A Francia Kormány ösztöndíjasaként 1992 őszétől 10 hónapig az IRCAM zenei informatikai képzésének résztvevője lehettem.

Párizsba érkezésemkor számítógépes analfabéta voltam. Ez nem könnyítette meg a képzés első hónapjait. A hátrány ledolgozása érdekében 1992 decemberében vásárolt Macintosh Classic II. teljesítménye messze elmaradt az IRCAM csúcsgépeinél, de a gyakorláshoz megfelelő volt. A Max elméleti anyagait hetekig szótáraztam mielőtt a kiváncsi tekintettől távolabb eső gépeken először meg mertem nyitni a programot. Később rájöttem, hogy az IRCAM termeiben "gyakorolni" és kísérletezgetni is lehet, ha hajlandó valaki a többiek távozása után, este 10-től, vagy még később a munkaállomás elé ülni.
Én hajlandó voltam: 1993 márciusa és augusztusa között számos éjszakát töltöttem az IRCAM rue du Renard utcai épületében. Este érkeztem, reggel mentem. Volt, hogy napokon át a gépek között, a földre terített géptakarókon aludtam.

Párizs, az IRCAM rue du Renard-ra néző stúdióinak épülete (bekarikázva)
a Centre Beaubourg közelében, a Notre-Dames-tól néhány száz méterre

A számítógép zenei alkalmazása terén az Ircam-ban folyó kutató munkából igazán egy dolog keltette fel igazán az érdeklődésemet: az élő zene és a számítógép interakciója, és azt segítő, grafikus felületű programtervező szoftver, a Max.
A valós idejű (real time) számítógépes beavatkozás terén a program számomra élőben, koncerteken is bizonyított: az Ircam Auditoriumában számos jó kompozíciót hallattam, melynek előadása során a színpadon akusztikus és elektronikus hangszereken játszó muzsikusok és az eseményekbe előre meghatározott ill. véletlen módon beavatkozó számítógép együttműködéséből élményt adó, izgalmas produkciók születtek. A hangzó eredmény nagyon tetszett, én is szerettem volna az elő előadáshoz kapcsolódó számítógépes elektronikával foglalkozni.
Az élő zenei produkció és a számítógép interakciójában további lehetőséget láttam, ezért a képzés lezárulta után hónapokkal, 1993 végén megvettem az Opcode által forgalmazott programot. Lakhelyemről 200 km-t vonatoztam érte Brugge-be egy hófúvásos decemberi nap.

Úgy gondoltam, a Max kezelését rendesen elsajátítom és egy-két év múlva, amikor már magabiztosan kezelem, ismét megpróbálok eljutni az IRCAM kurzusára.

A felkészülés idején, 1993 és 1994 között az önálló (és hangkártya nélküli) alkalmazások terén elég messzire jutottam. 1994 őszén jelentkeztem is az IRCAM-nál. Az oktatás akkori vezetőjétől, Jean-Baptiste Barrière-től meghívólevet kaptam a 1995/96-os tanévre! Ekkor egy hosszú SOROS-ösztöndíj lehetősége is hirtelen felmerült. Az 1994 december végén postafordultával megpályázható ösztöndíjról végül lemaradtam, így a 10 hónapos kurzuson nem vehettem részt.

Egy második Francia Kormányösztödíjnak köszönhetően 1995 novemberében két hónapra mégis eljutottam Párizsba. A tervezett munkához ez azonban kevés volt, a nézelődéshez sok. Ráadásul decemberben kitört a METRO-s sztrájk, és ez a külvárosból elvágta a napi beutazást. Decemberben dolgavégezetlen jöttem el.
Többet nem próbálkoztam.

A Max fejlesztéseinek (szoftver, hardver) követésére 1996-tól már nem volt lehetőségem. Perspektíva hiányában a kapcsolatom a programmal 1998 után megszakadt.

A honlapon most közzéttett anyag egy része az 1993 decembere és 1995 szeptembere között felkészülési időszak és kisérletezgetés eredménye, a többi tuljadonképpen a Li-Do című darambomhoz való előkészület: a MIDI hangmodulok ill. egy konkrét hangmodul, a Yamaha MU50 számítógépes vezérelhetőségének tanulmánya (1996-1997).