|
Egy
nemrég elhangzott véleményre reflektálva, miszerint "túl
kell már jutni
Kodályon", Eösze László feltette a kérdést: Vajon eljutottunk-e
egyáltalán Kodályig? -olvasom Körber Tivadarnak az ELTE egyszakos
ének-zene
tanár képzésének ünnepléséről szóló beszámolójában.*
Június.
Görögország, Korfu.
Délután négy óra, 36 fok árnyékban. A kerkirai ház ablakán
kinézve egy lelket sem látni, minden mozdulatlan. Csak
a távoli olajfák remegnek a hőségben, s a messzi tücsökzene az,
ami rendületlenül kitart. Megállt az idő. Krétán kétszeresen is:
az antik kultúra, s a ráépült, sok évszázados itáliai befolyás
megmaradt emlékei évszázadok óta együtt sziesztáznak. Ez a korfuvá-gyúrt
kultúrakeveredés teszi hangulatossá a szigetet. A jelenért kevesen
utaznak erre -a múlt és az örökifjú tenger az, ami vonz-, a dél-európai
államokkal kapcsolatos sztereotípiák egyébként is megingathatatlanok:
régi dicsőség, mai elmaradottság, stb. Előfordul, hogy mi, mai
európaiak, fölénnyel nézzük (le) a hajdan Európát jelentő Görögország
jelenkori állapotát. Nem veszünk tudomást arról, hogy a felzárkózás
erős politikai/kulturpolitikai akarattal és jelentős (európai!)
segítséggel megkezdődött -tapasztalom a 10 éve alapított Jón
Egyetem (Ionian University),
4 éve működő zenei fakultása (Department
of Music Studies) programjának
lapozgatásakor. A képzés helyén, a Róma vagy Velence palotasorának
is díszére váló
Bernier-villában
nem koncert-muzsikusokat, nem egyoldalú hangszer- vagy zeneelmélet
tanárokat, de nem is egyszakos ének-zene tanárokat
képeznek. Érdemes tehát belenézni a görög tükörbe. A Jón Egyetem
kiadványában ez áll:
-
A Zenei Tanulmányok Tanszéke (ZTT) által nyújtott
képzés éppúgy gyakorlati mint elméleti: a növendékek zenei érzékét
és
készségeit
szándékozik fejleszteni; ellátja őket a nyugati és a hagyományos
görög zene, valamint a zenei technológiák átfogó ismeretével; bevezeti
őket az alkotás és a zenepedagógia gyakorlatába. A ZTT különös
hangsúlyt helyez arra, hogy általános és speciális zenetanítás
feladatokat ellátni tudó kádereket, s egyben magas elméleti és
gyakorlati felkészültségű kórusvezetőket képezzen; hogy megismertesse
növendékeit a zene területén alkalmazható korszerű technológiával,
és annak művészeti, ill. zenepedagógiai alkalmazásával; hogy, a
görög zene ismeretéhez nélkülözhetetlen hagyományos görög zenét
(bizánci és görög folklórt) megfelelő súllyal oktassa; s hogy a
zeneelmélet-oktatást minél közelebb vigye a gyakorlathoz."
Kissé
lejjebb, ez olvasható: "A zene mindenekelőtt praxis,
ezért a tananyag a fogalmak aktív megértetésére törekszik, s
a gyakorlat
és az elmélet szintjén a zenei képességek és ismeretek kiegyensúlyozott
fejlesztését helyezi előtérbe. (A tanításban az elmélet és a gyakorlat
arányát 50-50 százalékban jelölte meg Komlós Katalin, az ELTE Zenei
Tanszéke egyszakos ének-zene tanár képzésének beindulásának évfordulóján
tartott előadásán. -olvasom Körber Tivadar beszámolójában.) A programba
fölvett kötelező tárgyak sokfélesége egy magalapozott és változatos
mesterségbeli tudás átadására készít fel, úgy az elméleti, mint
a gyakorlati ismeretek terén, tekintet nélkül a növendék jövőbeni
orientációjára. A törzsanyag meghatározása úgy történt, hogy a
tanulmányokat a Zenepedagógia felé terelje, újragondolva a zenetanár
szerepét az iskolában és a közösségen belül." (...az
ének-zene tagozatos általános iskoláknak és pedagógusaiknak nagyon
sokat
kell tennie,
hogy az iskola szélesebb nevelést, oktatást kínáljon a specifikus
nevelési rendszerének megtartásával, továbbfejlesztésével -mondta
Nemes László a Közgyűlés előtt.)
A zenetanár feladatáról és szerepéről így vélekednek Korfu szigetén:
"A
Zenetanárnak ügyes muzsikusnak, és biztos
elméleti/gyakorlati ismeretekkel rendelkezőnek kell lennie ahhoz,
hogy ismereteit átadhassa, s a zene formáló szerepének iskolai
visszanyeréséhez a szükséges kezdeményezéseket megtehesse. (Úgy
gondolom a Főiskolának el kellene döntenie, hogy kamaraművészeket,
vagy tanárokat képez-e? a hallgatóknak el kellene dönteni, hogy
akarnak-e zeneiskolai tanárok lenni. Ha igen, akkor ne csak a az
egyik részét vállalják a zenetanításra való felkészülésnek -írja
Spiegel Mariann) Képzettnek kell lennie kórusvezetésben, fúvós
együttes irányításában, képesnek kell lennie az iskola és a közösség
zenei életének meg-szervezésére. Másfelől, egyes hangszerek kezelésében
jártasnak kell lennie legalább annyira, hogy ezeket alapfokon tanítani
tudja, ill., hogy zenei kíséretüket elláthassa. (Ha
a tanárok szintjén is szétválik a hangszeres tanítás, miért csodálkozunk,
hogy ha
a gyerek is különbséget tesz a zenetanulás két, egymást kiegészítő
oldala között? - kérdezi Spiegel Mariann.) Sok
fajta célú és szintű tanítási programot kell ismernie. Jártasnak
kell lennie a görög
zenei hagyományban azért, hogy azt az iskola és a közösség kulturális
életébe élő és alkotó módon beilleszthesse. (...a
népzeneoktatás még nem eléggé szervezett, az igényekhez képest
kevés helyen tanítanak
népzenét, és sok a probléma a szakképzés, a dokumentáció terén
-írja beszámolójában Körber Tivadar.) Értenie kell minden olyan
eszköz alkalmazásához, melyet a modern technika állít a zene szolgálatába.
A zenetanár tehát, legyen egy rendkívül változatos célú és lehetőségű
kulturális potenciál hordozója. (...) Ez egy olyan adu,
ami rendkívül hasznosnak bizonyul a munkaerőpiacon." (...a
Zeneművészeti Főiskola győri tagozatán a hallgatóknak lehetőségük
van kiegészítő
diplomát
szerezni. Sajnos csak kis részük vállalja ezt a plusz terhet.
Hangszeres tanáraiktól sem kapnak többnyire ösztönzést erre, és
a főiskola részéről sem jutalmazzák többlet teljesítményüket -
írja Spiegel Mariann.)
A
ZTT programja ezután felsorolja, és részletesen ismerteti
a kötelező tárgyakat. Ezek a következők
- Muzikológia
(a nyugati és a keleti zene története, különös hangsúllyal
nem európai
népek zenején)
- Zenei
gyakorlat (kóruséneklés, kórusvezénylés, zongorakíséret)
- Hallásgyakorlat
(ritmikai, dallami, harmóniai felismerési, reprodukálási és
lejegyzési gyakorlatok,
egészen 4 szólamig)
- Kórusvezetés
és gyakorlat (a vezénylés technikája, a kórusirodalom
megismerése, hangképzés, az együttesképzés
metodikája, koncertszervezés),
- Hangszerek
(a zongorán kívül néhány fúvós- és ütős hangszer játékának
legalább
alapszintű elsajátítása),
- Hagyományos
zene (a bizánci zene és a görög folklór),
- Zenepedagógia
(a zeneiskolai tanításához szükséges elméleti és gyakorlati
ismeretek),
végül a
- Zene
és technológia.
Ez
utóbbi tárgyról a következőket írja a Jón Egyetem ismertetője:
A Zene és Technológia tárgy keretében a növendékek megismerkednek
a zenepedagógiát, a notációt és a zeneszerzést segítő egyszerű
és speciális számítógépes programokkal, ezen kívül megismerik a
stúdió technikát és ennek használatát az elektroakusztikus zenében
és
a tömegkultúra területén. (A világ számos országában
eredményesen alkalmazzák a zeneoktatásban a számítógépek adta új
lehetőségeket (zeneművek, kottagrafika, stb.) Iskoláink többségében
még egyáltalán nincs számítógép - mondta Nemes László
a Közgyűlés előtt.)
Korfu.
Délután 4 óra, 36 fok árnyékban. Megdörzsölöm a szemem: csak
nem álomba taszított a hőség? De nem! S hogy hamarost melyik
ország járhat melyik ország zenei- és zenepedagógus képzésének
csodájára, azt hideg zuhanyként sejteti egy másik brosúra, mely
szerint Számosz szigetén, sőt még a török partok közelében fekvő
Rodoszon is folyik a Jón Egyeteméhez hasonló képzés.
De ugyebár, az már majdnem Ázsia!
* Az
intarzia idézetek mindegyikét a Metronóm legutóbbi számából
vettem (1995. június, 1-2. szám). Ezek a következő írások:
-
Nemes László beszámolója a MZSz Közgyűlése
előtt ("Tisztelt
Közgyűlés, kedves kollégák");
-
Körber Tivadar: ORSZÁGOS NÉPZENE-OKTATASI KONFERENCIA;
-
Körber Tivadar: "Jubilál az ELTE Zenei Tanszéke";
-
Spiegel Mariann: Hozzászólás a 'MINDENKI ÉRDEKE'
c. cikkhez. vissza
(1995.)
A Ionian
University logója a cikk írásának évében.
|
