A magyar művészeket és kulturát bemutató külföldi fesztiválokról szóló hazai lapokban megjelenő beszámolókban gyakran olvasható saját magunkról a "zenei nagyhatalom", és a "Kodály országa" meghatározás.
Az 50-es és 60-as években (még Kodály életében) csakugyan nagy lendülettel indultunk el a zenei írás olvasás kodályi eszméinek megvalósítása terén. A zenei írás-olvasás tanítás terén elért erdeményink nagy volt az érdeklődés, a módszer exportja és tanulvágyók fogadása a kulturális propaganda kedvelt témája volt.
Hogyan szerettesük meg a zenét a nem muzsikus pályára készülő tömegekkel, hogyan neveljük a jövő zeneszerető közönségét? A "magyar módszer" válasza: a zene művelésével, azaz énekléssel (a mindenki számára legkönnyebben hozzáférhető "instrumentum" használatával) és a nemzeti dalkincsen alapuló zenei írás-olvasás elsajátíttatásával.
A jó szándék ellenére a kitűzött vélt továbbra is távolból szemléljük, a komolyzene szerető és koncerteket látagató közönség számának csökkenése nálunk és vilgászerte probléma.
A magyar zenepedagógia a múlt század 80-as éveinek közepétől nyíltan kereste a megújulást, elsősorban Orff, Willems, Darlcroze módszerének megismerésével. A felsorolt "aktív módszerek" elsősorban a gyermeke zene készségének fejlesztséével foglalkoznak, a zenehallgatás felé az éneklés és a hangszeres zenélés (a gyakorlat) felől közelítenek.
Az Orff-módszert követő két flamand (Belgium) zenepedagógus a múlt század 60-as éveinek végén szembesült az elitista képzés, illetve a zenei tehetség nélküli, kórusba nem járó, hangszert nem tanuló általános iskolás (korú) gyermekek zenei képzésének problémájával.
A 12-14 éves korosztály zeneszeretetre nevelésében Jos Wuytack és Paul Schollaert a zeneművek megismerését, a zenehallgatást tartja fontosabbnak. Az értő, odafigyelő, aktív zenehallgatás alatt a szerzők a zenei összefüggések (dallami, formai, hangszerelési stb.) felismerésének készségét értik. Ezt a készséget hazai pedagógiánk általában a zene írás-olvasás és az általános zenei készségek elsajátíttatása (szofézs-zeneelmélet) során megtanultak segítségével próbálja kifejleszteni.
Wuytack és Schollaert szintén a belső képzet kialakítást célozza. A könyven leírt módszerükben jeleket kötnek zenei hangzásokhoz/folyamatokhoz, hogy eljussanak a folyamat fordítottjához, a hallott zene belső vizualizációjának képességéhez. Wuytack és Schollaert kottarendszere a hagyományoshoz hasonlóan az időtengelyt követi, a konkrét hangmagasságok nem jelöli, szimbólumaival a forma (új, már hallott) hangzás/hangszerelés (vonós, fúvós) hangerő (hangos, halk) jelöli. Ez a lejegyzés, a musicogramme hasonlít a XX. század végén a számítógépes hagszerkesztő programok piano roll, és a konkrét hangmagasság-jellemző nélküli elektronikus zene lejegyzésére szolgáló grafikus zenei programok megoldására. A több mint 180 oldalas könyvet számos ábra illusztrálja, hiányossága, hogy a módszer ereményeiről és hatékonyságáról nem közöl adatokat. A magyar olvasó a könyben örömmel fedezi fel Kodály Háry János szvittje "aktív hallgatásáról" szóló fejezetet.

Wuytack és Schollaert könyve elsősorban a számítógép és a számítógépes zenei programokat az általános iskolai ének-zene és a zeneiskolai zeneirodalom órákon alkalmazók (vagy alkalmazni tervezők), valamint a zenei formák/hangzások képi ill. multimédiás megjelenítése iránt érdeklődők részére ajánlható. A zenei formák tanítására és a formahallás fejlesztésére különösen alkalmas szekvenszer szoftverek használatához ez a 30 évvel ezelőtt megjelent munka számos ötletet adhat. Az aktív zenehallgatás ajánlható továbbá az aktív zenepedagógiával, annak változataival és gyökereivel foglalkozóknak.

Szerző: Jos Wuytack & Paul Schollaert
Cím: L'Audition Musicale Active
Kiadó: De Monte, Louvain, 1974.

Az aktív hallgatás az Orff-módszert követő tanárok előtt széles körben ismert.
Íme két francia zenetanuló Kodály szvittjének "Bécsi harangjáték" című tételére készített musicogramja:

Julien Buvot és Jonathan Roy munkája (nagyításohoz kattintás a képre)
(Chambéry, College Côte-Rousse).

Rosalie Margues és Erika De Sousa munkája (nagyításohoz kattintás a képre)
(Chambéry, College Côte-Rousse)

(2002.)