|
Bornem. Település Belgium flamand nyelvű szövetségi államában, Antwerpentől 25 kilométerre, dél-nyugatra. Falu. 1200-an lakják. Flandria idegen hódítókban bővelkedő történetében és gazdagságának turistacsalogató látványosságai között nem szerepel, csatákat nem vívtak érte, művészetpártoló kereskedők nem költöttek itt. Bornem egyetlen nevezetessége, templomának római korból megmaradt kriptája. A magyar érdeklődőt meglepi a jóléti állam infrastruktúrája: három szupermarket, három hentes, három pékség és cukrászda, két virágbolt és két újságárus, hat vendéglő és hat patika, két iskola, számos híradástechnikai és ruházati cikket árusító márkabolt, általános- és szakorvosi rendelő és hatalmas szabadidő-park alkotja a kényelem kellékrendszerét, mely errefelé természetes része a falusi életnek is. A vasútállomás és a kórház az, mi Bornemet egy kb. 10.000 fős vonzáskörzet központjává teszi. Meg a Ter Dilft nevű kulturális központ -vagyis művelődési ház-, ahol a könyvtár, mozi és hangversenyterem mellett helyet kapott a falu zeneiskolája. A flamand takarékos nép, felesleges dolgokra nem költ és nagyon körülnéz mielőtt a bukszába nyúlna. Miért támogatja a hasznot nem termelő zeneiskolát, akkor, amikor egy ilyen intézmény csak viszi a pénzt? Ezzel a kérdéssel léptem be Jan Van Landeghem-hez a bornemi zeneiskola igazgatójához. A jól megtermett Van Landeghem, aki zeneszerzőként és orgonaművészként is ismert, széles mosollyal fogadja a bevezetőm.
- A skót természetű flamandokról és hollandokról szóló történeteket én is ismerem. Ez azonban, csak az érem egyik oldala. A másik, hogy nálunk az uralkodó osztály és a polgár, a művészetek hagyományos támogatója, idestova 800-900 éve. Az állam ma is úgy értékeli, hogy a felnövekvő generáció művészetekre való oktatása a művelt, széleslátókörű polgár formájában megtérülő, hosszú távú befektetés. Ezért támogatja az állam - a profi zenészképzés mellett - az amatőrök tanulását is szolgáló zeneiskolákat. Jobban mondva a művészeti iskolákat, mert nálunk, Belgiumban, a francia, holland, olasz példát követve, a zeneiskola (Muziekakademie), a tánc- és a beszédművészetek oktatásának is a helye. Ha a városiasodás természetes velejárójaként, a kisebb településeken élő adófizetők, a városokban megszokott szolgáltatásokat követelik, s -mondjuk- zeneiskolát szeretnének nyitni, az állam, a várható kihasználtság figyelembe vételével, a helyi erőkhöz képest komoly összegekkel fogja támogatni a beruházást, s később, az iskola éves költségvetésébe is jelentősen besegít. - ... olyan mint a mesében! - Na persze az állam sem fejőstehén. A központi támogatásért cserében, a helyi vezetésnek magas színvonalú képzésről kell gondoskodnia. A polgármester pályáztatja a zeneiskola igazgatóját, az igazgató választja meg a munkatársait, a zeneiskola működését pedig az állam kontrollálja, mégpedig rendszeresen. Ha a szakfelügyelők nem elégedettek az órák színvonalával, az állami támogatás megszűnik. - Tehát minden az igazgatón múlik. - Úgy van. - És honnan kerítenek zeneiskola igazgatót. Nem tolonghatnak sokan: a papírmunka, meg az ellenőrzések állandó macerája elég elriasztó lehet. - A zeneiskola igazgatója nálunk nem foglalkozik adminisztrációval. Neki a jó munkatársak megszerzése, a követelmények megállapítása és a művészi színvonal fenntartása a feladata. Ezen kívül a saját hangszerét és kamarazenét tanít. Ha nincs sok jelentkező a kötelezően kiírandó pályázatokon, akkor annak az igazgatóval szemben támasztott magas zenei és műveltségi követelmény lehet az oka. - ??? - A pályázók versenyeztetése ugyanis egy rettenetesen nehéz szóbeli és írásbeli vizsgán történik. A pályázónak ezen kívül rendelkeznie kell zeneszerzői és fuga-diplomával. A zenetörténeti-, művészeti-, és irodalmi megmérettetés egy tekintélyes muzsikusokból álló zsűri előtt történik. Kikérdeznek hangszerismeretből is. Még szolfézs bemutató órát is kell tartani, hiszen előfordul, hogy a hiányzó tanár helyett a direktornak kell beugrania. A zeneszerző mesterségbeli tudást egy megadott témára, helyben írt fugával kell bizonyítani. Ennek a verseny szisztémának az az előnye, hogy az így kiválasztott igazgató tekintélye sohasem hatalmi vagy ilyen-olyan okokból következik, hanem zenei képességeinek bizonyított magasrendűségéből fakad. Ezt azután naponta igazolhatja. - Elméleti vagy hangszeres tanár nem is lehet igazgató? - A belga zeneszerzők hangszeres diplomával is rendelkeznek. Én magam koncertező orgonista vagyok és kórust is vezetek. Brüsszelben a Királyi Konzervatóriumban (Koninklijk Conservatorium Brussel) pedig zeneelméletet tanítok. Egyébként a szigorú igazgató pályáztatási rendszer végre változik: ezentúl hangszeres tanár is lehet igazgató, feltéve, hogy a vizsgafeladatokat a jelentkezők közül ő oldja meg a legjobban. A mi profi zeneoktatásunkban elképzelhetetlen, hogy egy kiváló hangszeres gyenge elméleti eredményekkel szerepeljen és fordítva. - Az igazgatói állás elnyerése után milyen szempontok vezérelték kollégái kiválasztásakor? - Fiatal, energikus, jó képzettségű tanárokat kerestem. Olyanokat, akikben van ambíció és mutatni akarnak. A jó káder megtalálását nálunk egy próbaidő-szisztéma segíti. A két évnyi próbaidő után az igazgató vagy alkalmazza, vagy elküldi a tanárjelöltet. Az alkalmazás után szinte lehetetlen megválni az ellustuló tanártól. Ezért kell megfontoltan és körültekintően dönteni. - Alkalmaz képesítés nélküli zenetanárt? - ??? - Olyat, aki tud tanítani, csak éppen nincs meg a szükséges képesítése. - Számomra ez fából vaskarika. A nívós oktatás záloga a jó tanár. Az ó képzésükre szolgál a magas és korszerű követelményeket állító zenei felsőoktatás. Ha egy tanár tényleg olyan jó, miért ne tudná megszerezni az előírt diplomákat? De nincs is szükség a kör négyszögesítésére, mert az itteni zenei felsőoktatás elegendő és a legmodernebb pedagógiai elveket ismerő muzsikust bocsát ki. A főiskolára járó hangszeres számára pedig természetes, hogy zenetanár lesz. Úgyhogy válogatni tudok. - Hogyan működik az állami támogatás rendszere? - A támogatást részint a beiratkozott növendékek után kapjuk, részint a sikeres vizsgát tévő gyermek kapja, kedvezményes tandíj formájában. A működtetési költségeinket és az éves hangszervásárlási keretet a helyi tanács biztosítja. - Az iskola tehát, a lehető legkevesebb tanár foglalkoztatása mellett a lehető legmagasabb növendékszám elérésében érdekelt. - Tisztán üzleti logikával számolva igen. De épp a színvonalból nem engedő zeneiskola igazgató a túlzottan haszonelvű működés megakadályozásának biztosítéka. Például a hangszeres szaktanár a növendékkel heti kétszer félórában foglalkozik. Ez azonban nem mindig jelent egyéni órát, lehet, hogy két-három társával együtt csoportos órában részesül. a növendék. - Milyen az elméleti és a kötelező tárgyak viszonya? Figyelembe veszi-e a zeneiskola, hogy a beiratkozók jó része nem készül zenei pályára? - Ha valaki nem tart igényt a kedvezményes tandíjra, beiratkozhat a vizsgák teljesítésének és az elméleti tárgyak végzésének kötelezettsége nélkül is. Ekkor a kedvezményes tandíj többszörösét kell fizetnie. A zenei pályára nem készülők, de az állami támogatást igénylők számára kötelező a heti kétszer egyórás szolfézs, hiszen szolfézs vizsgákon is bizonyítaniuk kell. Sőt, a hangszertanulás megkezdése előtt egy egyéves szolfézsoktatáson is részt vesznek a kedvezményes hangszertanulásra számító gyerekek, melynek során a zene világával és alapvető zenei fogalmakkal ismertetjük meg őket. Ne feledje: nálunk az iskolában nincsen énekóra, a zeneiskolában mindent a nulláról kell kezdeni. Általában 8 évestől 15 éves korig járnak hozzánk, de a jó vizsgaeredményért járó állami támogatás akár 13 évi zenetanulást is lehetővé tehet. Jelenleg 500 növendékünk van állami támogatással és 100 szabad hallgatónk, akik tehát nem tesznek vizsgát, viszont teljes árat fizetnek. A szolfézsoktatás terén nem vagyunk elkötelezettjei egyik irányzatnak sem. Nagy vonalakban ugyan a Párizsi Konzervatórium irányát követjük, de igyekszünk minden módszernek megfogni a jó oldalát. Például a Kodály-módszerből a ti-ti-tát és ti-ti-rit alkalmazzuk. A szolfézs szeretete vagy utálata egyébként attól függ, hogy hogyan dolgozik a tanár. - Ez a hangszeres órákra is igaz. - Persze. Azzal a megszorítással, hogy szerepelhet nálam a legjobb bőgőtanár, azért a népszerűségi lista előkelő helyén mindig a fuvolát, a zongorát és a gitárt találjuk. Bornemben most négy zongoratanár és két fuvolatanár tanít. Igaz, van közöttük európai koncertdobogón szereplő művész. - Mekkora igény mutatkozik a könnyebben elsajátítható hangszerek iránt? - Mire gondol? - A dobot, a szaxofont meg a keyboard-ot szokták emlegetni... - Azok számára, akik alapok és kiegészítők nélkül szeretnének zenét tanulni nyitott a magántanárok felé vezető út. Véleményem szerint befektetés nélkül nem lehet eredményt produkálni. Tanulni kell, mert például az ütős hangszereken, a látszat ellenére nagyon nehéz játszani. Nem a könnyen megszerezhető tudás, hanem a tanár példája motiválja a növendéket. Ha a gyerek egy olyan tanárral dolgozik, aki tudja a mesterséget és át is tudja adni azt, a gyerek szívesen jár zeneórára. Máskülönben megérzi a kényszeredettséget és egy idő után otthagyja a zeneiskolát. - Tart ettől? Fogynak a növendékek? - Nem. Tíz évnyi tapasztalat alapján mondhatom, hogy az érdeklődés egyenletesen magas. Ez a zeneiskola intézménye iránti társadalmi igényről tanúskodik. A színházterem látogatottsága is jó. Persze egy pop-énekes műsorára többen jönnek mint egy Beethoven-koncertre. Ez természetes. Növendékeink hangversenyekor azonban mindig megtelik a terem. - Mi a jó zeneiskola titka? - A jó igazgató (1995.)
|
