|
1.
BEVEZETŐ
A személyi számítógépek széleskörű elterjedésével nem sokáig váratott magára
olyan speciális felhasználási terület, mint a zene, programokkal való ellátása.
A számítógép valamilyen zenei alkalmazásáról sok magyar muzsikus hallhatott már,
bár működés közben valószínűleg kevesen találkoztak vele. Hangszeroldalon, az
elektronikus zene eszperantója, a világszabvány MIDI körül is egész iparág bontakozott
ki: pötyögtetésre harmonizáló, vagy épp az automata kíséret lehetőségével rendelkező
olcsó szintetizátorok mára a sportszer és a dohányáru kirakatok fogyasztásra
ösztönző ékei. Az elmélyült zenetanulást nem igénylő és automata funkciók sokaságával
felruházott "önjáró" hangszerek reklámját mindenütt látni, s viszonylag
kis beruházás után -számítógépét szintetizátorral összekötve- bárki, otthon is
előállíthatja ugyanazt a dobszólót, ugyanazt a felrakást, ugyanazt a melódiát,
röviden, ugyanazt a standard hamburger zenét, melyet a nap szinte minden órájában
ámulva csodálhat a világ összes rádióállomásain.
Ezzel
napirendre is térhetnénk a kérdés felett jóváhagyva azt az elterjedt
elképzelést, miszerint a komputert és a szintetizátort a fantáziátlan,
képzetlen és gyári megoldásokkal dolgozó iparosoknak készítik.
Ám egyre másra érkezik az előbbi vélemény helytállóságát megkérdőjelező
híradás, s a Presser Gáborok, Zappák, John Williemsek és Peter
Gabrielek munkái is ugyanúgy bizonyítottak már, mint a Boulezek
és Harveyk darabjai. Tudjuk, hogy Európa több mint száz felső és
középszintű zenei intézetében tanítják nemcsak a keybordon(!) való
játékot, hanem a szintetizátor és a komputer zenei alkalmazását.
A bóvli szolgáltatásokat nyújtó programok mellet, szép számmal
találunk a zenész-zeneszerző-informatikus együttműködésből
született professzionális szoftverekből is. A komputer segítségével
komponált művek száma egyre gyarapszik, ugyanúgy mint azoké, melyek
az előadáskor is számolnak a számítógép jelenlétével. Nagy újdonság,
hogy 1995 januárjában a Hágai Konzervatórium kezdeményezésére Hágában
rendezik meg azt a konferenciát, ahol kifejezetten zenepedagógusok
fogják megfogalmazni a zenepedagógiai célra készült szoftverekkel
szemben támasztott igényeket öt, a kidolgozásban résztvevő nemzetközi
csapat, a nyelvi laboratóriumok mintájára működő csoportos zenei
órák irányítását végző rendszervezérlő szoftver tervezésével is
foglakozni fog. Az elkészült programok 2-3 éven belül az érdeklődő
intézetekhez kerülhetnek.
Ezek
a tények arról tanúskodnak, hogy sok helyen a zenélésbe és a zenetanításba
beilleszthetőnek tartják a mikroelektronika és az informatika eredményeit.
Hozzátehetném, hogy kezdeményező zenetanárok révén Magyarországon
is történnek kísérletek a mikroelektronika eredményeinek zenepedagógiai
hasznosítására. Valami tehát elindult.
Az
érdeklődő -köztük a zenetanár, a leendő zenetanár és maga a növendék-
azonban nehezen tud megbízható információhoz jutni. Ennek okai
a következők:
- Nálunk
a pop zenészeknek szóló Zenészmagazinon kívül nincs fóruma a
témának.
- Magyar
nyelv szakairodalom alig van, ha akad, akkor zömében vagy elavult
ismereteket tartalmaz, vagy éppen muzsikus számára érthetetlen
tudományos nyelven készült.
- Az
ország prominens zenész és zenepedagógus képző intézeteiben nem
folyik a korszerű technológia használatát tanító képzés.
Abban
a korban, amikor nagy hangsúly kerül a színvonalas és korszerű
ismereteket nyújtó képzésre, meglepnek mondhatók az előbbi hiányosságok.
A komputer zenei felhasználásában és a szintetizátor ismeretében
sajnos nemcsak a pop zenészek tartanak nálunk előbbre, de sokszor
maguk a növendékek is, akik már számítógéppel önnek fel, s akik
számára a szoftver, hardver, bit, byte, oktett, ROM, RAM, MIDI
stb., fogalma semmi újdonságot sem jelent.
E
rövid bevezető után írásomban a zenei informatika (ZIFO)
vázlatos bemutatásával és a szóba jöhet felhasználókkal (2. fejezet),
majd a ZIFO-nak két lehetséges megközelítését bemutatva, először
a gyermekeknek szánt ZIFO képzéssel (3. fejezet) foglalkozom. Cikkem
második részében a ZIFO-nak a zeneelméleti tárgyak tanításakor
való jövőbeli alkalmazása (4. 5. 6. fejezet) kerül terítékre.
2.
A ZENEI INFORMATIKA
A ZIFO fiatal tudomány. Társtudományai az informatika, az akusztika, a pszichoakusztika,
a hangtan és a zenetudomány. Létrejöttét történetileg az 50-es évek elejére
tehetjük, arra az időszakra, amikor olyan új hangzásokat keres zeneszerzők,
mint Pierre
Schaeffer és Karlheinz
Stockhausen az elektronika lehetőségei felé fordultak.
2.1 RÖVID
TÖRTÉNELEM
A hatvanas évek elején Max
Mathews, Jean-Claude
Risset és Iannis
Xenakis már a komponálást megelőző munkák elvégzésére IBM számítógépet
használ. Az ö munkásságuk nyomán kezdődött meg a Művészet és a Tudomány párbeszédének
újabb fejezete. Az egymás nyelvének megértése és a gépekkel kommunikálni tudás
érdekében a zeneszerzőnek és az informatikusnak kölcsönösen ismerni kellett
a másik területet is. Ez a zeneszerzés területén ma sincs másképp. Más zenei
applikáció számára, a könnyen kezelhet és hamar átlátható szoftver készítése
lett a cél. A ZIFO eredményeinek széleskörű elterjedését külföldön is a berendezések
rendkívül magas ára gátolta, egészen a 80-as évek elejéig.
2.2 A
ZIFO MEGHATÁROZÁSA
A ZIFO (az angol irodalomban musical computing, a franciában informatique
musicale), az informatika speciális, zenével kapcsolatos problémák megoldására
történő felhasználása. Nagyon leegyszerűsítve: ahol két digitális hangszer
(berendezés), vagy a számítógép és az említett típus hangszerek között vezetéket
látunk, vagy bárhol, ahol gépek közötti zenei információ cserére gyanakodunk,
a ZIFO eredményeinek valamilyen megjelenési formájával állunk szemben. Ez lehet
egy szintetizátor, amelyen játszva egy második szintetizátort tudunk vezérelni
(megszólaltatni), de lehet ez a komputerünkön futó szintézis program, mely
segítségével, a természetben el nem forduló hangokat tudunk elállítani.
ZIFO
felhasználási körébe tartozik tehát:
a)
a szintetizátorok egymás közötti, valamint
b)
a számítógép és a szintetizátor közötti kommunikációja
c)
a számítógép zenei felvételre, (vágásra-keverésre), valamint
d)
az analóg technikából ismert hangszintézis elvégzésére és
e)
a zenei történésekbe a helyszínen, akár élőben történ beavatkozás
irányítására való felhasználása.
Pontosabban
fogalmazva, a ZIFO körébe tartozik:
a)
a MIDI hangszerek és berendezések programozása kezelése,
b)
a komputer MIDI-n való kommunikációja,
c)
a Direct to Disc felvétel (montírozás, mixelés,)
d)
a digitális hangszintézis, valamint
e)
az interaktív zenélés kontroll feladatainak ellátása.
És
természetesen magának a programnak az írása, s bizonyos felhasználói
szinten, a program alkalmazni tudása.
2.3 A
SZÜKSÉGES ISMERETEK
Sajnos a komoly szintetizátorok kezelése nem egyszer dolog. Ugyanígy a zenei
programokat futtató számítógépé sem. A gép szinte minden utasításunkat elvégzi
és programozói ismereteket sem igényel (kivéve a komponálást segít szoftverek
esetében), mégis, a lehetetlenre vállalkozunk, ha bizonyos minimális felhasználói
ismeret nélkül fogunk az ismerkedésbe. Az alapvető ismeretek sora a következő:
Hangtani ismeretek (frekvencia, amplitúdó, hullám-formák, stb.), a numerikus
jelkezelés, MIDI ismeretek, akusztikai ismeretek, a szintetizátor működése,
stúdió berendezések ismerete, (magnó, szempler, kever, erősítő), a használni
kívánt számítógépen kezeli gyakorlat.
2.3.1 A
program "arca"
Programozói tudásra tehát nincs szükség. A zenei programok grafikus megjelenítésűek,
azaz a felhasználó által látott képen számsorok helyett a zenei gyakorlatból
már ismert szimbólumokat és közérthető piktogramokat találunk. Íme egy szekvenszer
(felvétel, lejátszás, vágás, keverés és sok fajta módosítás lehetőségét kínáló
program) kezeli interfészének (a számítógép által megjelenített "munkaterületének")
részlete. Első látásra is észrevehet az otthoni magnókról ismerős jelek sora.
Ezek utasítanak az analóg berendezéseknél már megszokott munkák (előre-hátra
csévélés, gyors tekercselés, felvétel, pillanatmegállító stb) elvégzésére:
A
következő illusztráció egy szintézis program kezeli interfészének
részlete. Épp egy zongorahang amplitúdójának burkoló-görbéjét látjuk.
Az ellőbbi példával ellentétben itt a program kezelésének ismerete
önmagában nem vezet eredményre, a gép által szállított információ
értékelni tudásához hangtani ismeretek is szükségesek.
2.4 KIK
HASZNÁLJÁK A SZOFTVEREKET
A felhasználási terület ma a következő: kottamásolás, hangfelvétel, stúdió
munkák, hangszintézis, hangkutatás, zenei analízis, komponálás segítés, akusztika
tervezés, a zene megszólalásához szükséges szcenikai események irányítása,
stb. Érintett lehet a zeneszerző, a filmzeneszerző, a zenetudós, a zenepedagógus,
a kopista, a pop-rock zenész, a hangmérnök, és sok kutatási terület képviselője.
Az alábbi fordított piramis mutatja a zenei célú felhasználásra készült szoftverek
ma létező típusait.
VI. K
o m p o n á l á s t segítő és r e a l t i m e kontroll;
V. Szintézis
és szemper/hanggyorsító kártyával/;
IV. A
numerikus jelkezelésű /D i g i t a l
S
i g n a l P r o c e s s i n g, DSP /editáló-
montírozó,
stúdiómunkát automatizáló;
III. Szintézis
/hangkártya nélkül/;
II. Notációs
és szekvenszer;
I. Ismeretterjesztő;
Ebben
a hierarchiában nem csak azért szerepel legalul az ismeretterjesztő
program, mert ennek használata igényli a legkevesebb ismeretet
a felhasználó részéről, hanem azért is, mert ennek működtetéséhez
kell a legkevesebb kreativitás. Ezen túlmenően az ismeretterjesztő
programok természetüktől fogva zárt rendszerűek, információt csak
kivenni lehet belőlük és a programok nem biztosítják a személyre
szabhatóságot. A zárt, kérdezz-felelek programok relatíve olcsók.
A piramis tetején a komponálást segítő és "real time" kontroll
(az elhangzás pillanatában beavatkozni tudó) programok. Ezek igénylik
a legtöbb felhasználói ismeretet. Kereskedelmi forgalomba általában
nem kerülnek, mert nyitottságuk, azaz a felhasználó által kitalált
átalakítás, újabb egységekkel és funkciókkal való bővítés -a bele-
és átírás lehetősége- érdektelen a forgalmazók számára.
2.5 KÉT
PROGRAMTÍPUS RÖVID BEMUTATÁSA
A MIDI hangszerrel összekapcsolt számítógép legelterjedtebb zenei célú felhasználásai
közé tartozik a hangjegyírás és a kompozíciók készítése (szerkesztése).
2.5.1 Notációs
szoftver:
A számítógéphez kapcsolható hangszerrel rendelkezőket a notációs szoftver
mentesítheti a kottamásolás és a szólamírás munkája alól. A billentyűn játszottakat
a hagyományos kottakép követelményei szerint mutatja. Ellenkező irányban,
a számítógépbe beírt hangok a hangszeren megszólaltathatók. Ezen kívül még
szolgáltatások sokaságát kínálja akár egy olcsó program is.
2.5.2 Szekvenszer:
Ez az applikáció egy sokcsatornás magnetofont helyettesít (lásd 2.3.1), ám
a hangok helyett, az előadásra vonatkozó és a MIDI által szabályozott
numerikus adatokat rögzíti. Így, a szintetizátoron megszólaltatott hang
esetében, a komputer memóriájában rögzül: Először a billentyű lenyomásának
pillanata (ezt 1ms pontossággal egy belső óra méri), majd a billentyű
száma (0-tól 127-ig számozva, ami egy tíz oktávos hangszernek felel meg),
majd a billentyű lenyomásának erőssége (0-tól 127-ig), végezetül a billentyű
felengedésének pillanata és annak erőssége.
3.
ZIFO KÉPZÉS GYEREKEKNEK
A ZIFO-val két megközelítésben lehet foglakozni: Az eredmények passzív felhasználójaként,
vagy aktívan és kreatívan. Az előbbivel a 4. ponttól foglakozom, az utóbbival
-a gyermekek ZIFO képzésével kapcsolatban-, ebben a fejezetben.
Amikor
gyermekek számára történő zenei informatika oktatás beindításán
gondolkozunk fölmerül a kérdés: lesz-e érdeklődés iránta, s vajon
nem túl bonyolult, nem túl elvont dologról van-e szó?
Bizonyos, a mai gyerekek sokkal közelebb állnak az informatika, a komputer
világához, mint szüleik. Előítéletek nem kötik őket és minden újdonság felé
fogékonyak, feltéve, ha leköti őket, s ha elegendő sikerélményt biztosít. A
szintetizátor látványa már önmagában próbálgatásra ingerlő, s ha egy komputerrel
rögzíteni is lehet az "eseményt"? Még izgalmasabb képernyőn látni
a játszottakat, a hangokat ide-oda helyezni, lassítani-gyorsítani őket, új
hangszíneket kitalálni, megismerni hang szerkezetét, s az egészet nyomtatásban
látni.
3.1 KINEK
SZÓL A KÉPZÉS
A tárgy természetéből fakadóan csakis olyan 8- 14 éveseket céloz meg, akik
megelőzőleg már foglalkoztak hangszertanulással, mivel zenei ismeretek nélkül
nem lehet az állandóan jelentkező zenei problémákat megoldani és bár nevében
informatikáról van szó, a zenélés az elsődleges cél, éppen ezekkel az új eszközökkel.
(Előnyös, de nem feltétlenül szükséges a megelőző tapasztalat, bármilyen típusú
komputer használat kapcsán.)
3.2 A
KÉPZÉS CÉLJA
Megismerni a környezet és a zenei környezet hangjait, ezen keresztül ismerkedés
a hang fizikájával. A MIDI ismerete és egy kottaíró program elsajátítása. Bevezetés
a hang numerikus kezelésébe és a komputer segítségével történő komponálásba.
Bevezetés a saját zenei programok írásába. Ösztönözni az új hangszínek és lehetőségek
kitalálására, bátorítani a kísérletezést, bemutatva más művészeti ágak hasonló
törekvéseit. Elfogadtatni a XX. századi zene más hangzását, segíteni a befogadói
és az alkotói nyitottság kialakulását.
3.3 A
KÉPZÉS MÓDJA
A hang fizikáját illetőleg és általában, az elméleti ismeretek mennyiségét
és mélységét mindig és kizárólag a gyakorlatban való felhasználás lehetőségének
mértéke diktálja. A próbálgatások-keresgélések nyomán nyilván számos kérdés
fog felmerülni a tanulók részéről, "ezt és ezt szeretném, hogy lehetne
ezt megoldani", vagy a "most ezt miért csinálja" jellegűekből.
Ilyenkor természetesen (a legszükségesebb mértékben) előre kell ugrani az elméleti
és gyakorlati ismeretekben. Ezzel szemben a zenei program készítés tanulásakor,
igen alaposan és szigorú rendben lehet csak előre haladni. Tekintettel az életkorra
széles teret kell engedni a hang-szerrel és a programokkal való egyéni kísérletezésnek
és játéknak. A tárgy sajátosságából fakad az állandó elemzés (hangok, művek,
egymás munkái). Az adott ismeretek szintjén kis kompozíciókat (15-120 sec)
készítését bátorítani kell, jelezve így is, hogy a megtanultak a gyakorlati
felhasználást szolgálják. Kompozíciókat (és kísérő, aláfestő, vagy hangulatzenéket)
lehet készíteni vershez, festményhez, történethez stb.
Fontos,
hogy házkoncerteken bemutatásra kerüljenek a sikerültebb darabok,
reprezentálva, hogy a zenét a közönségnek (is) csináljuk.
3.4 KAPCSOLAT
A HAGYOMÁNYOS ZENEISKOLAI TÁRGYAKKAL
Amennyiben a ZIFO főtárgyként szerepelne, kívánatos, hogy a növendék tovább
folytassa a hangszertanulmányait
A
szolfézs-zeneelmélet tárgy természetesen kötelező. Bár a századvég
technológiájának és technikájának a zenélést érintő részével foglalkozunk,
tudatosítani kell, hogy semmi sem helyettesítheti a zenei hagyományt
megtanító zenetanárt, az akusztikus hangszeren játszó zenészt,
a zenei fantáziát és a muzikalitást, így a "kitaláló" zeneszerzőt
sem. A digitális technika és a komputer segítségével történő komponálás
nem ellensége a hagyományosnak. A hagyományos hangszereknek és
zenélési módoknak egymás mellett és egymást kiegészítve kell létezniük
az új hangszínekkel és technikával úgy, ahogy az új felfedezés
mindig integrálódni igyekezett a meglévő ismeretek készletébe.
Ennek
értelmében, a szintetikus hangkészítés tanítása mellett hangsúlyt
kell helyezni a környezet zajainak és a hagyományos hangszerek
hangjának elemzésére, bemutatva a hagyományos hangok új fajta kezelése
révén nyert érdekes hangzásokat. Kis kompozíciók készítésekor pedig
bátorítani kell a hagyományos és az új technika ötvözésére.
3.5 A
BERENDEZÉSEK ÉS AZOK HASZNÁLATA
Kívánatos, hogy minden tanuló önálló display előtt dolgozzon. A szintetizátorokból
nem szükséges az órán résztvevők számával azonos mennyiség, de előnyös. Némi
alapismeret és rendszabály után a berendezéseket a résztvevők szabadon használhatják.
3.6 A
KÉPZÉS NÉGY ÉVE ALATT ÉRINTENDŐ TÉMÁK
A hely szűke miatt, csak a képzés alatt érintett témák időrendiség nélküli
felsorolása következhet.
3.6.1 Zenei
és zeneszerzői ismeretek
A forma (az anyag elrendezése, csúcspont és pihenőszakasz), a mű ritmusa,
egy réteg-több réteg, a karakter, a klasszikus hangszerek, új eszközök- új
tartalom, a hagyományostól eltérő lejegyzési módok, mitől érdekesek a meglepetések?,
az "ötlet" kidolgozása, a véletlen és az előre elrendezettség,
az improvizáció és a komponálás, a szép és a csúnya, mitől jó ? (az érték
és az értékelés szempontjai), stb.
3.6.2 A
hang
Mi a hang, hogyan hallunk, a szinusz hang és az összetett hangok, a zaj,
bővebben a hangról (hullám, fázis, frekvencia amplitúdó, felhangrendszer,
hangszín, burkológörbe), az emberi hang és a hangszerek hangja, a hang átalakítása
(szűrés, Fm, Am, Pitch-change, moduláció), hangszintézis, a szintézis programok,
stb.
3.6.3 A
hang rögzítése és a felvett anyag rendezése:
Az analóg és a digitális hangrögzítés, a mintavétel (szempler) , a felvett
minta átalakítása, szerkesztése (szekvenszer), a felvett minta átalakítása,
szerkesztése (vágás-keverés), a zenei történések lejegyzése (notáció), a
szerkesztő és a lejegyző programok összekapcsolása, stb.
3.6.4 Akusztikai
és pszichoakusztikai ismeretek
Hogyan terjed a hang, a hangszerek akusztikája, a muzsikusok és a hangszórók
elhelyezése a térben, a hangközparadoxonok stb.
3.6.5 A
MIDI
A MIDI elve és a MIDI információ, hogyan "szállítanak" a bit-ek,
a szintetizátor (működése és programozása, az oszcillátor szerepe), a MIDI
interface (elve, lehetőségei, fajtái), a MIDI hangszer komputerrel történő
programozása, a MIDI rendszerek, stb.
3.6.6 Informatika
és matematika
Bevezetés a C programnyelvbe és az információelméletbe, a redundáns fogalma
(játék az értelmezhetőséggel, irodalmi és képzőművészeti alkotások elemzése).
A véletlen, a káosz, a százalékos előfordulás tervezése zenei feladatokhoz,
stb.
3.6.7 Az
órán használt komputer és a berendezések ismerete
A használt számítógép biztos kezelése, az analóg és a DAT magnetofon, a szempler,
az erősítő, a keverő, a hangszóró, stb.
3.7 A
VÁRHATÓ EREDMÉNY
Könnyen megjósolható, hogy a technológia gyors fejlődése ma még nem létező
alkalmazási módokat (és munkahelyet) teremthet úgy a Művészetek, mint a Technika
területén. Ehhez jól képzett szakemberekre lesz szükség. A képzés elvégzése
azt jelentené, hogy az, aki ezek után tovább szeretne foglalkozni a témával
könnyű szerrel tanulhatná meg a megismert programok fejlesztéseit és a technológia
szükségszerű változásait,
tevékenykedhetne az audio-video területén, nyelvismerettel külföldön, de talán
már a Zeneakadémián is számíthatna továbbképzésre. Tehetséggel lehetne belőle
zeneszerző, zenei szoftverek írója, rádiós-tévés-színházi-filmes szakember.
Vagy
lehet amatőr, a XXI. század zenéjének értő és kedvelő hallgatója.
-------------------------
Készült
az Eötvös Alapítvány, a Belgiumi Flamand
Közösség (Vlaamse Gemeenschap), a Francia Kormány és
a Tempus ösztöndíjának
támogatásával.
Collegium Hungaricum, Leuven, 1994.
|
