|
1999 márciusában Zongorné Juhász Irén az ELTE TFK Zenei Tanszékének vezetője jelezte, hogy a tanszak növendékeinek szolfézs/zeneelméleti képzését számítógép bevonásával tervezi segíteni, amennyiben lenne erre alkalmas technológia, és alkalmazásukra létezne Magyarországon is bevezethető gyakorlat. Kérdésként hangzott el, hogy az informatika kínál-e olyan lehetőségeket, amelyek a tanárképzésből kikerülő tanárok általános iskolai munkája során is alkalmazhatók lennének a hazai ének-zenetanításban. Tény, hogy a századvég technológiája iránt számítógép által még nem elöntött szektorokban is őszinte az érdeklődés. Tény az is, hogy az informatika nyomása sokakban kétkedésre és aggodalomra ad okot. A "lépni vagy maradni" és "mit és hogyan" körültekintő megválaszolásának kísérletekor nem lehet figyelmen kívül hagyni a kérdésből következő, a Tudomány- ill. Művészettörténeti vonatkozásokat és a technológia és az oktatás kapcsolatát érintő alkérdéseket. Ezek az kérdéseket a következők:
A
felvázoltak tudományos igényű kidolgozása meghaladná jelen vizsgálódás
kereteit, a főkérdések megválaszolása előtt csak az alkérdéskör
vázlatos áttekintésére szorítkozhatom. 1.1 A Tudomány és a Művészet kapcsolatáról az imént felvázolt nézet a romantika korában indult hódító útjára. A romantikai korát megelőzően a Tudomány és a Művészet az Igazság két fajta megjelenítési módjának felfogása elfogadott volt. Erről tanúskodik az egyiptomiak, a görögök, a középkor, az Ars Nova, a felvilágosodás tudósainak és művészeinek felfogása. Közismert, hogy a tudósok sokáig művészek is voltak és fordítva. 1.1.2 A Tudomány és a társadalom fejlődése által meghatározott Technológia változásainak, illetve a felfedezések és kísérletezések hatását és eredményét a Művészetek terén olyan alkotások és technikai megoldások példázzák, mint a piramisok, a boltív, az olajfesték, a porcelán, a bronzöntés, a perspektíva, a képrögzítés, a mechanikus hangrögzítés, a rádióhullámok, az analóg jelek mágnes szalagra történő rögzítése stb. 1.2 Az utolsó 6-800 év szigorúan vett tudományos munkáinak tartalmát és formálását vizsgálva egyértelmű a szépségre és művészi kivitelre törekvés úgy a fejtegetés levezetése, mint a megjelenítés terén (Gauss, Galilei, Newton stb). Rövid áttekintés után is megállapítható, hogy a műalkotás létrehozásában a racionális, tervszerű elemeinek elutasítása és "ihlet" kizárólagosságos elismerése nem felel meg a művészi gyakorlatnak és ugyanolyan hibás nézet, mint a műalkotás értékét kizárólag a kompozíciós tervben (prekompozíciós munkában) és terv megvalósításában keresni. 2. A Tudomány és a Zene elválasztása is a romantika korában datálódik. A megelőző korokból a Tudomány és a Zene közvetlen kapcsolatának felfogásáról tanúskodnak Pitagorasz, Platon, Boetius, Szent Tamás, Szent Ágoston, az Ars Nova, a Reneszánsz és a Felvilágosodás tudósainak és művészeinek munkái. 2.1 A zeneszerzők részéről a tudománnyal való kapcsolat az elméleti munkákban való megnyilatkozáson kívül leginkább a művek szerkesztésében (formálás) és a zenei alapanyag bizonyos rend szerinti megválasztásában nyilvánul meg. Tény, hogy a számokkal kifejezhető tökéletesre való törekvés jegyében a középkortól a bécsi klasszikusokig számos zeneszerző számtalan alkalommal élt a matematika eszközeivel (többen a csillagászatra hivatkozva), és a XX. század zenéjéből ismert sztohasztikus elemek is felbukkannak a középkortól Mozarton át a kartéziánus elveket követő (és megvalósító) zeneszerzők munkáiban. 2.1.1 A kombináción és véletlenen alapuló "előre nem látható" módon lezajló, de az alapanyagot a zeneszerző által "szállító" játékokon (pl. komponáló kockajáték) kívül a zeneszerzés és az előadás a "gépesítésére" is voltak próbálkozások. A mechanika fejlettsége azonban csak zenélő automaták megszületését és elterjedését tette lehetővé (pl. zenélő doboz, zenélő óra, mechanikus zongora automata stb). A XX. század végének aggodalmával szemben a mechanikus módon működő zenélő automatása fogadtatása a XV-XVIII. században egyértelműen pozitív volt, az 1890 és 1920 között virágzó zongora automatákkal (pl. pianorola) a kor nagy zeneszerzői és előadóművészei is "felvételt" készítettek. 2.2 A tudomány és a társadalom fejlődése által meghatározott Technológia változások leginkább a hangszerek fejlődésén is mérhetők. Az 1200-as évek óta született kompozíciók hangszer összeállítását és a hangszerek genealógiáját vizsgálva egyértelmű: a nyugati zene utolsó ezer évében óriási változáson ment keresztül minden billentyűs, vonós, fúvós és ütős hangszer, vagyis a mai nyugati zenekarban alkalmazott akusztikus hangszer mindegyike. A XX. századi szemmel nézve az újabb és újabb hangszereket kipróbáló és a hangszerek fejlesztését ösztönző és az új hangszereket a műveibe illesztő zeneszerző zeneszerzők évszázadokon keresztül nem csinált mást, mint kísérletezett a hangszerek (hangkeltő eszközök) hangjával, és folyamatosan technológia újdonságokat illesztett az előadói apparátusába. A
számítógép művészi alkalmazásainak lehetőségét vizsgálva megállapítható,
hogy az új mikro-informatika "elembertelenítő", alkotót és előadót
"kiküszöbölő" hatásától való félelem nem nélkülöz minden alapot,
de a számítógép végtelen lehetőségeinek csak egyike az, hogy megfelelő
paraméterek szállítva az alkotás folyamatából és a mű előadásából
kizárjon minden emberi tényezőt. 3. Az oktatásban az anyag megértését segítő eszközök és az adott társadalom tudományos/technológiai fejlettségének foka közötti egyenes összefüggés nem szorul bizonyításra. Bár a tanulás mechanizmusát jószerivel csak a XX. század elejétől vizsgálják pszichológusok és pedagógusok, az oktatással foglalkozó szakemberek már 500-2000 évvel ezelőtt is nagyon jól tudták, hogy minden magyarázó szónál többet ér a szót kiegészítő rajz, és hogy az ábrák, illusztrációk, szemléltetőeszközök főleg az absztrakt dolgok (fogalmak, jelenségek) szemléltetését szolgálják megkönnyítve a megértést és az elsajátítást. 3.1 A szemléltetés történetét áttekintve megfigyelhető, hogy az oktatásban alkalmazott eszközök egyfelől mindig megfelelnek az adott társadalom és kor pedagógiai felfogásának és gyakorlatának, másfelől az eszközök mindig egy adott probléma(kör) megoldására és sohasem öncélúan születnek. 3.1.1 Megfigyelhető, hogy azok az eszközök (tárgyak, ábrák stb.) amelyek létrehozása jelentősen kötődik egy adott kor tudományos/technikai szintjéhez a technológia fejlődésével eltűnnek, illetve átalakulnak, jelentőségük csökken (szájhagyomány, barlangrajz, kőtábla, papirusz, kódex, kézi szedésű könyv stb.). Azok az eszközök és szemléltetési módok viszont, amelyek kevésbé kötődnek az adott korra jellemző technológiához, és amelyek alapvető problémákra igyekeznek megoldást találni évezredeken keresztül fennmaradhatnak. 3.1.2 Egy a számolás problémájának vizualizáció segítette megértését és gyakorlását, például több ezer éve segítik számológépek. A fából készült egyszerű eszközöket Oroszországban és Japánban a mai napig használják úgy a kereskedelemben, mint az oktatásban. Az eszközök túlélésének oka: a több ezer éves eszköz egy ma is létező problémára ad ma is elfogadható megoldást, és a kivitelezés nem kötődik egy adott kor technológiájához. 3.2 A
zeneoktatás terén alkalmazott eszközök az absztrakt megjelenítését
(pl. hangmagasság, idő, vonalrendszer) és a készségfejlesztést
szolgálják. Az eszközök és szemléltetési módok között különleges
helyet foglal el a 3.2.1 A kéz mint szemléltető eszköz bevonása a zeneoktatásba abban a pillanatban vált lehetővé, amikor a hangok lejegyzése megállapodni látszott az öt vonalnál és a hangok nevénél. A "hogyan szemléltessük a hangok elhelyezkedését és hogyan kössük a hangok nevét a hang helyéhez a vonalrendszeren könnyen áttekinthető és megtanítható módon úgy, hogy a szemléltető eszköz a tanítási órán kívül, a növendék önálló gyakorlásakor is kéznél legyen?" -problémára. Az öt vonal és az öt emberi új közötti párhuzam kézenfekvő megoldás. A Guido-i kéz máig tartó használhatóságát a világosan megfogalmazható problémára adott egyszerű és a technológiai változásokat is túlélő válasz teszi lehetővé. (Ugyanazt a vonalrendszert használjuk, a hangok nevei sem változtak és az "eszköz" kivitelezése nem kötődik az elmúlt korok technológiájához.) 3.3 A technológia látványos jelenléte a zeneoktatásban a hangrögzítés feltalálásától datálható. Ahogy a hangzás megfigyelésére épülő nyelvoktatásban, úgy 1889-től a zeneoktatásban is kipróbálják a fonográfot. A viaszhengert a századforduló táján felváltó 78-as fordulatszámú bakelit lemezen 1900-és 1925 között 6 sorozat jelent meg új módszert hirdetve a zongora- és énekoktatás terén. A rádiót a tömegek zenei nevelésének eszközeként alkalmazták a 30-as évek elejétől Angliában, Németországban, Franciaországban és a Szovjetunióban. Zenei ismeretterjesztő előadásokat Bartók és Kodály is tartott a Kossuth rádió hullámhosszán 1934 és 1938 között. Az első zenei oktatófilm sorozat a hegedülés technikája elsajátításának segítésére készült 1910-ben, az USA-ban. A televízió 1952-es megjelenése mérföldkő a technológia és az oktatás, így a technológiai és a zeneoktatás történetében. Innen számítjuk az audiovizuális zeneoktatást. A közoktatást segítő TV sorozatok először Angliában és az USA-ban születnek 1958-ban. Magyarországon az 1960-as években induló Iskola Rádió és Iskola Televízió sorozat keretében készülnek az általános iskolai ének-zene órákhoz szánt műsorok. 1962-ben indul az általános iskolai ének-zene órák zenehallgatási anyagához tervezett hanglemez sorozat. Ezt követően a magyar zeneoktatás is hűen követi a technológia és a technológiához kapcsolódó divatokat: a kazettás magnóval megjelennek a kazetta sorozatok, jön az írásvetítő, a videó majd a CD-lejátszó. Az oktatást segítő eszközöket vizsgálva megállapítható, hogy a technológia fejlődésének következtében az eszközök rendszeresen elavulnak, az eszközök oktatásba vonása érdekében (és kapcsán) befektetett szellemi energia utólag gyakran fölöslegesnek tűnik. Informatika az oktatásban, zenetanárképzésben és a zeneoktatásban 4. A mikro-informatika közoktatásbeli alkalmazását 1974-től, a számítógépek hozzáférhető áron történő piacra dobásától számíthatjuk. 1975-től számos amerikai egyetem kísérletezik a berendezés oktatásban történő bevonásával. Ekkor kezdődik a hangkeltésre is alkalmas IBM és ATARI személyi számítógépek (PC) és a zeneoktatás kapcsolata. (A zeneszerzők pl. Stockhausen, Boulez, már az 50-es évek végén dolgoznak számítógéppel.) Összevetve a számítógép kínálta előnyöket és a zenész- és a zenetanárképzés egyik nagy problémáját, az egyén hiányosságaihoz és haladási tempójához igazodó önálló, de kontrollálható gyakorlás megoldatlanságát, már 1978-ban vizsgálatok igazolják, hogy a PC és azok hálózata eredményesen alkalmazható az egyénre szabott szolfézs/zeneelmélet oktatás gyakorlás segítésére, ill. kiegészítésére. A felsőoktatásbeli alkalmazások számának növekedése a programozási ismereteket nem igénylő, szemléletes grafikai felületet kínáló Apple Macintosh gépek megjelenése kezdődött, 1986-ban. Az USA-ban ekkor születnek az első, szolfézs- és zeneelmélet oktatására és az önálló szolfézs zeneelmélet gyakorlására szolgáló stúdiókat bemutató dolgozatok. Európa egyetemein főiskoláin és konzervatóriumaiban 80-as évek végén, a DOS-t felváltó Windows megjelenésével indul el a saját igényekre szabott oktatóprogramok írása és alkalmazása. Az új technológia (számítógép, zenei szoftverek, CD-ROM stb) közoktatásbeli alkalmazásairól és az alkalmazás eredményéről 1992-ben 23 angol és francia nyelvű szakcikk született. Ez a szám 1998-ban 96. 4.1. Megállapítható, hogy a számítógépnek a zenetanárképzés és a közoktatás számára figyelemre méltó lehetőségei egyfelől megegyeznek a számítógép azon lehetőségeivel, amelyek révén ez az eszköz helyet kaphat minden tárgy felső- és alsó fokú oktatásában, másfelől a belső vagy külső hangkeltő cél-számítógépekkel ill. audio-videó berendezésekkel összekapcsolt számítógépek a zeneoktatás a hangzás minőségére vonatkozó igényét is teljes mértékig kielégítik. 4.1.1 A személyi számítógép újabb generációjának az oktatás számára fontos tulajdonságai a következők: hangsúly a képi információn, adat-bázis, gyors interakció. Ezen tulajdonságok különös értékesek olyan feladatok esetében mint fogalmak/folyamatok/jelenségek szemléltetése, adatok/vonatkozások tárolása, előkeresése és összehasonlítása illetve a feltett kérdésre adott válasz értékelése. 4.2 A felsorolt általános tulajdonságok a zenéhez kapcsolódó alap- és a felsőfokú oktatásban a számítógépet és a zenei célszámítógépeket (hangkártya, szintetizátor, CD stb) különösen a hangzás és az azt megjelenítő jel közötti kapcsolat (notáció, kottaolvasás) tanítása és gyakorlása, illetve a hangzó anyag lejegyzésének (szolfézs, zeneelmélet) gyakorlására és gyakoroltatására teszik alkalmassá. A hangokkal és a hangzásokkal, illetve a hangok/hangzások összefűzésével (esetleg képhez, szöveghez való társításával) való kísérletezés a kreativitás fejlesztése terén nyit új távlatokat. 4.2.1 A zeneoktatásával összefüggő felsőfokú képzésben 10-15 év folyik kísérlet a számítógép és a zenei célszámítógépek bevonására. Az önálló szolfézs/zeneelmélet gyakorlás segítésének és a kreativitás fejlesztése terén szinte minden intézmény és pedagógus a saját szükségletének és lehetőségének megfelelően alkalmazza az új technológiát. 4.2.2 A közoktatás alsó és középfokán a 90-es évek elejének informatikai robbanásával indult meg a számítógép és a zenei célszámítógépek bevonása. Az utolsó 6-8 évben Európa és Amerika-szerte meglendült alkalmazások főleg a kreativitás fejlesztését és az önálló zenei ismeretszerzés segítését szolgálják. A közoktatás alsó és középfokán is szinte minden intézmény és pedagógus a saját szükségletének és lehetőségének megfelelően alkalmazza az új technológiát. 4.2.3 Az általában a saját igényeikhez szabott saját fejlesztésű zeneoktatási programokkal dolgozó egyetemek és főiskolák száma az 1992-ben az USA-ban és az Európai Unió országaiban 36, 1998-ban 189. 4.2.4 A PC felhasználók 1992-ben már 24 különböző notációs-, szekvenszer- és 8 zenei hallást fejlesztő programot vásárolhattak. Ez a szám 1998-ban 104 illetve 68 volt. A számok növekedésével az angol nyelv egyeduralma is mérséklődött. Az
alkalmazás elterjedése ellenére kialakult vagy egységes gyakorlatról
az oktatás semmilyen szintjén sem beszélhetünk. (A magyar zeneoktatás
másik terén, a zeneiskolákban a zeneiskolások részéről akkora volt
a szintetizátor és számítógép iránti érdeklődés, hogy a Zeneiskolák
új tantervei között már három teljesen
eltérő, szintetizátor- és
számítógépes zene tanterv is készült. A magyar zenetanárképzés
viszont még nem képez az említett tantervek szerint tanítani tudó
szaktanárokat.) 5. A hazai napi- és a szaksajtó zenepedagógia tárgyú írásai és vitái azt jelzik, hogy a magyar zeneoktatás és az ének-zene tanítás céljai és módszerei körül nincs minden a legnagyobb rendben. Úgy tűnik, hogy a magyar zenepedagógia és az ének-zene tanítás céljainak, feladatrendszerének és módszertanának újragondolása nem sokáig halogatható. Szükségesnek tűnik az ének-zene tanítás céljainak, feladatainak, törekvéseinek és megoldásra váró problémáinak az erre hivatott zenepedagógusok és szakemberek által történő összegzése. Ugyanez áll a zenét ill. ének-zene tárgyat tanító tanárok képzésére is, hiszen jogos elvárás a tanárképzéssel szemben, hogy az iskolák igényét követve és a hallgatók leendő növendékeinek érdekeit szem előtt tartva a jövőnek képezze a szakembert. Az elbizonytalanodott helyzetben a számítógép alkalmazásain gondolkodónak ismernie kell az ének-zene tanítás céljait, feladatait, törekvéseit és meg-oldásra váró problémáit, mert a mikro-informatika esetében a zenepedagógiára is áll, hogy nem szerencsés megoldás a tartalomhoz igazítani a formát, és nem fordítva. Jobbnak tűnik megvizsgálni, és számba venni a zeneoktatás mai problémáit és megnézi, hogy a technológia miképp lehet a zeneoktatás segítségére. Egy világos iránymutatásnak arra is választ kellene adnia, hogy az elkövetkezendő évek magyar zenepedagógiájának kell-e és hogyan kell a változó idők-re és körülményekre reagálva az értékeket megőrizve továbblépnie. A továbblépés azonban ennek hiányában is sürgethető. Nem nehéz megjósolni, hogy amikor az informatika az élet minden területét átszövi, akkor a fejlődésből kimaradó szektor belátható időn belül lemarad vagy hátrányba kerül. 1. Az emberiség történetének utolsó ötezer évében a Tudomány által meghatározott technológiai változások hatással voltak a Művészetekre, ezen belül a zenére. 2. Rejtett vagy nyilvánvaló matematikai eljárással (számjelképek, formaarányok, a zenei alapanyag megválasztása stb) számtalan kompozíció készült az utóbbi ezer év során. A mikro-informatikával szemben megfogalmazott aggodalmak van alapja, ám a veszélyek mellett az is bizonyos, hogy az ember és a számítógép együttműködéséből is születhet és már született is számos értékes mű- és zenealkotás. 3. A technológia változások mindig hatással voltak a zeneművészet fejlődésére (választására) és a zeneoktatásra. Az újabb és újabb technika mindig beleilleszkedett az oktatást segítő eszközök sorába. 4. A számítógépet lehetőségei képessé teszik az eszközt a zeneoktatás és zene-tanulás segítésére. A számítógép zeneoktatásba bevonásában nálunk előbbre tartó országok egyetemeinek, főiskoláinak és közoktatásának példái azt mutatják, hogy a felsőoktatásban a mikro-informatika elsősorban a gyakorlást és a haladás egyéni ütemének megfelelő önképzést szolgálja főleg a szolfézs és a zeneelmélet tárgyak esetében. A számítógép alsó és középfokú közoktatásbeli alkalmazásának célja az USA-ban és az Európai Unió országaiban a hangzó világ felfedezése és a (zenei) kreativitás kibontásának segítése. 5. A tanárképzésben és az általános iskolai ének-zene oktatásban lehetséges alkalmazási területek feltárása előtt szükséges megnevezni az általános iskolai ének-zene tanárképzés és az általános iskolai ének-zene tanítás megoldásra váró feladatait illetve azon területeket, amelyeken a mai képzés nem működik elég hatékony. Csak a mai magyar ének-zene tanítás céljainak és feladatainak pontos ismeretében lehet megmondani, hogy a mikro-informatika milyen eszközt tud a tanár kezébe adni, és csak a feladat és az eszköz(ök) újabb és újabb lehetőségeinek alapos ismeretében lehet a megfelelő módszer(ek)ről vagy ilyen módszer(ek) kialakításáról beszélni. A mikro-informatikának a zeneoktatásba történő bevonásával kapcsolatban a "hogyan és mit" kérdésre nem lehet általános érvényű receptet adni. Ennek oka, hogy a számítógép (ideértve a zenei "célszámítógépet": a CD-játszót, a szintetizátort, DVD-t stb) nem egy állandó egység, hanem egy folyamatosan változó "mutáns". A mikro-informatika gyors változásainak következtében "számítógéppel dolgozni" 5 évvel ezelőtt nem ugyanazt jelentette mint ma, és beláthatatlan, hogy a számítógépes munka és a számítógép segítette oktatás mit jelent 10 év múlva. Bevált módszerek és alkalmazások tehát nem lehetnek és nincsenek. Léteznek viszont számítógép alkalmazásait vizsgáló kísérletek és a pedagógiai célokhoz választott eszközök és módszerek Magyarországon is és külföldön is. Mindezek
ismeretében szerencsés lenne, ha a kitaposott út hiánya ellenére
az általános iskolai ének-zene tanításban is megjelenhetne a mikro-informatika.,
és ha az ének-zene tanításban az új eszközök egyaránt szolgálhatnák
a zenei kreativitás fejlesztését, a komplex művészeti nevelést,
valamint a zenei/művészeti ismeretszerzést. Jó lenne, ha a tanárképzés
sem távolodna el a társadalmi realitásoktól és az elkerülhetetlen
fejlődéstől (változástól) és feladatának tekintené Mindez olyan ismeretanyag átadását feltételezi, amely nem avul el, és amely a technológiai változásoktól függetlenül is biztos alapokat ad az elkövetkezendő 15-25 évben. A fentiek értelmében az ELTE tanárképzőjén is célszerű lenne az oktatás egy zenei informatikai ismereteket adó tárgyal bővíteni. A közvetítendő elméleti és gyakorlati ismeretek elképzelésem szerint a következők: - a Tudomány és a Művészetek kapcsolata (rövid, kronológikus áttekintés);
A tárgyat legalább két éven keresztül heti 2 órában lenne célszerű oktatni. A tárgy oktatásához szüksége stúdiót úgy lenne célszerű berendezni, hogy a stúdió a hallgatók önálló szolfézs/zeneelmélet gyakorlását is szolgálhassa illetve, hogy a berendezéséken a szakdolgozathoz szükséges kottapéldák és illusztrációk szerkesztése is elvégezhető legyen. A stúdiót célszerű összekapcsolni ez egyetem szerverével. A zenei informatikai stúdió helységére és berendezésére vonatkozó alábbi minimum igény összeállításakor abból indultam ki, hogy a stúdiónak egyaránt szolgálnia kell az zenei informatika oktatást és a hallgatók önálló szolfézs/zeneelmélet gyakorlását. Az elméleti órák és a gyakorlati foglalkozások ideális hallgatói létszáma 8-12 fő.
Ha a zenei informatika tárgy beindításával párhuzamosan a hangzáskultúra tárgy oktatása is beindításra kerülne, a két tárgy tanítása és az önálló (egyéni) képességfejlesztés elképzelhető azonos helységben. Ez a megoldás a csökkenti a beruházás költségeit és növeli a berendezések kihasználtsági fokát. |
Tudomány, a Technológia és a Művészetek
Technológia a Zeneoktatásban és Zenetanárképzésben
Informatika az oktatásban, zenetanárképzésben és a zeneoktatásban
