A Tizenötök fővárosaiban kevés olyan nemzetközi forgalmat is bonyolító pályaudvar van amelynek nevéhez annyira hozzátapadna a prostitúció fogalma, mint a Brüsszeli Gare du Nord-hoz (Északi Pályaudvar). A városon áthúzódó vasútvonal északi csomópontjának környéke már a század 30-as éveiben nevezetes volt a kis szállodák és sörözők előtt szolgálatra ajánlkozó lányairól. A környék 1990-ig változatlan arca azonban az 50-es évek végén alakult ki. A szlemesedés és a nagyarányú külföldi férfi munkaerő importjával párhuzamosan prostitúcióból élő fehér- és színes bőrű lányok száma is megnövekedett. Ekkor formálódott a Gare du Nord negyedének hírhedt arca, melyet a 10 méter magas, 100-120 méter széles töltés egyik oldalán az utcán sétáló, a másikon, a rue d'Aerschot keskeny homlokzatú házainak földszinti ablakaiba telepedett hölgyek jellemeznek. Ez utóbbiak teljes nyugalommal kellethetik magukat, mert Belgiumban ugyan nem adnak bordélyházra engedélyt, de saját lakásának ablaka mögött ki-ki úgy viselkedik ahogy akar, s ha tetszik, a csábokon felbuzdult látogatókat is az zavartalanul fogadhatja. Vagyis: intézményesen tilos; szólóban nem szabad, de lehet. S hogy az Aerschot utca felé esö 12-es vágány utasai nehogy megbotránkozzanak, a széltöl védő és brüsszeli panorámát biztosító ablakokat 120 méter hosszan lemeszelték.

Brüsszel központ felől vonat érkezik a rue d'Aerschot felé eső vágányára.

Kelet és Nyugat találkozása
A Brüsszel európai szerepének növekedésével jelentkező irodahiány nyomán a város vezetése a 80-as évek végén határozta el az Északi Pályaudvar nyugati oldalának rendezését, remélve, hogy felszámolandó kis utcákkal és lakóházakkal együtt az ősi mesterség képviselői is eltűnnek a környékről. Az Északi negyednek lassan a párizsi Defense-ra emlékeztető modern épületei között valóban megszűnőben van a prostitúció, ám a félmegoldásra hajlamos brüsszeli hatóságok nem örülhet igazán: a pályaudvar mellől ugyanis város legelegánsabb utcájába, az avenue Luise-ra költöztek a lányok, akik az Északi-negyed ütött-kopott házai helyett most a nagypolgárok, diplomaták és az EU-funkcionáriusok lakta paloták előtt éjszakáznak.

További problémát jelent, hogy az Európai közösség és a multinacionális vállalatok frissen épült buildingjeivel szemben, a Gare du Nord keleti oldalán zavartalanul működik a kikötői hangulatú szex-ipar, csakhogy a környék házait kizárólag török menekültek és betelepültek lakják. Márpedig a 2400-2500 házból álló török-gettó megszüntetése, és a menekültek elköltöztetése kellemetlen politikai felhangokat keltene a muzulmán kérdést nagyon óvatosan kezelő Belgiumban. Másrészt a lányok szomszédságában és a 3-4 évtizede felújításra váró épületekben csak a menekültek hajlandók lakni, a szerény jövedelmű maradó menekültek közelében pedig csak a szex-ipar virágzik.

A új belgák csádorban sétáló asszonyai és az ablakban mustrálható prostituáltak tehát maradnak, s a helyzet addig nem is változik, amíg a föderációs kormány elegendő pénzzel nem rendelkezik integrációs politikájának maradéktalan megvalósításához. Egy régóta dédelgetett elképzelés szerint a beilleszkedés és az asszimiláció megkönnyítése érdekében a törököket Brüsszel más kerületeibe és az ország kisebb településeire költöztetnék. Az állami költségen teljesen felújított épületekbe a remények szerint visszaköltöznének a most a főváros kertes részeibe húzódó ős-brüsszeliek.

Mivel a terület rendezésre 2005 előtt nem kerülhet sor, a prostitúció betiltásáról pedig illúzió lenne gondolkozni, a belga hatóságok 1994 óta a lányok külföldről történő utánpótlását igyekeznek megakadályozni.

Együttmüködésért tartózkodási engedély
Baldwin király gyászmiséjén 1993-ban, egész Belgium megdöbbenten hallgatta egy filippin lány megemlékezését, aki könnyek között fuldokolva mesélte el hogyan kényszerítik prostúcióra a jobb élet ígéretében Belgiumba csalogatott Fülöp-szigeteki lányokat. Bár a mélyen katolikus Baldwin király életében sok beszédben elítélte a lánykereskedelmet, mégis az érte mondott gyászmisén elhangzó történet volt az, ami akkora felzúdulást keltett Belgiumban, hogy a közvélemény nyomására rövid idő alatt fel tudták számolni a filippin lányok importját.

Az eset kapcsán kezdtek foglalkozni a volt keleti blokk országaiból érkező lányok ügyével, akik becslések szerint 1990 még csak 30, 1995-ben már 90%-kát képezték a Belgiumban illegálisan tartózkodó prostituáltaknak. A nagy port felvert 1993-as vizsgálat szerint a Lengyelországból, Oroszországból, Ukrajnából és Romániából érkező többnyire 21 év alatti lányokat táncosnői és felszolgálói állás ígéretével nélkül csalják Belgiumba. A tartózkodási engedély nélkül érkezőktől még meglévő papírjaikat is elszedik, és sok esetben kifejezetten kényszerítik a prostitúcióra. Kiszolgáltatott helyzetükre jellemző, hogy nincs rendszeres orvosi ellátásuk, siralmas körülmények közt laknak, s ha a rendszeres fizikai és szexuális erőszak ellen védelmet kérnek a rendőrségtől, minden jogi orvoslat nélkül kitoloncolhatják őket.

A filippin lányok esete kapcsán 1994-ben megváltozott belga gyakorlat abból indul ki, hogy a leánykereskedelem elleni harc csak akkor lehet hatásos, ha a lányok lehetőséget és ösztönzést kapnak kerítőik feljelentésére és a hálózat felszámolására anélkül, hogy a félniük kellene a tettesek retorziójától. A hálózatról információt szolgáltató prostituáltnak először 45 napos ideiglenes tartózkodási engedélyt ad az Idegenek Ellenőrző Hivatal (0E). A 45 napos tartózkodás alatt a belga hatóság biztonságos helyen gondoskodik a nők védelméről, s ha az együttműködés eredményes, az OE további 3 hónapra szóló tartózkodást engedélyez, mely akár véglegesíthető, feltéve, hogy a fiatal nő számára sikerült munkát találni.

Anita Gradin az EU svéd Igazságügyi biztosa szerint a brüsszeli módszer már több olyan hálózat felszámolásában segített, amely az Gare du Nord negyedének ellátására specializálta magát. Az EU területét érintő lánykereskedelemmel foglalkozó bécsi konferencián elhangzott felszólalásában Gradin asszony kijelentette: "a belgiumi gyakorlat azért is példaértékű az EU országai számára, mert az illegális lánykereskedelem érintettjét úgy kezelni mint egy bűntény áldozatát, s nem úgy mint egy bűnözőt".

Védelem a lengyel lányoknak
A Közép-Kelet-Európából Belgiumba érkező nők ügyét vizsgáló brüsszeli Nemzetközi Migrációs Intézet (OIM) adatai azt mutatják, hogy a legtöbb reménybeli munkavállaló Lengyelországból és érkezik. Bár az évi 1000-1500 szerencsét próbáló lengyel közül nő nem mindegyiknek kell a szexiparban dolgoznia, azok sem járnak jobban akik feketén alkalmaznak valamelyik brüsszeli sörözőben. A lengyel nőket ugyanis többnyire török tulajdonosok keresik, akik a napi 1000 belga frankért (5000Ft) 10-12 órát dolgozó nőket nemcsak verik, de elvárják, hogy a testükkel is szabadon rendelkezhessenek. Az otthoninál elérhető magasabb jövedelem a fekete munkát végzőket is a feltételek elfogadására kényszeríti.

Az esetek ismeretében a brüsszeli Idegen Rendészeti Hivatal a belgiumi munkára toborzók által leginkább látogatott országokba megelőző kampányok szervezését határozta el. Ezek főbb célpontjai Lengyelország és Ukrajna. Az Európai Komisszió által is támogatott Strada Program a serdülő korú lányokat és fiatal nőket célozza meg, és szórólapok, reklámfilmek segítségével igyekszik felhívni a figyelmet a azokra a veszélyekre, amelyek a nyugati szórakoztató iparba közvetítő cégek jövedelmező munkát ígérő munkahelyein leselkednek rájuk.

A vizsgálatok szerint az Északi-pályaudvar környékén dolgozó lengyel nőket az 1989 és 1994 közötti időszakban olyan kegyetlen körülmények között foglalkoztatták, hogy a hazatoloncolt, vagy önként hazatért volt prostituáltak számára külön segítséget kíván nyújtani az EU Igazságügyi Komissziója.

Brüsszeli hosszú távú fejlesztési terveinek elfogadásáig a hírhedt Északi-negyed érinthetetlen, s hogy aztán lesz-e pénz az átépítésére és a 20-22 ezer embert érintő költöztetésre -ma még senki sem tudja. A helyzet annyira bizonytalan, hogy az Északi-pályaudvar nyugati -az új üvegpalotákra néző oldalát- a divatos átriumos stílus jegyében 1990 és 1995 között teljesen átépítették, míg a szomorú gyárépületre emlékeztető keleti oldalt változatlanul hagyták.

A modern épületek a Gare du Nord újjávarázsolt oldalán.

A rossz nyelvek szerint prostituáltak házaira néző oldal felújításáról Brüsszel város kifejezett kérésére mondott le a vasút, mert a városatyák nem akartak látni, hogy a vadonatúj épület, hatalmasra tervezett üvegablakai ismét átláthatatlanra meszelve hirdessék a struccpolitika kudarcát.

(1996.)