Belgiumot is megrázó Nagy Imre kivégzés után a magyar ügy iránti szimpátia a tiltakozás szokatlan, de határozott módjára készteti az EXPO szervezetőit: a menekült -a kor szóhasználatával- szabad magyar művészeknek megengedi (elnézi?), hogy idegen országok pavilonjaiban bemutatkozhassanak. Az első ilyen eseményre augusztusban kerül sor. Addig megtudhatjuk, hogy "Mikojan meglátogatta a szovjet, a cseh, és a magyar pavilont. Mikojánt, a magyar kiállítási biztos Odze Endre fogadta. Délután az EXPO-n járt Magyar labdarúgó-válogatott". (július 5., Le Soir); A magyar pavilonban másodszor adott magyar népdalokból (sic!) összeállítást Gyurkovics Mária, a művésznőt Lakatos Sándor cigány együttese kísérte" (augusztus 3., LLB); "Melis György, Szőnyi Olga, Fay Erzsi és Rodolfo, magyarország leghíresebb bűvésze, tegnap a flamand és a vallon TV-ben szerepeltek. Barcza Gedeon és Portisch Lajos sakkozók szimultánt játszottak a magyar pavilonban" (augusztus.4., LLB). A csordogáló híreket augusztus 16-án címlapsztori váltja fel: "Két magyar menekült fegyveres támadása Bernben, a magyar külképviseleten. Papp Endrét (21) és Nagy Józsefet (22) elfogták. Marjai József svájci nagykövet tiltakozik a svájci újságok "magyar ellenes propagandájáért"- írja az LLB. A svájci incidenssel egybeesik a szabad magyarok EXPO-szereplésének indulása. "A Szabad Magyarok vasárnap Szent Istvánt ünneplik a Szent Szék pavilonjában. A misén részt vesznek a Hollandiában, Svájcban, Olaszországban, Norvégiában, Svédországban, Angliában, Franciaországban és Belgiumban élő magyarok. Jelen lesz Tollas Tibor költő, Veress és Farkas tábornok. Az orosz és a magyar pavilon közelsége miatt a jelentős óvintézkedést foganatosít a rendőrség" (augusztus 17., LLB) Az eseményről nincs több hír. Talán nem történt incidens, talán nem lehetett írnia róla. A vége felé közeledő EXPO hírei között még három szerepelnek magyarok. Szeptember 10-én a vendéglátó Belgiumot reprezentáló Boudouin király tesz látogatást a magyar pavilonban. A király megtekinti Mészáros Anna népi bábkészítő kiállítását. Délután az 1958-as Liège-i Verseny győztese, a Weiner-kvartett hangversenyezik. Szeptember 14-én, vasárnap, magyar manökenek magyar divatbemutatót tartanak a Palais de l'Elégance-ban. Szeptember 17-én az újságok először hoznak le kritikát magyar produkcióról, a szabad világot választó muzsikusok, a Doráti Antal vezette Philharmonica Hungarica koncertjéről. A műsor szimbolikus: Beethoven Egmont-nyitány, Bartók Divertimento, Kodály Galántai táncok. *** A belga szervezők reményeit igazolni látszik, hogy már a megnyitó után 1 héttel jegyet vált az egymilliomodik látogató. Meglesz-e a 35 millió? -kérdezi mindenki és látogatószámot naponta közli a sajtó. A félidő a reményeket igazolja: július 18-ig 18 millió 500 ezren járnak az EXPO-n és a napi csúcs sem késik sokáig: a nemzeti ünnepen július 21-én, nyitva tartás 14 órája alatt 703.664 látogató érkezik. 35 milliós tervet szeptember 5-én teljesíti az EXPO. A zárás előtt három nappal jegyet vált a 40 milliomodik látogató. Belgium elégedett. Lassan eljön a mérlegkészítés ideje. A sajtó kiemelt helyen hozza, hogy az amerikaiak szerint a belga EXPO szebb és nagyobb, mint a 39-es New-York-i, és hogy az EXPO-n járt Vorosilov marsall, Montgomery marsall, Adenauer kancellár, Takamatsu japán herceg, René Coty francia elnök, Harry Belafonte, Benny Goodman, Sophia Loren, Victoria de Los Angeles, Kirk Douglas, Françoise Sagan, Salvador Dali, Josephine Baker.
Várták, de nem érkezett meg Sosztakovics és Hacsaturján; a nyugdíjból ismét a francia politikai élet színpadára lépő De Gaulle elfoglaltságára hivatkozott. A zárás előtti hetekben gazdasági értékelések látnak napvilágot: a szakértők kimutatják, hogy a pavilonok fenntartása ráfizetéses lenne, a területet legjobb lesz letarolni. A kiállítás után a pavilonok egy részét egyébként is lebontják és hazaszállítják. Így dönt a SZU, az USA és Spanyolország. Más pavilonokat egészben vagy darabokban fog eladni az építtető ország. Október 17-én, a zárás előtt két nappal odaítélik a vásárdíjakat. Aranycsillagot (nagydíjat) kap az USA, Hollandia, Finnország, Kanada, Anglia, Jugoszlávia, Franciaország, Izrael, Portugália, Csehszlovákia pavilonja. Az Ezüst- és Bronzcsillagokkal olyan országokat tüntetnek ki, mint Szudán, Nicaragua, Kambodzsa stb. A díjazási láz a művészetet sem kíméli: megválasztják -többek között- minden idők legjobb filmjeit. A "Brüsszeli 12" első helyére Chaplin Aranyláza kerül. Aztán elérkezik az utolsó nap. 1958. október 19. kivételesen szép, napfényes vasárnap. Brüsszelben torlódások, dugók jelzik, hogy aki teheti, még egyszer látni akarja az EXPO-t. Az esti program utcabál és tűzijáték. A kiállítás éjjel 2-ig tart nyitva, hajnalban már bontják is pavilonokat. Reggel a napilapok is közlik a hat hónap és két napig tartó EXPO mérlegét. Az 41 millió 454.412 eladott belépőt belga sajtó "fantasztikus eredményként" könyveli el (a '35-ös brüsszeli EXPO-t 20 millióan látták). Az orosz pavilonban 31, az amerikaiban 30 millióan jártak, a vásárvárosban több mint 2.000 gyerek veszett el és került meg, szétosztottak 75 millió reklámajándékot. Az Expo hangzó környezetét adó zenéit 9.200 kilométer szalagon tárolták, ebből 1.800 km/nyi volt a madárhang. Báró Moens de Ferning kormánybiztos minden nap 40 terítékes munkareggelit és 20 terítékes munkaebédet adott. A kormánybiztosi székhelyen, a La villa du Belvédere-ben hetente négy gardenpartyn is szerveztek az EXPO-ra érkező üzletemberek, politikusok és művészek tiszteletére (alkalmanként 750-1.000 meghívottal). Már az első értékelések fölhívják a figyelmet arra, hogy újjáépítés befejezését jelzi, hogy az ipar nagyközönséget főleg az életkörülmények javításának hangsúlyozásával próbált vásárlókat nyerni. A polgári repülőtársaságok például a középosztályt és a nyaralásra induló tömegeket célozták meg. Számos légi társaság időzítette az EXPO idejére a "még gyorsabb", "még kényelmesebb" gépek forgalomba állítását, mások új városokkal kötötték össze a belga fővárost. Az autó ipar viszont széles vásárlóréteget szólította meg. Az EXPO alatt 28 cég 72 típust hirdet, kezdve a népautótól (BMW 300, Isard Le coupé, Citroën 2CV, Maico 500, Fiat 1400B, Austin A35) a középkategórián át (BMW 600, Ford Taunus 17, Peugeot 403, Opel Olympia, Opel Kapitan, Wartburg 311) az amerikai "cirkálókig (Pontiac '58, Chevrolet '58). A fiatalok körében az olasz robogó a sztár (Vespa, Scooter Bella), és őket célozta a frissen piacra került hordozható lemezjátszó, a hordozható orsós magnó és a szállítható zene eszköze: a táskarádió. *** A zárás után Brüsszel elégedett lehet: az EXPO-mérleg nullszaldós, a vendéglátóipar hatalmas nyereséget könyvelhet el, a politikusuk komolyan feltehetik a kérdést: miért ne lehetne Európa fővárosa Brüsszel? (A városban június 5. óta leng az Európa Tanács zászlaja, és Robert Schuman már az "európai integrációról" tartott két órás előadást a Keresztény Szakszervezetek XX. kongresszusán, június 6-án.) Az újságokból napok alatt eltűnnek az EXPO-hirek, a béke és megértés szólamának helyére visszakerülnek a hidegháború hírei. A munkásság szociális felemelkedése segítésének modern gondolata is háttérbe szorul, amikor 1958 végen bejelentik, hogy belga a szénbányászat felszámolását: a nehéziparban 60 ezer álláshely felszámolása várható. '58
decemberére a vásárváros elnéptelenedik. A turisták, s most a
szerelők elvonultéval a Brüsszel élete is a szokásos kerékvágásba
lassul. A főváros mintha kiürült volna. Még felmerül milyen jó
lenne megmenteni mindazt, ami az EXPO- területén megmaradt, a pénzvilág
azonban nem tülekszik megszerezni a ráfizetésesnek mondott üzletet.
A brüsszeliek csak annak örülhetnek, hogy a sokoldalú alumínium
bemutatására készült, 8 egész és egy félgömbből álló Atomium, bizonytalan
ideig fennmaradhat. A többi nem kell senkinek. *** Vagy
mégis?
(1997.) |
a
300 hostess egyike
z
EXPO plakátjai. 
