A gazdaság terén a 80-as évek közepétől felerősödő globalizációs gondolattal nagyjából egy időben, jelent meg a világ különböző pontjaira jellemző zenei nyelvek (hangzások) és előadási gyakorlatok (stílusok) összeolvasztásának törekvése. A World Music stílusában 1 úgy a komolyzene, mint a progresszív könnyűzene számos alkotója dolgozik. A stúdióban összegyűlt művészek már jelentős mennyiségű CD-t és kazettát produkáltak, de a világzene legérdekesebb pillanatait azok az alkalmak jelentik, amikor a különböző kultúrkörből érkező muzsikusok hangszereiket és népviseleteiket is láttatva élőben együtt szerepelnek.

Az azonos térben megrendezett koncertek mellett a századvég kép- és hangátviteli technológiája azt is megengedi, hogy a zenészek valóságos életterükben maradva, egymástól fizikailag távol legyenek, de "valós időben" mégis együtt játszanak. Az ilyen koncertek létrehozásának alapfeltétele, hogy a korszerű, digitális hangtechnika segítségével a helyszínen megfogott hangzás jelei eljussanak egy keverőasztalhoz, ahol aztán a végleges hangzás összeáll; másrészt szükséges, hogy a muzsikusok ne a semmibe játszanak, hanem lehetőleg hallják és lássák is egymást. A nagy távolságot áthidaló kétoldalú kapcsolat és a valós időben eljuttatandó hatalmas adatmennyiség -csak a CD minőségű hang reprodukálása másodpercenként 41.000 mintát igényel- a szatelitek segítségét igényli. Következésképpen a World Music hangversenyek lebonyolítása a pénzben nem szűkölködő tévé- vagy lemeztársaságok privilégiuma. Legutóbb Frank Sinatra "Duet" és Patricia Kaas "Je te dis vous" című albumának felvételei készültek az ütős-szekciót, a vonós együttest és a stúdióban helyet foglaló énekest összehozó szatellit segítségével, és hallani lehet arról, hogy a Pavarotti legutóbbi könnyű zenei kalandozásai is csak CD-n hozzák össze az elfoglalt művészeket.

Legyen szó "világzenélésről", vagy az azonos zenei nyelvet kedvelők találkozásáról, a baráti alapon, kedvtelésből történő, több helyszínes zenélésnek nem kedveznek a műholdak igénybe vételének költségei

Segíthet ezen az Internet? Igen is meg nem is. A hagyományos telefonvonal rézkábelei bár két- és többoldalú kapcsolatot engedélyeznek, valós időben (live) nem bírják elszállítani az akusztikus hangszerek és az énekhang CD minőségű rekonstruálásához szükséges jelentős mennyiségű numerikus hangadatot.2 A valós időben elérhető kiváló hangminőséggel tehát még adósunk az Internet. (Ez a web használói előtt is ismert jelenség: egy multimédia fájl megtekintése/meghallgatása előtt több perce van szükség, amíg egy klipp adatai teljes egészében a számítógépre tölthetők. A helyzet az RTA norma (Real Time Audio) bevezetése óta változott, de a hangminőség még mindig közepes.)

Egy kézenfekvő megoldás mégis kínálkozik a nagy távolságokat áthidaló és relatíve alacsony költségű együtt zenélésre, ezt a számítógéphez kapcsolható numerikus hangszerek jelentik. A numerikus hangszerek kommunikációja, az 1983-ban bevezetett MIDI szabvány (Musical Instrument Digital Interface) és az azóta történt finomítások az egész világon elfogadottak, minden hangszerkészítő tiszteletben tartja, ezért a szintetizátorok, digitális zongorák, ritmus dobozok és a hangzásokat kontrolláló és átalakító MIDI vezérlésű berendezések egymás jeleit az egész világon azonos módon értelmezik.

A számítógép és a MIDI hangszerek összekapcsolása pedig "régi" gyakorlat. (Ebben az ATARI gépek voltak az elsők, de ma már Mac és IBM gépeken sem ritka a MIDI adatok konverzióját megoldó beépített MIDI interfész, vagy a MIDI bemenettel rendelkező hangkártya.) Ha a MIDI házi-stúdió az Internethez kapcsolódik, a telefon-vonalon nem az analóg jelek digitalizált változatának komppresszionált adatait kell továbbítani majd analóg jellé visszaalakítani (AD/DA konverzió), hanem az eleve digitális vezérlésű berendezések univerzális normáját, a MIDI parancsokat kell továbbítani és fogadni, melyek alapján valós időben, bármely szintetizátor (és hangkezelő vezérlő egység) az egész világon majdnem teljesen azonos módon fog megszólalni. A MIDI norma alapján történő adat továbbítás egy átlagos teljesítményű modemmel is megfelelően gyors kapcsolatot teremt ahhoz, hogy a fizikailag nagy távolságra lévő muzsikusok együtt játszanak, de a MIDI normának megfelelő fájlok cseréjére szakosodot site-okból is pillanatok alatt letölthető a kiválasztott anyag, sőt akár a partitúrát (kottát) is a képernyőre lehet kérni.

Az Interneten történő zenélés elsősorban azoknak jelent előnyt akik egyébként is MIDI hangszereken játszanak, azaz elsősorban a könnyűzenészeket és a jazz muzsikusokat érinti. Ez utóbbiak hozták létre az első on-line jam-session-t, 1994-ben. Azóta számos jazz és rock tanításával foglalkozó iskola ismerte fel az Internet és a MIDI norma előnyeit. A képzést segítő új eszköz alkalmazói már nemzetközi kooperáció keretében is dolgoznak. Az Internet segítségével először zenélő koreai, amerikai, német, norvég és japán zeneoktató intézmények például World Band Project néven szövetkeztek. A program keretében közösen előkészített zeneórákat (rock és jazz) felváltva, a világ különböző pontjain helyet foglaló tanárok tartják. A direktben történő távoktatás és távzenélés alapfeltételként természetesen a résztvevő iskolák mindegyike komplett MIDI stúdióval és Internet csatlakozási lehetőséggel rendelkezik. Az 1994 óta működő WBP évente számos on-line koncertet tart, melyet a site-hoz csatlakozva bárki meghallgathat.

A projectnek otthont adó World Band site egy elektronikus postaládával is rendelkezik, ahol zenéket lehet csereberélni, sőt az érdeklődők egy virtuális numerikus stúdió  szolgáltatásait is használhatják. A sikerre való tekintettel a World Band munkatársa máris a műfajok szerint site-ok előkészítésén dolgozik. Külön találka helyet kapnak nemsokára a rock, pop, jazz, new-age, funk  (stb.) művelői.

Más igényeket kielégítve, számos szerver a mindenki előtt nyitott, folyamatos zenei happaning lehetőség kínálja. A játék abból áll, hogy az adatbankból lekért rövid zenei szakaszokat az érdeklődő tetszés szerint alakíthatja, folytathatja kiegészítheti, áthangszerelheti, majd a valamelyik site felé elküldheti. A "kalákában" készülő/alakuló zenék így naponta körbejárják a világot.

Az oktatás és a játékos zenélés mellett a távolságokat áthidaló kibertérben megszülettek már a valóságban sohasem találkozó, kizárólag az online együttmuzsikálás által létező, virtuális zenekarok. Az Interneten örömzenélésre összegyűltek száma alkalomról alkalomra változik. Az általában kollektív improvizáción alapuló zenélésbe bárki beszállhat, de egy idő után itt is körvonalazódnak a nagyjából egy szinten muzsikáló "asztaltársaságok". Az alakuló szokásrendszer szerint a már összejött társaságba illik bebocsátást kérni, vagy az épp muzsikáló együttest előbb meghallgatva mérlegelni, hogy képességeinknek megfelelő, vagy túl erős, esetleg kezdő szintű játékosok találkozójában érdemes-e részt venni.

Az átlagnál kiemelkedően jobb képességű amatőr jazzesek egyik legjobb alkalmi formációja a "Raphael Elig virtuális zenekara" nevet viseli. A Stanford egyetemen zenei informatikai szakot végzett Raphael Elig öt amatőrrel kezdte a muzsikálást, virtuális zenekara ma már több mint háromszáz tagot számlál. Az együttes az Internet és a virtuális zenélés rövid történetében úttörőnek számító vállalkozásra készül. A terv szerint ez év júniusában egy londoni élő koncert keretében a közönség először élvezheti a színpadon helyet foglaló és a világ különböző sarkain a számítógéphez kapcsolt MIDI hangszeren közreműködő muzsikusok játékát.

Az Internet és a MIDI hangszerek kapcsolatát ezen a ponton le is zárhatnánk, hiszen a jazz és rockzenészek számára nyújtott előny a komolyzenét kevéssé érinti. Látszólag. Mert ha még ma nincs is rá gyakorlati példa, a "távzenélés" a komolyzene billentyűseinél is lehetséges. Figyelembe véve, hogy a legjobb mai digitális zongorák (Kurzweil, Roland, Yamaha) hangja, és a hangszer megszólaltatásának technikája mennyire megközelíti az eredetit, és hogy ezek a hangszerek árban mennyire annyira alatta van az "igazi" hangszereknek kijelenthetjük, hogy a digitális hangszerek egy része a gyakorlást segítő instrumentumként jó szolgálatot tehet a komolyzene tanulásának minden szintjén. Ha pedig a profi könnyűzenészeket képző (többnyire főiskolák és egyetemek) fantáziát láttak az utazás nélküli zenei tapasztalatcserében, nem elképzelhetetlen, hogy a külföldi mesterekkel történő konzultációs órák egyszer a komolyzene terén is meghonosodnak.

Az ellenállás, az újtól való félelem természetes dolog. A konzervatív, úgymond hagyománytisztelő intézeteknél még érdemet is csinálnak belő. A megszokás, és a technológia alkalmazása iránti a priori bizalmatlanság azonban nem jellemző minden ország zenei közép- és felsőoktatására. A zenei informatikát és a komputer segítségével történő oktatást rég a programjukba iktató intézetek várhatóan az Internet nyújtotta távkonzultációt segítségét is el fogják fogadni.3

Bizonyos, hogy az Interneten való zenélés elfogadását csak olyan intézettől várhatjuk, ahol a zenei nyelvek és stílusok iránti tolerancia nem távoli, elméleti kérdés. A régizenét, kortárs-, akuzmatikus- és komputeres zenét, jazzet, népzenét és az Európán kívüli népek zenéjét tanító intézetek hamar fel fogják ismerni, hogy az on-line távkonzultáció megoldható az elektro-akusztika és digitális technológia mai lehetőségeivel. Így például technológiailag semmi akadálya nincs annak, hogy a billentyűsök felvételi meghallgatásai, előjátszásai, a zongoraversenyek válogatói, és a külföldi tanárral történő konzultációk a MIDI norma szerint működő digitális hangszer és az Internet segítségével történjenek.

Az Interneten történő távzenéléssel és a digitális hangszerekkel kapcsolatban természetesen felmerülhet a dehumanizáció kérdése is. Ez a probléma nem új, valahányszor a művészetet is érintő technológiai változás történik a művészetet a technikától féltők aggodalma újra és újra felerősödik. Persze senki sem tagadhatja, hogy a szuggeszció és a művész(ek) személyes varázsa, valamint hangverseny terem akusztikája és hangulata reprodukálhatatlan. A rádió és hanglemez esetében már megszoktuk a hangszórók előtti zenehallgatást és elfogadtuk a felvételek elkészítésével járó akusztikai hamisításokat is. Tudomásul vettük, hogy a speciális „ in live” megjegyzést nem tartalmazó lemezek, CD-k jórészének anyagát szinte darabokból rakják össze, s napirendre tértünk afelett, hogy az operák rajongott sztárjai olykor-olykor térben és időben külön rögzítik még az együttesek szólamait is. Ezek után miért furcsa, ha zenészek térben távol, de azonos időben játszanak? Miért csak akkor vetődik fel az embertelen és gépzene vádja, ha az akuzmatikus zene vagy a digitális hangszer hangja érkezik a hangszórókból? S ha már az akusztikus hangszerek eredeti hangzása helyett kiglanszolt dolby minőség és a koncertkörülmények között sohasem előállítható mesterséges lemez-hangzásarányok a fülünkbe sulykolódtak miért furcsa, ha a CD-hangminőségben dolgozó, az akusztikus hangszerek hangjának modellálásával vagy a RAM-ba tárolt hangminták alapján működő digitális hangszerek legjobbjai a művészet (művészek) segítségére lehetnek?

Néhány olyan zenei versenyen, ahol régi gyakorlat, hogy a kandidáns egy paraván mögött játszik, érdekes lenne kipróbálni, hogy a paravánt egy stúdió fallal helyettesítve észre venné-e valaki hogy a korszerű hangszórókkal besugárzott terembe egy akusztikus zongora, vagy egy újabb generációs digitális hangszer hangját közvetítik? Ezen a szálon tovább lépve semmi különbséget nem találhatunk abban, hogy a MIDI információ tíz méterről, vagy a világ tulsó oldaláról érkezik.

A zenészképzésben és a zenélésben az jelent majd nagy változást, amikor az akusztikus hangszerek hangját és az énekhangot is valós időben közvetítőoptikai szál vagy a mindkét irányba azonos adatátviteli teljesítményt biztosító kábel mindenki számára hozzáférhető lesz. Addig is az Interneten meg kell elégedni a MIDI hangszerek használatával, melyek nem jobbak és nem rosszabbak, mint a hagyományos (billentyűs-, fúvós-, ütős stb) hangszerek, hanem mások.

Mint a fentebbiekből is kiderül, a helyi telefonbeszélgetés áráért MIDI fájlon pillanatok alatt megszerezhető anyag (jazz rögtönzés, ritmus képlet, harmóniasor, Sample Dump parancsok, System exlusive üzenetek stb.), az interaktivitást is biztosító globális zeneórák praktikus és a muzsikus számára távlatokat nyitó lehetőségének legfőbb előnyét a relative alacsony költség jelenti. A gazdaságossági mutatók mögött azonban emberek vannak, ezért fontos aláhúzni, hogy a lelkes amatőröknek a játék és az együtt muzsikálás örömét hozhatja az Internet (ugyanígy a számítógépes zenei programok, CD-ROM-ok és szintetizátorok), a profik viszont a tanulás és a tapasztalatcsere új távlatokat nyitó eszközét láthatják benne.

Persze amíg a koncert intézménye létezik, az élő helyszínen történő muzsikálás varázsát, (különösen az Internet által ma leginkább érintett a jazz esetében) semmi sem pótolhatja.