A közeli és a távolabbi jövőben játszódó filmek sikerdarabjaira nem jellemző a pozitív kicsengés. Az sci-fi klisé szerint az atom-háború utáni kiégett világban komputer uralom alatt vagy ősközösségi szinten vegetáló ember csoportok mit sem nyernek az aktuális Rossz legyőzésével: a főhős hiába hárítja el élete kockáztatásával a pillanatnyi vészt, az eredménynek semmi hozadéka nincs a reménytelen jelen és a kilátástalan jövő szempontjából. A szinte egységesen sivár jövőt előrevetítő filmek között ritkaság a megnyugtató lezárást hozó munka, s ha a fotelből mégis nyugodt szívvel állhatunk fel, akkor biztos, hogy gyerekeknek és gyermeklelkű felnőtteknek készült űr-mesefilmmel töltöttük az időt.

Az egyre sötétebb jövő-kép az egyre sötétebb jelen következménye -hangozhat az indoklás. Igaz, a világ riasztó és rémséges valóságát keményen fejünkbe veri a média. A tragédiákat élőben sugárzó TV állomások naponta rádöbbentenek a sebezhetőségre és a kiszámíthatatlan események félnivalón rendszeres bekövetkezésére. Nem csoda, ha módszeresen stimulált közönség aztán úgyismindegy hangulatba esik, amiről szép pesszimista filmek születnek, ami után még kiábrándultabb lesz a polgár, ami újabb tükrözéshez vezet, és így tovább. A világvége érzésbe lovalt polgár meg azt se tudja mihez fogjon. Belépjen-e a 2000-re végítéletet jósoló Nap temploma öngyilkos szektába, ölbe tett kézzel várja, hogy az 1996-ra jósolt atomháború bekövetkezzen (Terminator I-II), a földlakókat elpusztító betegségre készüljön (Twelve Monkeys), az egyeduralomra törő politikusokat és örült tudósokat (James Bond filmek) vagy az info-társadalmat félje (The Net, Virtuosity), vagy egyszerűen a munkanélküliséggel járó deklasszálódástól tartson.

A bizonytalanságban aranyat érne minden derülátó előrejelzés, és a jövőbe vetett hitet visszaadó híradás. De mit csináljunk, a jó hír nem növeli a nézőszámot, az optimizmus nem üzlet.

Kis kerülővel azonban megbízható hírekhez juthatunk. Nem is kell mást tenni mint átlapozni az utazási magazinok és az Internet utazásra specializált Web szájtjainak ajánlatát. A felső tízezer számára készült programok ugyanis nyugalomra intenek. Legalábbis 2000. január elsejéig. Mert a következő évezred ünneplésére kitalált ötleteiket hatalmas kampánnyal hirdető előkelő szállodák, luxus vendéglők és különleges panorámájú helyek már 60-90%-kos foglalással büszkélkedhetnek. S miért történne nagy baj, amikor az optimista gazdagok szerint érdemes a három évvel későbbi ezredfordulóra készülődni?

A közvetett jelből életkedvet merítők némi anyagi áldozat árán még beszállhatnak a mulatságba. A meghirdetett 500 ezer és 4 millió Ft-os vacsora ár első pillanatra meghökkentő, de ha figyelembe vesszük, hogy ezért az összegért a közember is egy tálból cseresznyézhet a gazdasági elit képviselőivel, és egyszer életben karnyújtásra kerülhet a rémisztgetés nagymestereivel és a globális problémák iránt érzéketlen mágnásokkal -az élmény minden pénzt megér. S milyen a felhozatal? A Sidney Operaház közelében lévő Regent Hotel például 3500 dollárért kínálja az szolgálatait. Az 1999. december 31-én megterítendő asztalok 78%-ka már foglalt. Aki exkluzív helyen szeretné megpillantani a 2000. év első napsugarát választhatja mondjuk a Tonga-szigetek paradicsomi körülményeit: a szigetek fővárosában, Nukualofa-ban személyenként potom 40 ezer dollárba kerül a búfelejtő vacsora, s a osztriga és a pezsgő mellé a talpalávalót maga Jean-Michel Jarre, a szintetizátoros űrzene feltalálója szolgáltatja. A vízi utak kedvelőinek a Queen Elisabeth II 20 napos karácsonyi útja ajánlható, melynek koronája az Egyiptom partjainál Szent Szilveszter éjszakáján megrendezendő káprázatos tűzijátékot lesz. A különleges helyek kedvelője befizethet a Concorde szuperszonikus szilveszterére - a légi vacsora után a felkelő nap keresésére induló gépre csak 30 ezer dollár a beugró -, de mehet a Versailles-i kastélyba, a Szent Pétervári Ermitázsba, s ha akarja, pezsgőzhet akár az Antarktiszon -hírdeti az ezredforduló megünneplésére szánt pénzek akkurátus elköltésében segédkezni akaró "Ezredévi Alapítvány" skót vállalkozás prospektusa.

A szilveszter-üzlet tehát jól megy, aggodalomra nincs ok: 2000-ig minden marad a régiben, vagyis "kinek jó lesz, kinek rossz".

A pezsgő vásárlást túl későre halogatóknak mindenesetre nagyon rossz lesz. Az előjelzések szerint a nevezetes éjszakán 380 millió francia pezsgős palackot fognak kinyitni, miközben a pezsgő hagyományos termőhelyén, a franciaországi Champagne-ban csak évi 325 millió palackot termelnek. Következmény: a márkás pezsgők egy részét már előre eladták, és megnövekedett a kereslete a kevésbé ismert pezsgők iránt. A későn ébredők tehát utazás és francia lé nélkül maradhatnak, s a karosszékből nézett szilveszteri filmvígjáték, rém- vagy fantasztikus film közben hazai pezsgővel, -horribile dictu- sörrel öntözhetik a torkukat. És ők még jól jártak. Jobban, mint akinek csak a pezsgő durrogás jutott, és jobban, mint a világ vége hangulatból és az új évezred ünnepéből kizárt embertársaik: a 2000. év felkelő napsugarát bádogvárosokban, menekült táborokban és nyomor negyedekben megpillantó százmilliók, és az a rabszolgasorban tartott 200 millió.

(1998.)