|
Az alábbi írás alapjául szolgáló tanulmány megszületését a Soros Alapítvány és az NKA támogatta. Jelen formájában Nemes László, az MZSz elnöke számára készült mint feljegyzés. Kiindulópontként a PAN Music zenei informatikai tanfolyama előkészítésekor megszerzett tapasztalat szolgált. Értékmegőrzés és nyitás. Ez a két törekvés az, ami markánsan megfogalmazódott a Zeneiskolák Szövetségének útkereső jelzővel is illethető III. Kongresszusán. Szó esett Székesfehérvárott a magyar zenepedagógia hagyományainak megőrzéséről és a külföldi gyakorlatok átvételéről/beillesztéséről, a tömegkultúra zenei stílusainak, valamint a mikro-informatika zenei alkalmazásainak zeneiskolai befogadásáról, és az eddig nem tanított hangszerek zenélési formák kapcsán az a kérdés is megfogalmazódott, hogy a változásokat és a kor igényeit jobban figyelembe venni kívánó zeneoktatás nem lép-e ingoványos talajra, amikor a feltételezett közönségigény kielégítése érdekében eleve kétséges, ill. még nem igazolt értékekkel kíván foglalkozni. Ami a számítógép és az elektronikus hangkeltők (továbbiakban zenei informatika) zenei/zenepedagógiai lehetőségeit illeti, a kétségek eloszlatása és a követésre méltó példák felmutatása nem ígérkezik könnyű feladatnak. Ennek okai, hogy megfelelő zenei felsőoktatási háttér nélkül Magyarországon e területen jobbára csak egyéni kísérletezésként értékelhető munka folyik, másrészt, hogy az általános és a zenei köztudatban a zenei informatika valódi lehetőségeiről, eredményeiről és a létező alkalmazásokról (kompozíciók, zenei gyakorlat, zenepedagógiai alkalmazások, kutatás) nincs kellően naprakész, vagy akár az utóbbi tizenöt év változásait tükröző elképzelés. Igaz, a popzene és a zenetanulóknak szánt kommersz automatizmusokat kínáló szoftverek alapján kialakított vélemény sem kedvez a zenei informatikának, mégis, ha a zene és a számítógép kapcsolata körüli ellenkezés gyökereit vizsgáljuk kiderül, hogy egyáltalán nem új keletű, a digitális technológiához kötődő idegenkedésről van szó. A Művészet és az Exakt tudományok (így a zene és a matematika) közé a romantika korában feszített ellentét megnyilvánulásaival ma is sokszor találkozni lehet. A generációról generációra öröklődő beidegződésekkel számos egyetem, zeneművészeti főiskola és konzervatórium úgy kívánt szembeszállni, hogy a század újító, valamint a spekulatív úton komponálva és az elektronikus eszközökkel is nagyot alkotó zeneszerzőjének (Berg, Webern, Schönberg, Varese, Bartók, Ligeti, Stockhausen, Boulez, Pousseur, Maderna, Berio, Nono stb.) munkásságát elismerve intézményesen is demonstrálta a zeneszerzés új keresésének a jogát azzal, hogy lehetőséget teremtett a technológia kínálta eszközök elméletének és alkalmazásának elsajátítására. A váltást nemcsak az új hangzásokat kereső és a zenei nyelv megújításával foglalkozó zeneszerzők képzése motiválta. időszerűvé tette, hogy a század ötvenes évei óta annyira szorossá vált a zene, a matematika és az informatika közti kapcsolat (élő elektronikus kompozíciók, hangfelvételek, multimédia, stb.), hogy a XX. század második felének számos kompozíciója meg sem érthető -kottája el sem olvasható- alapvető matematikai, informatikai ismeretek és bizonyos eszközök alkalmazása nélkül. Ezen kívül a zenei képzés sem hagyhatta figyelmen kívül, hogy -mint a már ma megfogalmazódó igények is mutatják- a jövő században nagy szükség lesz olyan muzsikusokra (művészekre), alkotókra és zenei képzettségű szakemberekre, akik az új eszközöket kezelni és érteni tudják.
1. Bár az európai zenei felsőoktatás klasszikus tárgyaihoz képest az elektroakusztikus zene és a zenei informatika oktatása alig 30, illetve 15 éves múltra tekint vissza, a kialakult gyakorlat nyomán leszűrhetők azok az általánosságok, melyek hasznosak lehetnek az ilyen képzést tervező intézmények számára. 1.1 A személyi számítógép megjelenéséig (a 70-es évek vége felé) a
számítógép és a szintetizátor (mint célkomputer) főleg az akusztikai
kutatások, ill. a zeneszerzés pre- és posztkompozíciós munkálatainak
eszköze volt. Ennek oka, hogy a hang valós idejű kezeléséhez és a hangszintézis
elvégzéséhez szükséges berendezéseket csak nagy költségvetésű intézmények
tudták beszerezni, és használatukhoz komoly matematikai, programozói
és zenei tudás volt szükséges. 1.2 A számítógép zenei alkalmazásainak tanítása előtt utat nyitó tekintélyes európai intézetekben (Bázeli Schola Cantorum, Párizsi Konzervatórium, Milánói Konzervatórium, Hágai Konzervatórium, Sibelius Főiskola stb.) a zenei informatika önálló tanszéket kapott. A zeneszerző, zenetudós és hangmérnök növendékek számára a számítógép segítette komponálás (Computer Assisted Composition) ismereteit, valamint zenei programozást és formalizációt tanítják, de használnak számítógépet és szintetizátort a hangtan, az akusztika és a stúdiótechnikai ismeretek órákon, és külön tárgy a digitális hangszerek és berendezések kommunikációjának a nyelve, a MIDI. 1.2.1 A
szolfézs-, zeneelmélet és a hangszeres órákon csak a legritkább esetben
segít a számítógép. A zeneelméleti tárgyak önálló gyakorlásának
és a számonkérés egyes mechanikus feladatainak megoldására csak most
kezdődnek a kísérletek (pl. a Hágai
Konzervatóriumban).
2. A mikroinformatikai berendezések teljesítményének növekedése és a készülékek árának csökkenése csak a 80-as évek közepén tette lehetővé az informatika demokratizálódását (ATARI, PC-k, Apple), de a folyamat csak a 90-es évek elején jutott el oda, hogy a nagy számú forgalomban lévő PC érdemessé tette olyan zenei programok készítését és kommerszializálását, mellyel megcélozhatták a legjelentősebb piacnak ígérkező popzenét és a komolyabb zenei tudással nem rendelkező közönséget. A 90-es évek eleje óta széles választékban kaphatók azok a zenei programok, melyek a notáció, az analóg és MIDI hangfelvétel (szekvenszer), a digitális vágás és keverés, valamint a MIDI hangszerek vezérlésének feladataira készültek, és egyre bővül a valós idejű hangszintézist (Real Time Digital Signal Processing) lehetővé tévő olcsó hangkártyák sora. A programok jellemzője a grafikus megjelenítés, ami fölöslegessé teszi a programozói tudást, s áruk nagyjából összhangban áll a kínált szolgáltatások minőségével és mennyiségével. A sovány, vagy semmilyen zenei tudással nem rendelkezőt is a "zenekészítés és fazonírozás" örömével ajándékozhatják meg a zenei programok. Ez kétségtelen előny. A számítógép progresszív lehetőségeinek megcsúfolásaként értékelhető azonban az olcsó programok és hangkártyák által fülbe sulykolt hangszínek igénytelensége, és a komolyzenére való közönségnevelés szempontjából további problémát jelent, hogy a "zenei barkácsolás" során a gyári automatizmusok használata kap jelentős szerepet, miközben a zenei ismeretek (és a zenei műveltség) megszerzésének ösztönzése háttérbe szorul. Ugyanez vonatkozik az olcsó, kísérőautomatikás szintetizátorokra, melyeket -végső soron- a kevés munkával megszerezhető tudás eszközeinek kell tekintenünk, ami az erőfeszítés nélküli, talmi csillogással a "hangszerjáték" illúziójával a zenei limonádé világába csalogatják a zenélni vágyó embereket. Nem véletlen tehát, hogy azok, akik nem ismerik a zenei és akusztikai kutatásokat végző intézetekben folyó munkát, akik nem találkoztak a számítógép segítségével dolgozó zeneszerzők kompozícióival, s akik soha nem láttak és nem hallottak élő elektronikás hangversenyeket, a média által a nap 24 órájában harsogott zenék alapján nem alkothatnak kedvező véleményt a zenei informatikáról. S az sem véletlen, hogy azok a zeneiskolák, melyek megfelelő anyagi eszközök híján csak egy közepes teljesítményű számítógép és egy olcsó szintetizátor vásárlására gondolhatnának, a hangzó eredmény és a demo-programok ismeretében inkább lemondanak a beruházásról. 2.1 A '90-es évek elején mégis több helyütt kezdtek olyan oktatásba, mely a számítógép és a szintetizátor világába vezeti be a gyereket és a serdülőket. A hivatalos zeneoktatás tartózkodása következtében a különböző címszó alatt futó tanfolyamokat főleg a klasszikus értékek védelmében kevésbé elkötelezett szervezeteken belül, ifjúsági centrumokban és kultúrházakban hirdették meg. 2.1.1 Az életkori sajátosságokat figyelembe vevő tanfolyamok játékos keretek között vezetnek be a számítógép és a MIDI hangszerek világába, de akad a stúdió munkával és a multimédia készítéssel megismertető foglalkozás. A 6-14 fős tanfolyamok felszereltsége ideálisnak mondható: a helyiségek jól hangszigeteltek, minden gyermek saját fejhallgatóval, külön számítógép és szintetizátor előtt dolgozik, a tanár is külön munkaállomáson mutatja be a példákat, van CD-lejátszó, CD-ROM olvasó, erősítő és hangfalak. 2.1.2 Az informatika és a zenei ismeretek fontosságával tisztában
lévő szülők szívesen választanak ilyen tanfolyamokat, mert a technológia
fejlődésével ugyan két évente változik a szoftver és a hardver, de
az informatikai, zenei informatikai, multimédia, hangtani és MIDI alapismeretek
és alapfogások állandó értéket képviselnek, és a technológia változásakor
is konvertálhatók. 2.2 A növendék szempontjából valószínűleg kevesebb hozadékot mutat föl a neves hangszermárkákat forgalmazó üzlethálózatok vállalkozása, a márka termékeire (kísérőautomatás szintetizátorok, speciális kotta- és hangzó anyag stb.) épülő "zeneoktatás". Ilyen, fáradság nélküli "zenetanfolyamot" számos, a Roland és a Yamaha céghez kapcsolódó márkabolt hirdet Nyugat-Európában, sőt oktató centrumok is alakultak. Az ilyen oktató centrumok természetesen rendkívül jól felszereltek. A tanfolyamokon a szolfézs-, zeneelmélet-oktatás a minimumra szorítkozik, a tanárok általában nem rendelkeznek klasszikus zenei műveltséggel, többségük a pop világából érkezik. 2.3 A nyugat-európai zene- és általános iskolákban az előbb felsorolt formációban érintettekhez képest elenyésző számú növendék találkozhat számítógéppel és szintetizátorral, de az alkalmazás sok helyen már nem elvi, hanem gyakorlati akadályokba ütközik. Ezek: a zenei informatikához értő zenepedagógus hiánya és az oktatás tárgyi feltételeit alkotó berendezések ára.2 Ahol viszont megjelenik a technológia, két, alapvetően eltérő felhasználási móddal találkozni. Az egyik, amikor a hagyományos zeneiskolai órák keretében alkalmazzák a számítógépet és a szintetizátort, a másik, amikor a technológia progresszív lehetőségeit kihasználandó, az új eszközökkel új zeneiskolai tárgyakat indítanak el. 2.3.1 A már számítógépes játékokon felnövő generáció kétség kívül örömmel fogadja a szolfézs- és zeneelmélet órákon megjelenő technológiát, és a piacon egyre nagyobb számban találni zenei alapelemekkel megismertető és gyakoroltató programokat. Sajnos egy ilyen programról sem mondható el, hogy kifejezetten a zeneiskolai zeneelmélet órák készség-fejlesztő eszközének készült, vagy hogy fejlesztőjük figyelembe vette volna a csoportos zeneelmélet órák körülményeit. Ezek a programok inkább az egyéni ismerkedésre és játékra alkalmasak. Használatuk egyelőre nehézkes és a felhasználónak sokszor korlátok közt kell evickélnie. (A gép véletlen generátora korrekt de unmuzikális dallamokat és ritmusokat diktál, a gyári hangszínek főleg a pop világát idézik, a gép rugalmatlanul kísér és a szekvenszerekhez készült diszkek zenei anyaga sokszor kétes zenei értéket képvisel stb) 2.3.2 A hangszeres és zenekari órákon alkalmazott gépi kíséret és a hiányzó hangszer szintetizátoros utánzása szükséges rossznak tekinthető akkor, ha a megfelelő tanerő és hangszerjátékos hiánya indokolja. Megjegyzendő, hogy a kortárszenei hangversenyeken gyakran hangzik el muzsikus és számítógép együttesére készült zene (live electronic music), de ilyenkor mindig olyan zenei szituációk kialakítása a cél, melyben a gép nélkülözhetetlen szerepet játszik: nem helyettesít, hanem a másképp meg nem születhető hangzások létrehozójaként szerepel. 2.3.3 A technológia lehetőségeinek "hangszerszerű" alkalmazásainak egyik jellemzője, hogy a gyerekek kreativitásának fejlesztésére helyezi a hangsúlyt. A tanár által előre elkészített vagy a teljesen a növendék által felfedezett elemekből összerakott "hangzó morzsák" (kisebb kompozíciók festményekhez, fotóhoz, szöveghez stb.) készítése közben a növendék saját maga fedezheti fel és tapasztalhatja meg a komputer képernyőjén megváltozott paraméterek és az alakuló hangzások kapcsolatát, s az alakítgatás, a tervezés és a létrehozás öröme a további elmélyülésre ösztönzi. Már egy egyszerű szekvenszer (dalszerkesztő) vagy egy notációs (kottázó) program is alkalmas arra, hogy a zenei forma és szerkezet "kézzel fogható" -vagyis megtapasztalhatóan képlékeny- alakban kerüljön a gyerek elé. Az egyszerűbb hangszintézis programok is alkalmasak a mindennapi és a zenei környezet hangjainak vizsgálatára, s a változtatás függvényében változó hangszín törvényszerűségeinek megvilágítására. A grafikus felületű programkészítésre alkalmas szoftverekkel való munka során pedig játékos formában lehet alapvető informatikai és zenei informatikai ismereteket szerezni és saját zenei és zenei eseményszervezői feladatok megoldására tervezett programokat készíteni. Az ilyen zenei informatikai órákhoz nincsen egyetlen univerzális szoftver, hanem szoftverek vannak, melyek más és más aspektusból hasznosak. Bár a különböző zenei programok file formái (AIFF, Sound Designer Sound File, Standard Midi File) többnyire kompatibilisek egymással, amíg a tanmenetnek és az ország (régió) zenei/zenepedagógiai hagyományainak megfelelő adatbank létre nem jön, a vállalkozó pedagógusnak jelentős többletmunkára kell számítania. 3. A számítógép és szintetizátor előtt nyitni akaró zeneiskolának mindenek előtt arról kell döntenie tehát, hogy a zenei informatikának a zeneelmélet- és a hangszer órákon kíván-e utat engedni, vagy új szakoknak kíván helyet adni. Ha gyakorlati tárgyként kerül bevezetésre a zenei informatika eldöntendő a képzés profilja (a zenész vagy a multimédiás pályákhoz szükséges főtárgyi követelménnyel, hangzáskultúra tárgyként, számítógépes dalszerkesztés szakkörként, bevezetésként a digitális stúdiótechnikába, a MIDI világába és a számítógépes zeneszerzésbe), és meghatározandó a megcélzott "közönség" (gyerekek, felnőttek, hangszert tanulók, zenei ismeretekben teljesen kezdők stb.). A
szárazul hangzó zenei informatika név helyébe természetesen jó lenne
egy olyan nevet találni, ami kifejezi a zenei informatika komplexitását
és a zeneiskola által választott profilt. A névválasztás Nyugat-Európában
is gondot okoz, s a "bevezetés a zenei informatikába" cím mellé gyakran
két-három mondatos magyarázat kerül a tárgy játékos és kreativitás
orientált voltáról. Vagyis az iskola az anyagi előnyöket nézze, támasszon követelményeket és húzzon határvonalat, avagy mérlegelje a missziós szerep jelentőségét? 3.1 A zenei informatika befogadásának elhatározása után a zeneiskolának az oktatás feltételeinek megteremtésével kell törődnie. Szüksége van megfelelő tanárra, teremre, berendezésekre és szoftverekre. 3.1.1 Szakirányú képzés híján a magyar zenetanárok csak önképzés útján juthatnak a számítógépek és a különböző szintetizátorok és hangtechnikai berendezések kezelése ismeretének birtokába. Ez azonban nem lehet mentség, elvárható tehát, hogy az oktatás beindítására vállalkozó tanárnak ne csak koncepciója és ötletei legyenek, de a kiválasztott berendezéseket is tökéletesen tudja kezelni. Ezen kívül nem árt, ha gyakorlata van csoportos órák vezetésében, zenei és analitikus képzettsége megfelelő- és a klasszikus és a kortárs zene területén is kitekintéssel bír. Mivel a programok 70%-a angol nyelvű, és a kézikönyvek is idegen nyelven íródtak (angol, francia, német) elengedhetetlen, hogy legalább alap fokon beszéljen valamilyen idegen nyelvet, különben kétséges, hogy miképp fogja elsajátítani a szoftverek használatát és miképp válaszol az idegen nyelvű kifejezések iránt érdeklődő növendékek kérdéseire. 3.1.2 A zenei informatika órákhoz megfelelő méretű, jól szellőztethető
helyiségre van szükség, melyet csak erre a célra kívánnak használni. 3.1.3 A géppark és a szoftverek kiválasztásakor elsődleges szempont
a kompatibilitás, de nem hagyható figyelmen kívül, hogy az informatikai
ipar érdekeiből kifolyólag a számítógépek és az operációs rendszerek
3-4 évente teljesen megújulnak. (A hangtechnikai berendezések esetében
ez 15-20 év, a szintetizátorok és hangmodulok gyakorlatilag örökké
használhatók.) 3.2 A zenei informatikai stúdió alapegysége a munkaállomás. A munka-állomás egy számítógépből (lehetőség szerint hangkártyával), egy szintetizátorból (vagy hangmodulból és MIDI keyboardból), fejhallgatóból és (szükség esetén) MIDI interfészből áll. A zenei informatika stúdió felépítése: n számú (2-12) munkaállomás, egy tanári munkaállomás, egy DAT magnó, egy CD-ROM olvasó, egy video lejátszó, egy erősítő, egy keverő, hangszórók és egyéb berendezések (digitális effektprocesszor, szempler stb). 3.2.1 A számítógépek kiválasztásakor alapvető kérdés, hogy IBM vagy
Macintosh szisztéma kerül a stúdióba. Az IBM és az IBM kompatibilis
gépek (Pacquard Bell, Compaq, Siemens, IBM, Amstrad) olcsóbbak és jobban
felszereltek mint a Macintosh, az Apple gépeinek operációs rendszere
viszont kényelmesebb és a hozzá készült zenei szoftverek is magasan
kiemelkednek a DOS és Windows alatt futó kommersz-ízű programok közül. 3.2.2 A szintetizátorok és hangmodulok területén a Korg, a Roland és a Yamaha termékei közül érdemes választani. Ezek a készülékek nagyon hosszú életűek, és az újabb modellek nem feltétlenül jobbak a régieknél, ezért a használt hangszer is nagyon jó szolgálatot tehet. Egy szintetizátor 150-400 ezer Ft, egy hangmodul 120-250 ezer, egy MIDI keyboard 50-100 ezer Ft. 4 3.2.3 A zenei szoftverek beszerzésekor is figyelembe kell venni, hogy
a számítógépek változó operációs rendszeréhez készített szoftverek
egy része nem kompatibilis az előző széria számítógépeivel. Ezen a
téren is az a legjobb taktika, ha a rendszerhez szükséges szoftverek
egyszerre kerülnek megvásárlásra. *** Mindezeket
figyelembe véve, egy a legszükségesebb feladatok elvégzésére alkalmas5 IBM kompatibilis zenei munkaállomásra minimum 50 ezer Ft
szoftverköltség esik, multimédiás felszerelés esetén ez minimum 80
ezer Ft. Egy a legszükségesebb feladatok elvégzésére alkalmas Macintosh
alapú zenei munkaállomásra pedig minimum 150 ezer Ft szoftverköltség
esik, multimédiás felszerelés esetén ez minimum 250 ezer Ft. A hagyományos zeneiskolai tárgyak mellett Európa sok zeneiskolájában próbálkoznak a változásoknak megfelelő és a társadalmi igényeket jobban kielégítő oktatással. Megjelentek a hivatalos zeneoktatásból sokáig kizárt zenék és előadási módok (jazz, pop, népzene, régizene, extra-európai zene, improvizáció) és egyre nehezebben megkerülhető a zene és a zenével összefüggő társműfajok alkotásában és előadásában már ma nagy szerepet kapó zenei informatika elfogadása. Egy napról napra változó technológiai közegben persze nehéz okosnak lenni, s az óvatosságot indokolja a bevált gyakorlat hiánya és a személyi és tárgyi feltételek megteremtésének nehézségei. Ám a kreativitás és a sokoldalúság felértékelődése, valamint az informatika általánosodó jelenléte a zenei intézményeket is arra kell ösztönözze, hogy a jövő munkaerő piacán jobban érvényesülő muzsikusokat és a zenében jártas technikai szakembereket képezzen. Másfelől szimbolikus értelemben is fontos, hogy a művészet és a technológia találkozása ne az alkalmazott informatikai tanfolyamok és informatikai szakiskolák kuriózuma legyen, hanem a művészetnek a technológia feletti dominanciáját aláhúzandó, a művészeti alkalmazott informatika az adott művészetbe bevezető iskola tantárgyai közt szerepeljen, az amatőr és a leendő profi számára egyaránt elérhető módon. A zenei informatikai képzésre vállalkozó zeneiskolák még nem késtek le semmiről. Az ezredforduló után azonban minden bizonnyal lemaradottnak fog számítani az ország, ahol az alsó- és középfokú zeneoktatásból hiányzik a technológia eredményeit applikáló oktatás. A kísérleti munka és a pedagógus továbbképzést felvállaló stúdió létrehozása máris időszerűnek mondható, különös tekintettel arra, hogy a változó idők előszeleként a magát progresszív konzervatív intézetként hirdető Zeneakadémia is lépéseket tett a zeneszerző hallgatók zenei informatika oktatásának elindítására.
1 Megfigyelhető, a zenei informatikát befogadó nyugat-európai zeneiskolákban gondosan ügyelnek arra, hogy az iskola ne legyen álcázott hangszerbolt, és tanárainak ne legyen anyagi érdekeltsége abban, hogy a stúdiót melyik gyártó termékeivel szerelik fel. vissza 2 A jelentős árcsökkenés ellenére még mindig gondot okoz, hogy egyetlen munkaállomás létesítése 350-600 ezer forintba kerül, hiszen az lenne az ideális, ha a munkaállomás előtt 1, maximum 2 növendék foglalna helyet. vissza 3 A Zeneakadémia nemrég két Macintosh beszerzése mellett döntött. vissza 4 A Zeneakadémia egy 12 éves Yamaha DX7-est kapott. vissza 5 Ez szekvenszer, notációs és hangszintézis feladatokat jelent. vissza (1996.) |
