Közismert tény, hogy a vasfüggöny idéjén az elzárkózott országok a nyugattal jóformán csak a kultúra exportján keresztül tudtak kapcsolatot tartani. Ilyen -hírnevet szerző és erősítő- áru volt az ún. Kodály-koncepció, amelynek exportját a kultúrpolitika még tanárok nyugatra engedését megengedve is támogatta. Az 1960-as évek közepétől az 80-as évek elejéig a módszert angol nyelven is bemutatni tudó magyar pedagógusok utaztak nyugatra, és évekig végeztek misszós munkát főleg Kanada, USA, és Japán területén.
A módszer -elismert kiválósága és a terjesztés támogatása ellenére- s Európában csak foltokban tudott gyökeret verni. Ennek fő oka egy apróságnak tűnő, mégis ellenállást kiváltó elem, nevezetesen, a zenei hangok nevének, pontosabban szolmizációs gyakorlatának a nagy többség gyakorlatához képesti különbözősége. A zenei írás-olvasásban a Kodály által szorgalmazott, és módszer által képviselt relatív szolmizáció az Európai Unió oktatási zeneoktatási gyakorlatában ismeretlen, azokban az országokban ahol szolmizálnak, azt abszolút szolmizációs névvel teszik. Ez azt jelenti, hogy a magyar módszer és unió zeneoktatásában alkalmazott módszer alapvetően non-kompatibilis.
Bár a tényt és a problémát ismerjük, a magyar zenepedagógiai szakirodalom még nem tárgyalta a kérdést, és jeles tanáraink még a relatív szolmizáció és (ellentéte) az abszolút szolmizáció összevetésével sem foglalkoztak.
A két megközelítés értékelésére és öszevetésére egy tőlönk 4000 kilométerre, Kanada frankofón területén, Québecben (Kanada) élő szakember vállalkozott. Luis Daignault, a zenepedagógia kutatások terén rendkívül élen járó LAVAL egyetem tanára, aki a "Stabil dó, mozgó dó: egy történelmi vita" című tanulmányában először foglalja össze relatív szolmizáció történetét (a szolmizálás nem Kodály "találmánya"!), és szakmai publikáció szintjén először vállakozik a két megközelítés előnyeinek és hátrányainak összevetésére.
Daignault elfogulatlanul mutatja be a két szolmizálási módszert. Bár ajánlást nem fogalmaza meg, a relatív szolmizáció -Daignault értékelése szerint- az abszolút szolmizálásnál több előnyt kínál, anál logikusabb rendszer, alkalmazása különösen a funkciós zene megközelítése és értelmezése -azaz közel 500 év (1400-1900) zenéje- terén lehet hasznos. A relatív szolmizáció az atonális zenére alkalmazva értelmetlen, és különös hátránya, hogy a világ teljesen más gyakoraltot folytat, és az bszolútról relatív szolmizálásra átállás a jövőben teljesen kizártnak mondható.ű
Az EU-ba lépés küszöbén érdekes lehet Daignault cikke a képzések harmonizációjával, a képzés/diploma kölcsönös elismerésével foglalkozó oktatáspolitikai szakemberek számára éppúgy, mint azok számra, akik az általános iskolai és zeneiskola zenei írás-olvasás tanítás nyilvánvaló elégtelenségének okait keresik. Daignault cikkét olvasva is világos, hogy általános iskolai zenei nevelés válsága nem írható a relatív szolmitzáció rovására, annak okait máshol kell keresni.
A "Stabil dó, mozgó dó: egy történelmi vita" című tanulmány a relatív szolmizáció történetének rendkívül jól összeszedett adatait is közli, így különösen hasznos lehet tanárképző főiskolák, egyetemek ének-zene, ill. szolfézs-zeneelmélet szakos hallgatóinak, valamit az ún. Kodály-módszer iránt érdeklődőknek.

Szerző: Daignault, Louis

Cím: Do fix, do mobile?: Un débat historique

Megjelent: in Recherche en éducation musicale au Québec,

Numéro 11, Janvier 1992.

(2002.)