A többszólamú zene írásba foglalásához és az írottak alapján történő előadásához nélkülözhetetlen a ritmikai és a hangmagassági adatok rögzítése. A zenei események ma is használt lejegyzési módja már több száz éve alkalmazott eljárás. Az öt vonal, a pálcikák, zászlócskák és a gombócok viszonylag pontos rendszere alapjában véve nem sokat változott ez idő alatt; a forradalmi újításokat az előadás egyre több paraméterének meghatározására és az esetlegesség (improvizáció) kizárására -vagy éppen megkomponált esetlegességre- törekvő zeneszerzők hozták. A tengernyi agogikai jel és lehetséges előadási utasítás ellenére a zenei folyamatok lélegzésének lejegyzése megoldatlan maradt. A notáció pontatlan. Szerencsére....
Szerencsére, hisz így a hangjegyekké dermedt tér és idő megszólaltatása nem pusztán reprodukció, hanem muzikalitás és személyiség kérdése is lehet.

A géppel való kommunikációnál azonban nem számít az intuíció. A racionalitás kerül előtérbe, a nagyon is szubjektív és körülményfüggő hangerő és tempó elbírálását egyelőre nem bízhatjuk a gépre. Aki valaha is próbálkozott valamilyen számítógépes notációs program használatával megerősítheti, hogy a komolyzenészek számára kézenfekvő és a lejegyzési sablonoktól eltérő megoldásokat nem egyszerű a géppel megértetni. Pedig a notációs szoftverek könnyű kezelhetőséget ígérő reklámja csábító. Ki ne szeretne szabványos, könnyen javítható, transzponálható, meghallgatható és szükség esetén pillanatok alatt kinyomtatható kottához jutni? Ki ne ámulna el a gombnyomásra elkészülő szólamok lehetőségén?

Mindez valóban megoldható. Ha az anyag már a gépben van, s ha a kedvünkre való "fazonírozáson" és az utasítások/előadási jelek felrajzolásán túljutottunk. A csinos kottakép elkészítése tehát három fő munkafázist igényel:
1) a zenei anyag beírását, 2) a kottakép elrendezését, valamint 3) a kiegészítők és utasítások beírását. Az elkészítéshez szükséges idő és a befektetendő energia exponenciálisan növekszik a megvalósítandó feladat nehézségével.
Az említett három akadály leküzdése az alábbi kórusrészletének esetében majdnem három órát vett igénybe.

1. példa *

A számítógépbe történő beírásra általában háromfajta lehetőséget kínálnak a programok: 1) a számítógép billentyűzetéről (hangról-hangra) történőt, 2) a számítógéphez kapcsolt hangszer és 3) a számítógép billentyűzetének együttműködését (hangszeren meghatározott hangmagassághoz a számítógépről rendelve a ritmikát), valamint a hangszeren játszottak csaknem azonnali kottába öntését. Ez utóbbi ígérné a legkevesebb vesződést, csakhogy a notációs programok valós idejű lejegyzésének működése nem kedvez a muzsikusnak. Az eljárás szerint a hangszerből érkező MIDI hangmagasság lejegyzéséhez szükséges viszonyítást a számítógép számára általában a notációs program által biztosított mérőütés jelenti. Az ütemjelző megjelölése után meghatározandó a diktáláskor felismerendő legkisebb ritmusérték.

Ez lehet , , , , , , és ezek pontozással nyújtott változatai.

Ha a nyolcad a legkisebb felismerendő egység, akkor minden ennél kisebb értéket a legközelebbi nyolcadhoz kerekít a program; ha harmincketted, akkor az ennél kisebb értékek a legközelebbi harminckettedhez csapódnak. Ez azt is jelenti, hogy ha a hang után a b hang a felismerendő érték felénél valamivel később érkezik, akkor b hang a következő legkisebb felismert értékhez csapódik. A gép már a tizenhatodnyi pontossággal való dolgozásnál is könyörtelenül leleplezi ritmikai pontatlanságokat, s - mivel a mérőütés nem változik az agogikánál sem - a legkisebb muzikális megoldást is megtorolja.
A 2/a példa anyaga tizenhatodos érzékenységgel, 60-as metronóm értéken motorikusan diktálva született. Alatta (2b példa) ugyanez az anyag látható: harminckettedes érzékenységgel, élénkebb tempóban és némi ritenutóval a másodok ütemben.

2/a példa

2/b példa

A zeneiségről való kényszer lemondás mellett a notációs programokkal ismerkednek meglep szembesülni a legegyszerűbb, szubjektíven pontosan interpretáltnak vélt ritmus számítógép által felfedett pontatlanságaival.
A számítógéphez kapcsolt hangszeren játszott felismerhető a programok számára, de pl. egy hangszerről történő bediktálása/felismeretése már nem egyszerű feladat. ** Az alábbi ritmus-füzér számítógéppel való megértetése egyenesen komoly összpontosítást kíván a hangszeren játszótól.

3. példa

A lassú tempóban és rendkívüli igyekezettel eljátszott anyag elrettent képi megjelenítésének átformálása (lásd 4. példa) sokszor az elkerülni kívánt "kézi vezérlés"-hez folyamodást igényli.

4. példa

Az előbbi példa egyetlen ütemének hangi és képi korrekciója, valamint eladási utasításokkal való ellátása 50 percbe került! (lásd 5. példa)

5. példa

A számítógépes notáció tanulását tervezők számára mérlegelendő tehát, hogy ahhoz az a feladatkörhöz, amihez a notációs programot használni szeretné, megéri-e a program megtanulásába energiát fektetni és az egyéni kottaképek létrehozásával bajlódni, s nem egyszerűbb-e fele vagy harmad idő alatt kézírással megoldani, esetleg profi számítógépes kottakészítőre bízni a másolást.

A különleges kívánságoktól mentes*** , egyszerű példák elállítására azonban mindenképpen javasolható a számítógépes notáció. Az egér segítségével, kézzel történ alakítást ilyen esetekben is megkívánja a számítógépbe bevitt anyag, de a szükséges korrekciók mikéntje hamar begyakorolható. Leggyakrabban a zsúfolt ütemek, a gombócok és szárak pozícionálása, valamint a hangba csúszó módosító jelek okoznak gondot. (lásd 6.példa)

6. példa

Ezek javítása többlépcsős rutinfeladattá válhat, mely során kedvünkre alakíthatjuk a vonalrendszerek közti távolságot, az ütemszélességet (7. példa), az elcsúszott és nem megfelelő szárhosszúságú hangokat (8. ábra), s végül elhelyezhetjük az előadáshoz szükséges kiegészítőket (9. ábra).

--------------

7. példa ---------------- 8. példa ------------------------------------------ 9. példa

A bonyolultabb programok megengedik a képernyőn megjelenő minden grafika tetszés szerinti változtatását (pl. a gombóc formája, a vonalrendszer vonalainak egymástól való távolsága és vastagsága, stb.), de kielégít kotta-képhez az előbb felsorolt (alap)eljárások általában elegendőek. (lásd 10. ábra)

10. példa

Igaz, nem árt a "technológiai" sorrendet is betartani (előbb elvégezni minden, a zenei tartalmat és a kifejezést érint korrekciót és kiegészítést), s csak ezután hozzáfogni a kottagrafikát és kottalap nyomtatását érint munkához. Ellenkező esetben elfordulhat, mint az előbbi korál részlet transzpozíciójakor, hogy egyes időrabló munkafázisokat meg kell ismételni. (lásd 10.-11. példa)

11. példa

A figyelmes munkával kiküszöbölhet kellemetlenségek jelentősége eltörpül a notációs programok előnyei mellett. Ha az anyag a gépbe kerül, a kísérletezések és változtatások hosszú sorát lehet végrehajtani rajta. A 12. példa anyagának legkézenfekvőbb átalakításait a 13/ a), b), c), d) példák mutatják.

12. példa

vagy

13/a példa

vagy

b)

vagy

--- stb.

c) ----------------------------------------- d)

A notációs szoftverek számára a bevitt anyag transzponálása egyszerű művelet. Ez a számítógépet alkalmassá teszi a szolfézs-zeneelmélet órákon tervezett, saját elképzelés szerinti feladatok tárolására és a kívánt módon történő felhasználására. Ez lehet a lapról olvasás anyaga (lásd 2. példa), számozott basszus kidolgozás és játék anyaga (lásd 14/a-b. példa),

vagy

14/a példa

stb.,

14/b példa

fokszám jelzés alapján kidolgozás és játék anyaga (lásd 15/a-b. példa),

15. példa

vagy akár ritmus-patternek ( , , , ) alapján, a tanmenet adott pontjának és pedagógiai céljának megfelelően, alkalmanként összeállított ritmus gyakorlat példái (lásd 16/a-b-c. példa).

16/a példa

16/b példa

16/c példa

A kottakészítés legutolsó feladata -az előadási utasítások elhelyezése- is többfázisú, türelmet igénylő, de korlátlanul javítható munkát jelent. **** (A főbb lépéseket lásd 17/a, b), c) példán.)

-----

17/a példa ----------------------------------------- b)

c)

Megjegyzendő, hogy kortárs zene lejegyzéséhez még nem készült speciális speciális grafikákat ajánló szoftver, viszont az elektro-akusztikus zenéhez már van program ajánlat. A nehézségek ellenére egyes szoftverekkel mégis megoldható a legtöbb szabványosodó kortárs kottakép számítógépes előállítása. Ez csak elszántság kérdése. (lásd 18. példa)

18. példa

A számítógépbe írt partitúra alapján elkészített szólamok lehetősége a szerény anyagiakkal rendelkező zeneiskolai együtteseket érdekelheti. A korai Haydn Szimfóniák nehézségi fokán álló partitúra, gyakorlattal, egy-két hét alatt beírható. Ennél nehezebb művek anyagának elkészítése előtt ajánlatos mérlegelni a kotta beszerzéséről való lemondás okozta megtakarítás és a hosszadalmas munkálatok fáradtságának arányát. A szólamok elkészítésének házi eljárásán akkor célszerű töprengeni, ha mű már nem jogdíjköteles, viszont a szólamanyag bérlete vagy beszerzése nem megoldható. Jogdíjköteles művek számítógépbe történ beírása magánügy, az anyag engedés nélküli sokszorosítása azonban jogi konzekvenciákat vonhat maga után. Ez vonatkozik a kórusművek kottáira is. A notációs programokkal bevitt zenei anyag a MIDI rendszerbe kapcsolt hangszeren (keyboard, szintetizátor digitális zongora, hangmodul) megszólaltatható és tetszés szerint hangszerelhet.

A számítógépes kottaírás egyszerűbb anyagok esetén sok előnnyel jár. Sajnos, a programok többsége nehezen kezelhet és szolgáltatásaik jó része érdektelen a komolyzene és a zenepedagógia számára. A mikroinformatika nagyközönséget érint szolgáltatásai azonban olyan gyorsan fejlődnek, hogy a komolyzenei célokra is megfelel, könnyen kezelhet notációs szoftverek megjelenése bizonyosan várható. Új lejegyző programok fejlesztésének -komolyzenei és zenepedagógiai szempontból- csak akkor van értelme, ha az eredeti koncepcióval áll el, s ha a meglévő programok fogyatékosságait képes felszámolni. (Az akusztikus hangszer játékának lejegyzése és az énekes diktálás is érdekes lehet.) Rendkívüli előrelépésnek számítana, ha a program fel tudná ismerni az eladás mérőütéseinek relatív lassulását és gyorsulását, és a lejegyzést (időlegesen), a megváltozott mérőütésekhez igazítaná. A kézírás alapján dolgozó kottaszerkesztő is nagy újdonság lenne. (A kézírás alapján dolgozó szövegszerkesztő program létezik; márpedig kottát írni leggyorsabban kézzel lehet.) A komolyzenei és zeneoktatási piacon az a notációs program fog igazi robbanást okozni, amelyik először ígéri alkalmazója kézírásának felismerését, s a speciális elektronikus írópadon kézzel lejegyzett munka alapján kottagrafikailag is korrekt, kevés javítani valót igénylő, sokszorosítható tisztázat és a számítógépen továbbdolgozható alapanyag elkészítését.

----------------------------------------------------------------------

* Az ábrákon az ívek és cresc/decresc jelek szálkásak, ennek oka: a szoftver kezelői felületének print sreenelése. Ha a számítógépből közvetlenül a lézer nyomtató felé küldjük az anyagot, úgy hullámzás nélküli egyeneseket és kötőíveket kapunk. vissza

** A fül számára, természetesen, egy ritmus pontosnak értékelése függ az adott zenei pillanat előzményétől s következménytől. A számítógép által megkívánt, erőszakoltan motorikus diktálás azonban sokszor ráébreszd a zenei képzés ritmikai fogyatékosságaira. Ez nem feltétlenül hátrány. vissza

*** A komolyzenében mindennapos rutinfeladatok megoldása azért okoz gondot, mert a notációs szoftvereket többnyire popzenei feladatokra tervezik. A Musicatort használó Tóth Péter zeneszerzővel közösen elvállalt vonószenekari partitúra elkészítését lemondtuk, mert az egy sorban lejegyzendő divisi állások eltérő irányú szárazása, s az ütemen belüli és az ütemek közötti ritmus csoportok összegerendázása, valamint a vonós jelöléseknek (az alábbi példa szerinti) elhelyezése megoldhatatlannak bizonyult. vissza

**** Az előbbi példák arra is felhívják a figyelmet, hogy a zenetanulók és a muzsikus kollegák kezébe adandó "házi" kották készítésekor a szabványos kottagrafikai megoldásokat kell szem előtt tartani. A megszokottól eltérően elhelyezett jelek nemcsak zavaróak, de egy profi külalakú kottán ügyetlenség benyomását keltik. vissza