1. BEVEZETŐ
A személyi számítógépek széleskörű elterjedésével nem sokáig váratott magára olyan speciális felhasználási terület, mint a zene, programokkal való ellátása. A számítógép valamilyen zenei alkalmazásáról sok magyar muzsikus hallhatott már, bár működés közben valószínűleg kevesen találkoztak vele. Hangszeroldalon, az elektronikus zene eszperantója, a világszabvány MIDI körül is egész iparág bontakozott ki: pötyögtetésre harmonizáló, vagy épp az automata kíséret lehetőségével rendelkező olcsó szintetizátorok mára a sportszer és a dohányáru kirakatok fogyasztásra ösztönző ékei. Az elmélyült zenetanulást nem igénylő és automata funkciók sokaságával felruházott "önjáró" hangszerek reklámját mindenütt látni, s viszonylag kis beruházás után -számítógépét szintetizátorral összekötve- bárki, otthon is előállíthatja ugyanazt a dobszólót, ugyanazt a felrakást, ugyanazt a melódiát, röviden, ugyanazt a standard hamburger zenét, melyet a nap szinte minden órájában ámulva csodálhat a világ összes rádióállomásain.

Ezzel napirendre is térhetnénk a kérdés felett jóváhagyva azt az elterjedt elképzelést, miszerint a komputert és a szintetizátort a fantáziátlan, képzetlen és gyári megoldásokkal dolgozó iparosoknak készítik. Ám egyre másra érkezik az előbbi vélemény helytállóságát megkérdőjelező híradás, s a Presser Gáborok, Zappák, John Williemsek és Peter Gabrielek munkái is ugyanúgy bizonyítottak már, mint a Boulezek és Harveyk darabjai. Tudjuk, hogy Európa több mint száz felső és középszintű zenei intézetében tanítják nemcsak a keybordon(!) való játékot, hanem a szintetizátor és a komputer zenei alkalmazását. A bóvli szolgáltatásokat nyújtó programok mellet, szép számmal találunk a zenész-zeneszerző-informatikus együttműködésből született professzionális szoftverekből is. A komputer segítségével komponált művek száma egyre gyarapszik, ugyanúgy mint azoké, melyek az előadáskor is számolnak a számítógép jelenlétével. Nagy újdonság, hogy 1995 januárjában a Hágai Konzervatórium kezdeményezésére Hágában rendezik meg azt a konferenciát, ahol kifejezetten zenepedagógusok fogják megfogalmazni a zenepedagógiai célra készült szoftverekkel szemben támasztott igényeket öt, a kidolgozásban résztvevő nemzetközi csapat, a nyelvi laboratóriumok mintájára működő csoportos zenei órák irányítását végző rendszervezérlő szoftver tervezésével is foglakozni fog. Az elkészült programok 2-3 éven belül az érdeklődő intézetekhez kerülhetnek.

Ezek a tények arról tanúskodnak, hogy sok helyen a zenélésbe és a zenetanításba beilleszthetőnek tartják a mikroelektronika és az informatika eredményeit. Hozzátehetném, hogy kezdeményező zenetanárok révén Magyarországon is történnek kísérletek a mikroelektronika eredményeinek zenepedagógiai hasznosítására. Valami tehát elindult.

Az érdeklődő -köztük a zenetanár, a leendő zenetanár és maga a növendék- azonban nehezen tud megbízható információhoz jutni. Ennek okai a következők:

• Nálunk a pop zenészeknek szóló Zenészmagazinon kívül nincs fóruma a témának.
• Magyar nyelv szakairodalom alig van, ha akad, akkor zömében vagy elavult ismereteket tartalmaz, vagy éppen muzsikus számára érthetetlen tudományos nyelven készült.
• Az ország prominens zenész és zenepedagógus képző intézeteiben nem folyik a korszerű technológia használatát tanító képzés.

Abban a korban, amikor nagy hangsúly kerül a színvonalas és korszerű ismereteket nyújtó képzésre, meglepnek mondhatók az előbbi hiányosságok. A komputer zenei felhasználásában és a szintetizátor ismeretében sajnos nemcsak a pop zenészek tartanak nálunk előbbre, de sokszor maguk a növendékek is, akik már számítógéppel önnek fel, s akik számára a szoftver, hardver, bit, byte, oktett, ROM, RAM, MIDI stb., fogalma semmi újdonságot sem jelent.

E rövid bevezető után írásomban a zenei informatika (ZIFO) vázlatos bemutatásával és a szóba jöhet felhasználókkal (2. fejezet), majd a ZIFO-nak két lehetséges megközelítését bemutatva, először a gyermekeknek szánt ZIFO képzéssel (3. fejezet) foglalkozom. Cikkem második részében a ZIFO-nak a zeneelméleti tárgyak tanításakor való jövőbeli alkalmazása (4. 5. 6. fejezet) kerül terítékre.

2. A ZENEI INFORMATIKA
A ZIFO fiatal tudomány. Társtudományai az informatika, az akusztika, a pszichoakusztika, a hangtan és a zenetudomány. Létrejöttét történetileg az 50-es évek elejére tehetjük, arra az időszakra, amikor olyan új hangzásokat keres zeneszerzők, mint Pierre Schaeffer és Karlheinz Stockhausen az elektronika lehetőségei felé fordultak.

2.1 RÖVID TÖRTÉNELEM
A hatvanas évek elején Max Mathews, Jean-Claude Risset és Iannis Xenakis már a komponálást megelőző munkák elvégzésére IBM számítógépet használ. Az ö munkásságuk nyomán kezdődött meg a Művészet és a Tudomány párbeszédének újabb fejezete. Az egymás nyelvének megértése és a gépekkel kommunikálni tudás érdekében a zeneszerzőnek és az informatikusnak kölcsönösen ismerni kellett a másik területet is. Ez a zeneszerzés területén ma sincs másképp. Más zenei applikáció számára, a könnyen kezelhet és hamar átlátható szoftver készítése lett a cél. A ZIFO eredményeinek széleskörű elterjedését külföldön is a berendezések rendkívül magas ára gátolta, egészen a 80-as évek elejéig.

2.2 A ZIFO MEGHATÁROZÁSA
A ZIFO (az angol irodalomban musical computing, a franciában informatique musicale), az informatika speciális, zenével kapcsolatos problémák megoldására történő felhasználása. Nagyon leegyszerűsítve: ahol két digitális hangszer (berendezés), vagy a számítógép és az említett típus hangszerek között vezetéket látunk, vagy bárhol, ahol gépek közötti zenei információ cserére gyanakodunk, a ZIFO eredményeinek valamilyen megjelenési formájával állunk szemben. Ez lehet egy szintetizátor, amelyen játszva egy második szintetizátort tudunk vezérelni (megszólaltatni), de lehet ez a komputerünkön futó szintézis program, mely segítségével, a természetben el nem forduló hangokat tudunk elállítani.

ZIFO felhasználási körébe tartozik tehát:

a) a szintetizátorok egymás közötti, valamint
b) a számítógép és a szintetizátor közötti kommunikációja
c) a számítógép zenei felvételre, (vágásra-keverésre), valamint
d) az analóg technikából ismert hangszintézis elvégzésére és
e) a zenei történésekbe a helyszínen, akár élőben történ beavatkozás irányítására való felhasználása.

Pontosabban fogalmazva, a ZIFO körébe tartozik:

a) a MIDI hangszerek és berendezések programozása kezelése,
b) a komputer MIDI-n való kommunikációja,
c) a Direct to Disc felvétel (montírozás, mixelés,)
d) a digitális hangszintézis, valamint
e) az interaktív zenélés kontroll feladatainak ellátása.

És természetesen magának a programnak az írása, s bizonyos felhasználói szinten, a program alkalmazni tudása.

2.3 A SZÜKSÉGES ISMERETEK
Sajnos a komoly szintetizátorok kezelése nem egyszer dolog. Ugyanígy a zenei programokat futtató számítógépé sem. A gép szinte minden utasításunkat elvégzi és programozói ismereteket sem igényel (kivéve a komponálást segít szoftverek esetében), mégis, a lehetetlenre vállalkozunk, ha bizonyos minimális felhasználói ismeret nélkül fogunk az ismerkedésbe. Az alapvető ismeretek sora a következő: Hangtani ismeretek (frekvencia, amplitúdó, hullám-formák, stb.), a numerikus jelkezelés, MIDI ismeretek, akusztikai ismeretek, a szintetizátor működése, stúdió berendezések ismerete, (magnó, szempler, kever, erősítő), a használni kívánt számítógépen kezeli gyakorlat.

2.3.1 A program "arca"
Programozói tudásra tehát nincs szükség. A zenei programok grafikus megjelenítésűek, azaz a felhasználó által látott képen számsorok helyett a zenei gyakorlatból már ismert szimbólumokat és közérthető piktogramokat találunk. Íme egy szekvenszer (felvétel, lejátszás, vágás, keverés és sok fajta módosítás lehetőségét kínáló program) kezeli interfészének (a számítógép által megjelenített "munkaterületének") részlete. Első látásra is észrevehet az otthoni magnókról ismerős jelek sora. Ezek utasítanak az analóg berendezéseknél már megszokott munkák (előre-hátra csévélés, gyors tekercselés, felvétel, pillanatmegállító stb) elvégzésére:

A következő illusztráció egy szintézis program kezeli interfészének részlete. Épp egy zongorahang amplitúdójának burkoló-görbéjét látjuk. Az ellőbbi példával ellentétben itt a program kezelésének ismerete önmagában nem vezet eredményre, a gép által szállított információ értékelni tudásához hangtani ismeretek is szükségesek.

2.4 KIK HASZNÁLJÁK A SZOFTVEREKET
A felhasználási terület ma a következő: kottamásolás, hangfelvétel, stúdió munkák, hangszintézis, hangkutatás, zenei analízis, komponálás segítés, akusztika tervezés, a zene megszólalásához szükséges szcenikai események irányítása, stb. Érintett lehet a zeneszerző, a filmzeneszerző, a zenetudós, a zenepedagógus, a kopista, a pop-rock zenész, a hangmérnök, és sok kutatási terület képviselője. Az alábbi fordított piramis mutatja a zenei célú felhasználásra készült szoftverek ma létező típusait.

VI. K o m p o n á l á s t segítő és r e a l t i m e kontroll;

V. Szintézis és szemper/hanggyorsító kártyával/;

IV. A numerikus jelkezelésű /D i g i t a l

S i g n a l P r o c e s s i n g, DSP /editáló-

montírozó, stúdiómunkát automatizáló;

III. Szintézis /hangkártya nélkül/;

II. Notációs és szekvenszer;

I. Ismeretterjesztő;

Ebben a hierarchiában nem csak azért szerepel legalul az ismeretterjesztő program, mert ennek használata igényli a legkevesebb ismeretet a felhasználó részéről, hanem azért is, mert ennek működtetéséhez kell a legkevesebb kreativitás. Ezen túlmenően az ismeretterjesztő programok természetüktől fogva zárt rendszerűek, információt csak kivenni lehet belőlük és a programok nem biztosítják a személyre szabhatóságot. A zárt, kérdezz-felelek programok relatíve olcsók. A piramis tetején a komponálást segítő és "real time" kontroll (az elhangzás pillanatában beavatkozni tudó) programok. Ezek igénylik a legtöbb felhasználói ismeretet. Kereskedelmi forgalomba általában nem kerülnek, mert nyitottságuk, azaz a felhasználó által kitalált átalakítás, újabb egységekkel és funkciókkal való bővítés -a bele- és átírás lehetősége- érdektelen a forgalmazók számára.

2.5 KÉT PROGRAMTÍPUS RÖVID BEMUTATÁSA
A MIDI hangszerrel összekapcsolt számítógép legelterjedtebb zenei célú felhasználásai közé tartozik a hangjegyírás és a kompozíciók készítése (szerkesztése).

2.5.1 Notációs szoftver:
A számítógéphez kapcsolható hangszerrel rendelkezőket a notációs szoftver mentesítheti a kottamásolás és a szólamírás munkája alól. A billentyűn játszottakat a hagyományos kottakép követelményei szerint mutatja. Ellenkező irányban, a számítógépbe beírt hangok a hangszeren megszólaltathatók. Ezen kívül még szolgáltatások sokaságát kínálja akár egy olcsó program is.

2.5.2 Szekvenszer:
Ez az applikáció egy sokcsatornás magnetofont helyettesít (lásd 2.3.1), ám a hangok helyett, az előadásra vonatkozó és a MIDI által szabályozott numerikus adatokat rögzíti. Így, a szintetizátoron megszólaltatott hang esetében, a komputer memóriájában rögzül: Először a billentyű lenyomásának pillanata (ezt 1ms pontossággal egy belső óra méri), majd a billentyű száma (0-tól 127-ig számozva, ami egy tíz oktávos hangszernek felel meg), majd a billentyű lenyomásának erőssége (0-tól 127-ig), végezetül a billentyű felengedésének pillanata és annak erőssége.

3. ZIFO KÉPZÉS GYEREKEKNEK
A ZIFO-val két megközelítésben lehet foglakozni: Az eredmények passzív felhasználójaként, vagy aktívan és kreatívan. Az előbbivel a 4. ponttól foglakozom, az utóbbival -a gyermekek ZIFO képzésével kapcsolatban-, ebben a fejezetben.

Amikor gyermekek számára történő zenei informatika oktatás beindításán gondolkozunk fölmerül a kérdés: lesz-e érdeklődés iránta, s vajon nem túl bonyolult, nem túl elvont dologról van-e szó?
Bizonyos, a mai gyerekek sokkal közelebb állnak az informatika, a komputer világához, mint szüleik. Előítéletek nem kötik őket és minden újdonság felé fogékonyak, feltéve, ha leköti őket, s ha elegendő sikerélményt biztosít. A szintetizátor látványa már önmagában próbálgatásra ingerlő, s ha egy komputerrel rögzíteni is lehet az "eseményt"? Még izgalmasabb képernyőn látni a játszottakat, a hangokat ide-oda helyezni, lassítani-gyorsítani őket, új hangszíneket kitalálni, megismerni hang szerkezetét, s az egészet nyomtatásban látni.

3.1 KINEK SZÓL A KÉPZÉS
A tárgy természetéből fakadóan csakis olyan 8- 14 éveseket céloz meg, akik megelőzőleg már foglalkoztak hangszertanulással, mivel zenei ismeretek nélkül nem lehet az állandóan jelentkező zenei problémákat megoldani és bár nevében informatikáról van szó, a zenélés az elsődleges cél, éppen ezekkel az új eszközökkel. (Előnyös, de nem feltétlenül szükséges a megelőző tapasztalat, bármilyen típusú komputer használat kapcsán.)

3.2 A KÉPZÉS CÉLJA
Megismerni a környezet és a zenei környezet hangjait, ezen keresztül ismerkedés a hang fizikájával. A MIDI ismerete és egy kottaíró program elsajátítása. Bevezetés a hang numerikus kezelésébe és a komputer segítségével történő komponálásba. Bevezetés a saját zenei programok írásába. Ösztönözni az új hangszínek és lehetőségek kitalálására, bátorítani a kísérletezést, bemutatva más művészeti ágak hasonló törekvéseit. Elfogadtatni a XX. századi zene más hangzását, segíteni a befogadói és az alkotói nyitottság kialakulását.

3.3 A KÉPZÉS MÓDJA
A hang fizikáját illetőleg és általában, az elméleti ismeretek mennyiségét és mélységét mindig és kizárólag a gyakorlatban való felhasználás lehetőségének mértéke diktálja. A próbálgatások-keresgélések nyomán nyilván számos kérdés fog felmerülni a tanulók részéről, "ezt és ezt szeretném, hogy lehetne ezt megoldani", vagy a "most ezt miért csinálja" jellegűekből. Ilyenkor természetesen (a legszükségesebb mértékben) előre kell ugrani az elméleti és gyakorlati ismeretekben. Ezzel szemben a zenei program készítés tanulásakor, igen alaposan és szigorú rendben lehet csak előre haladni. Tekintettel az életkorra széles teret kell engedni a hang-szerrel és a programokkal való egyéni kísérletezésnek és játéknak. A tárgy sajátosságából fakad az állandó elemzés (hangok, művek, egymás munkái). Az adott ismeretek szintjén kis kompozíciókat (15-120 sec) készítését bátorítani kell, jelezve így is, hogy a megtanultak a gyakorlati felhasználást szolgálják. Kompozíciókat (és kísérő, aláfestő, vagy hangulatzenéket) lehet készíteni vershez, festményhez, történethez stb.

Fontos, hogy házkoncerteken bemutatásra kerüljenek a sikerültebb darabok, reprezentálva, hogy a zenét a közönségnek (is) csináljuk.

3.4 KAPCSOLAT A HAGYOMÁNYOS ZENEISKOLAI TÁRGYAKKAL
Amennyiben a ZIFO főtárgyként szerepelne, kívánatos, hogy a növendék tovább folytassa a hangszertanulmányait

A szolfézs-zeneelmélet tárgy természetesen kötelező. Bár a századvég technológiájának és technikájának a zenélést érintő részével foglalkozunk, tudatosítani kell, hogy semmi sem helyettesítheti a zenei hagyományt megtanító zenetanárt, az akusztikus hangszeren játszó zenészt, a zenei fantáziát és a muzikalitást, így a "kitaláló" zeneszerzőt sem. A digitális technika és a komputer segítségével történő komponálás nem ellensége a hagyományosnak. A hagyományos hangszereknek és zenélési módoknak egymás mellett és egymást kiegészítve kell létezniük az új hangszínekkel és technikával úgy, ahogy az új felfedezés mindig integrálódni igyekezett a meglévő ismeretek készletébe.

Ennek értelmében, a szintetikus hangkészítés tanítása mellett hangsúlyt kell helyezni a környezet zajainak és a hagyományos hangszerek hangjának elemzésére, bemutatva a hagyományos hangok új fajta kezelése révén nyert érdekes hangzásokat. Kis kompozíciók készítésekor pedig bátorítani kell a hagyományos és az új technika ötvözésére.

3.5 A BERENDEZÉSEK ÉS AZOK HASZNÁLATA
Kívánatos, hogy minden tanuló önálló display előtt dolgozzon. A szintetizátorokból nem szükséges az órán résztvevők számával azonos mennyiség, de előnyös. Némi alapismeret és rendszabály után a berendezéseket a résztvevők szabadon használhatják.

3.6 A KÉPZÉS NÉGY ÉVE ALATT ÉRINTENDŐ TÉMÁK
A hely szűke miatt, csak a képzés alatt érintett témák időrendiség nélküli felsorolása következhet.

3.6.1 Zenei és zeneszerzői ismeretek
A forma (az anyag elrendezése, csúcspont és pihenőszakasz), a mű ritmusa, egy réteg-több réteg, a karakter, a klasszikus hangszerek, új eszközök- új tartalom, a hagyományostól eltérő lejegyzési módok, mitől érdekesek a meglepetések?, az "ötlet" kidolgozása, a véletlen és az előre elrendezettség, az improvizáció és a komponálás, a szép és a csúnya, mitől jó ? (az érték és az értékelés szempontjai), stb.

3.6.2 A hang
Mi a hang, hogyan hallunk, a szinusz hang és az összetett hangok, a zaj, bővebben a hangról (hullám, fázis, frekvencia amplitúdó, felhangrendszer, hangszín, burkológörbe), az emberi hang és a hangszerek hangja, a hang átalakítása (szűrés, Fm, Am, Pitch-change, moduláció), hangszintézis, a szintézis programok, stb.

3.6.3 A hang rögzítése és a felvett anyag rendezése:
Az analóg és a digitális hangrögzítés, a mintavétel (szempler) , a felvett minta átalakítása, szerkesztése (szekvenszer), a felvett minta átalakítása, szerkesztése (vágás-keverés), a zenei történések lejegyzése (notáció), a szerkesztő és a lejegyző programok összekapcsolása, stb.

3.6.4 Akusztikai és pszichoakusztikai ismeretek
Hogyan terjed a hang, a hangszerek akusztikája, a muzsikusok és a hangszórók elhelyezése a térben, a hangközparadoxonok stb.

3.6.5 A MIDI
A MIDI elve és a MIDI információ, hogyan "szállítanak" a bit-ek, a szintetizátor (működése és programozása, az oszcillátor szerepe), a MIDI interface (elve, lehetőségei, fajtái), a MIDI hangszer komputerrel történő programozása, a MIDI rendszerek, stb.

3.6.6 Informatika és matematika
Bevezetés a C programnyelvbe és az információelméletbe, a redundáns fogalma (játék az értelmezhetőséggel, irodalmi és képzőművészeti alkotások elemzése). A véletlen, a káosz, a százalékos előfordulás tervezése zenei feladatokhoz, stb.

3.6.7 Az órán használt komputer és a berendezések ismerete
A használt számítógép biztos kezelése, az analóg és a DAT magnetofon, a szempler, az erősítő, a keverő, a hangszóró, stb.

3.7 A VÁRHATÓ EREDMÉNY
Könnyen megjósolható, hogy a technológia gyors fejlődése ma még nem létező alkalmazási módokat (és munkahelyet) teremthet úgy a Művészetek, mint a Technika területén. Ehhez jól képzett szakemberekre lesz szükség. A képzés elvégzése azt jelentené, hogy az, aki ezek után tovább szeretne foglalkozni a témával könnyű szerrel tanulhatná meg a megismert programok fejlesztéseit és a technológia szükségszerű változásait, tevékenykedhetne az audio-video területén, nyelvismerettel külföldön, de talán már a Zeneakadémián is számíthatna továbbképzésre. Tehetséggel lehetne belőle zeneszerző, zenei szoftverek írója, rádiós-tévés-színházi-filmes szakember.

Vagy lehet amatőr, a XXI. század zenéjének értő és kedvelő hallgatója.

-------------------------

Készült az Eötvös Alapítvány, a Belgiumi Flamand Közösség (Vlaamse Gemeenschap), a Francia Kormány (Gouvernement Français) és a Tempus ösztöndíjának támogatásával.

Collegium Hungaricum, Leuven, 1994.