|
A CD-Rom-ok tengerében akad néhány olyan speciális program, melynek segítségével bárki létrehozhatja saját játékprogramját, rajzfilmjét és multimédiáját, programozási ismeretek nélkül. Ugyanúgy, ahogy a táblázat- és adattár készítését segítő programokkal informatikai ismertek nélkül is bárki komputerre szabott feladatokkal bízhatja meg a számítógépet. A játékprogram készítő programok és a népszerű rajzfilm figurákkal benépesíthető "házi" rajzfilmek az alkotás (csinálás) örömével ajándékozzák meg használó, és az elkészült produkcióban sok ötlet lehet, ennek ellenére az alapvetően előre gyártott panelekből, helyzetekből, figurákból gazdálkodó produkciók kapcsán eredetiségről és művészi értékű alkotásról nem beszélhetünk. A multimédia készítéséhez készült programoknál (Apple Media Tools, Macromedia Director stb.) más a helyzet: elegendő lehetőséget biztosítanak ahhoz, hogy a feldolgozni (megjeleníteni) kívánt témából akár igényes produkció is születhessen. Feltéve, ha program használójának van mondanivalója, megfelelő alap- és kiinduló anyaga, és ért a kiszemelt témához. A számítógépnek az alkotás egyes fázisainak segítésébe történő bevonásának nagy kérdése az, hogy miképp közelítsen egymáshoz a művészet és a technológia. Hogyan értsen szót a hagyományokra és tapasztalásokra épülő képzésből kikerülő alkotó az exakt gondolkodást igénylő berendezéssel, másrészt, ha segítséget vesz igénybe, hogyan kommunikáljon az alapvetően tudományos beállítottságú informatikussal, matematikussal? A számítógép használatnak a hajnalán, az 50-es években a számítógéppel először kapcsolatba kerülő művészeti ág, a zene alkotói ezekre a kérdésekre csakis egyféle választ adhattak: a számítógép lehetőségei iránt érdeklődő zeneszerzőnek meg kell tanulnia problémáinak a gép számára is érthető, pontos megfogalmazását, és a gép nyelvét használva kell formába öntenie az elképzeléseit, hiszen a komputer minden műveletet el tud végezni, ahol szabályok felállításával fogalmazták meg a kérdéseket. Ehhez pedig jártasságot kell szereznie a hangtan és a matematika területén. Bár történetileg, a számítógép zenei felhasználására vonatkozó első kísérletek kompozíciós jellegűek voltak (Isaacson és Hiller a klasszikus kontrapunkton alapuló automatizált zeneszerzés lehetőségeit vizsgálta), a zenét író komputer gondolata az alkotni akaró zeneszerzőket nem foglalkoztatta. A számítógép segítette komponálás (Computer Assisted Composition, CAC) a mű zenei alapanyagának, a mű lefolyásának, és a lehetséges variációk megvizsgálásának lehetőségét hozta, s először a 60-as évek elején, a sztochasztikus eljáráson alapuló módszerekkel dolgozó Piérre Barbaud, valamint Iannis Xenakis munkái alapján lett ismertté. A számítógép nyelvét megtanuló zeneszerzők olyan témákkal foglalkozhattak, mint Markov folymat, káosz-elmélet, zenei absztrakció, zenei extrapoláció, interpoláció, fluktuáció, hibridáció, modellizáció, transzfiguráció, transzformáció és a kettős, művészeti/tudományos gondolkodást újra fölvállaló komponisták voltak azok, akik az újabb hangzások keresésével, a hang "atomi vizsgálatával", jelentős lökést adtak a hangszintézis és a hang numerikus jelkezelése fejlődésének (Digital Sound Process). A Bell laboratóriumban például John Pierce és Max Mathews és Jean-Claude Risset zeneszerzők dolgozták ki a hangok spektrális analízisének azt a technikáját, amely lehetővé tette az akusztikus jelek komponenseinek számolás útján történő reprodukcióját (1964). John Chowning pedig a 60-as évek végen találta meg a frekvencia moduláció eljárását, mely a ma ismert a digitális szintetizátorok és hangmodulok 1983-as, első generációjának megszületéséhez vezetett. A 80-as évektől megjelenő felhasználóbarát és flexibilis számítógépes környezetekkel (és az egyre nagyobb teljesítményű mikro-processzor árának csökkenésével) a számítógép zenei felhasználási lehetőségei popularizálódtak ugyan, de az egyetemek és a specializált stúdiók és kutató intézetek kifejlesztette zenei szoftvereknek csak töredéke kerül (kerülhet) kereskedelmi forgalomba a használathoz szükséges felhasználói ismeretek magas szintje miatt. A zeneszerző és az informatikus dialógusa egy kölcsönös közelítés tendenciája miatt lényegesen könnyebbé lett: egyfelől a világ rangos zenészképző intézményeiben a diszciplínák közé fogadták az elektroakusztikus zenét és a zenei informatikát, másfelől a tudomány-egyetemek alkalmazott informatikai szakán és rég jelen van szonológia és zenei informatika. A kereskedelmi forgalomba nem került, de a mai napig is használt hangszintézis, formalizációs és CAC programok legtöbbje UNIX környezetre írt készült. (Például Formes (IRCAM-Párizs, 1982); Mosaic -fizikai modellizáláson alapuló szintézis program (IRCAM-Párizs; 1986); Csound -hanganalízis és transzformációs program (IRCAM-Párizs, 1982); Chant -az énekelt hang modellizációja alapján működő szintézis (IRCAM-Párizs, 1988); MidiLogo -Logo nyelven írt zenei kompozíciós környezet (GRAME-Lyon, 1984); MidiLisp -Lisppel írt zenei kompozíciós környezet (ACT-GRAME-IRCAM, 1986); PatchWork /Esquisse -CAC program (IRCAM-Párizs, 1988). A "felhasználóbarát" operációs rendszerek megjelenése óta az alapvető matematikai ismeretekkel és a hang fizikájának magas szintű ismeretével rendelkező zeneszerzőnek a géppel való kommunikáióhoz már nem feltétlenül szükséges a programozói tudás megszerzése. A Next és Macintosh számítógépekre készült újabb CAC programok a pre- és posztkompozíciós feladatok elvégzését (zenei struktúrák analizálása, formalizálása, konstrukciója, manipulációja) és az elektro-akusztikus zenei események élőben történő kontrollját szolgálják, (esemény-szervezés, spacializáció stb.). Az ilyen programok a szövegszerkesztőkből ismert grafikus interfésszel rendelkeznek, ahol a felhasználó az ikonokkal jelzett funkciók összekötögetésével, ill. a számításhoz szükséges paraméterek pontos megadásával készíthet célprogramokat A grafikus szimbólumok és a "huzalozás" technikája egyébként gyakori megoldás a zenei informatika terén. A számítógép képernyőjén jelzett virtuális összeköttetést használnak a házi számítógépes zenei stúdió konfigurációjának létrehozásakor (1.ábra), és egyes a kereskedelemben is hozzáférhető hangszintézis programoknál, ahol az ikonok összekötésével paraméterek szerint beállítható algoritmus-sorokat kapcsolhat össze a felhasználó (2. ábra).
1. ábra 2. ábra Az IRCAM-ban kidolgozott és kereskedelmi forgalomba került Max, illetve az User Group formájában hozzáférhető PatchWork programok kezelői lapján a klaviatúra és az egér segítségével lehet dolgozni, s a feladat-sort a palettán vagy a funkciótárból lehívott a boxok (modulok) segítségével határozzuk meg. A modul a Lisp funkció(k) grafikus megjelenítése, s a különböző operációkat a rendszer modulok formájában érti meg. A "gyárilag" szállított "built-in" modulok bármely funkciója Lisp nyelven kiegészíthető, a modulokból alkotott rendszer maga is egy modullá alakítható, s az absztrakció eredménye akár egy built-in modul új funkciójává is rendelhető. A modulokat a kimenetből húzott vonal segítségével lehet csatlakoztatni egy másik modul bemenetéhez.
A boxok (modulok) összekötésével nyert alapegység a "patch" (4. ábra), amely "folt" további foltokkal történő összekapcsolásával egész rendszereket hozhatunk létre. Ám a rendkívül összetett rendszerek akadálya a képernyő szűkössége, másfelől a felhasználót vizuálisan zavaró adathalmaz. A logikai áttekinthetőség és a nagy mennyiségű kapcsolás hierarchikus viszonyainak áttekinthető ábrázolását biztosítja a sub-patch szisztéma: egy patch-be foglalt patch alkalmazása (5. ábra).
4.
ábra
5.
ábra Tartalmi szempontból a patch kötetlen: ha a program törvényeinek megfelelően töltjük ki, a program elvégzi a műveleteket tekintet nélkül a várható és kapott eredmény zenei értelmére, minőségére. A PatchWork/Esquisse koncepciójának kialakításában informatikus oldalról P. F. Baisnée és J. Duthen, komponista oldalról Magnus Lindberg, Kaija Saariaho, Marc-André Dalbavie, Jean-Baptiste Barriére és Tristan Murail vettek részt. A PW/Esquisse környezetben a komponista dolgozhat unidimenzionális zenei tárggyal (pl. hangmagasságok sora), vagy multidimenzionálisokkal (pl, hangmagasságot, időt, intezitást és más paramétereket is magába foglaló akkord sor). Vagy csak irányítja ezen zenei tárgyakat, vagy bizonyos funkcióinak aktivizálásával módosítja ezen zenei tárgyak struktúráját. A PW/Esquisse program alap funkciói a következők: akkord típusú funkciók, intervallum típusú funkciók, harmonikus típusú funkciók, motívum típusú funkciók, ritmus típusú funkciók, hangszín típusú funkciók, fúzió (akkord, motívum, ritmus, hangszín). A prekompozíciós munka során a részeredmények bármikor áttekinthetők és szintetizátorhoz, vagy hanggenerátorhoz kapcsolva azonnal meghallgathatók. A PW/Esquisse a kereskedelemben kapható programok felé (szekvenszer/notációs) is konvertálni tudja az adatokat. A másik nevezetes CAC program a zenei informatika pionírja, Max Mathews iránti tiszteletből a Max nevet kapta. A Max koncepciójának születésekor (1986) a zenei és akusztikai kutatások összehangolására létrejött párizsi intézet, az IRCAM, többek között a szintetizátor komputer általi kontrolljára keresett megoldást. A Miller Puckette matematikus és Philippe Manoury zeneszerző között létrejött együttműködés eredménye az első interaktív, real time kontrollált partitúra (Pluton, 1988), melyben a nagyzenekar, a MIDI hangszereket és az előre rögzített zenei anyagnak a komponista által meghatározott módon történő valós idejű kombinációját bízták a számítógépre. A Max jelenleg is fejlesztés alatt álló program. A 2.5-ös változat felhasználási köre széles alkalmazási területet kínál. Ezek real time (MIDI) kontroll, CD-video és CD-audio kontroll, véletlen- valószínűségi modellezés, DSP funkciók és stúdió berendezések funkciójának modellizálása, patch editor és librarian készítés, n x 32 "sávos" MIDI szekvenszer, partitúra követő (score follower), numerikus hangszintézis (vocoder, oszcillátor, a szűrő, burkológörbe-generátor stb.), az FFT bármely funkciójának programozhatósága. A Max-szel az informatikában járatlan muzsikus is megteremtheti a saját igényeire és berendezéseire szabott célprogramokat, miközben a Max tanulása és használata olyan készségeket fejleszt, melyekre a gépekkel kommunikálni és a kommunikáció szabályait megérteni akarónak feltétlenül szüksége lehet. Ezek: a probléma megfogalmazás- és felismerés, a feladat részfeladatokra bontása, stb. Mivel a legegyszerűbb programozási feladat is elvezet a "ha-, akkor-, különben"-fajta elemi logiaki döntések készítéséhez -pl. "ha" az A kritériumnak megfelelő adat érkezik "akkor" ez történjen, "ellenkező esetben" pedig más-, a Max nagyon hamar logikus gondolkodásra kényszeríti tanulóit. A szövegszerkesztőkből is ismert eljárással ellentétben, a Max tool-bárjának ábráin jelzett funkciókat nem kattintással kell aktiválni, hanem a végrehajtani kívánt feladat-típusnak megfelelő ikont az egérrel a képernyő "munkaasztalára" kell húzni.
Az így "tárgyiasult" ábrák, manipulálható "dobozok", elemi információkezelési feladatokra alkalmasak. Az információ fogadásának és távozásának helyét a doboz vonalának megvastagított szakaszai jelzik. Az információ szám vagy üzenet formájában a doboz tetején (inlet) érkezik és a doboz alján (outlet) távozik. (lásd 7. ábra). Két doboz összeköttetését -az információ irányát és átadását-, a képernyőn is megvalósított kötéssel: az egér segítségével húzott kábelezéssel jelöljük. (lásd 8. ábra). Az információ elindulásának pillanatát és megérkezését a képernyőn ellenőrizhetjük. A képernyőre felrajzolt feladatokat a program felülről lefelé és jobbról balra tartó hierarchia szerint hajtja végre. (lásd 9. ábra).
7. ábra 8. ábra 9. ábra Tegyük fel, hogy a MIDI hangszeren játszott (vagy a hangszer felé kimenő) hangokat oktávban szeretnénk kopulázni, azaz, minden egyes hanghoz 12 félhangot hozzáadni. A művelet lelke az a +12=b képlet lesz, melyben az a= módosítandó hangmagasság, +12= +12 félhang, b= a keresett hang. A 10. ábrán egy c' (MIDI pitch= 60) kerül a +12 műveletet elvégző dobozba. Az eredmény természetesen a c'' lesz, MIDI jelölése 72. Egy hármas kopulációhoz újabb két alapművelet (-12, +24) beiktatását igényli. (Lásd 11. ábra.) Ha az így kapott egyszerű műveletsor vagy patch (folt) csak egy parányi része valamely bonyolult zenei folyamatnak, elképzelhető, hogy a kapcsolások rajzaival mennyire megtelhet a képernyő. Ennek elkerülésére, a "fölülről lefelé, jobbról balra" hierarchia mellett, egy mélységi hierarchiát is kínál a Max. A patcher felirattal ellátott dobozra kattintás után kinyíló ablak, a hierarchia eggyel lejjebbi fokát jelzi. A benne elhelyezett és a bevezető/kivezető dobozokhoz huzalozott transzponáló folt (patch) az ablak bezárása után a "-12+12+24" nevet kapta, ilyen módon, a saját készítésű program-morzsa rendeltetése első ránézésre is rögtön felismerhető lesz. (Lásd 12. ábra.)
10. ábra 11. ábra 12. ábra Egy patcher-ba is elhelyezhetünk egy patcher-t , abba még egy patcher-t és így tovább. Arra is van lehetőség, hogy a gyakrabban használt fordulatainkat úgy megtanítsuk a programnak, hogy az, az általunk készített foltot (vagy bonyolult műveletsort) a vásárláskor kézhez kapott, "gyári" parancsok közé sorolja. Az absztrakció eljárásával megtanított művelet-sort a saját magunk adta névvel mindig előhívhatjuk. Ezzel lehetőség nyílik az egyéni igényeknek megfelelő, saját művelet-könyvtár létrehozására. A 13. ábra patch-e a hármas transzpozíció egyszerűsített megoldása. Mellette találjuk ennek absztrahált változatát. A -12+12+24 doboz a megtanított műveletsort rejti magában, ezt a nevet írva a parancs-dobozra, az inleten közölt adat a műveletek elvégzése által módosítva távozik az outleten. A dobozra klikkelve meggyőződhetünk erről.
13. ábra 14. ábra A transzpozíció tehát megoldott. A számítógéphez kapcsolt MIDI hangszeren akkor válik hallhatóvá mindez, ha a művelet eredményét kiadó outletet (15. ábra) összehuzalozzuk a programnak a hangszer felé való kommunikációját szimbolizáló dobozának megfelelő bejáratával. A Max fejlesztői által adott noteout kifejezést parancs-dobozba írva máris összeköttetésben állunk a hangszerrel.
15. ábra Ha az akciós dobozra klikkelve nem történik semmi, annak az az oka, hogy a MIDI hangszer hangkeltésének egyik alapszabályát nem vettük figyelembe: a hangmagasság (pitch, 0-127) közlésével egyi döbben elmulasztottuk a hangerőt (velocity, 0-127) és a csatorna (channel, 1-16) számát közölni. Ha a hangszeren megszólaltatott hangot szeretnénk transzponálni, legjobb, ha a szükséges adatokat a hangszer hangjainak belépését megjelenítő doboz a kijáratairól szedjük le. A 16. ábra notein dobozának kijáratain egy forte megütött c' adatait láthatjuk. *
16. ábra Ha
a hangmagasság adatát keresztül vezetjük a kívánt műveleten, s
az eredményt a program kijáratán, a hangszer felé is közöljük,
majd a beérkező hangerő és csatorna adataival is ezt tesszük, az
művelet eredménye a fül számára egyidőben és teljesen azonos hangerővel
fog szólni.
17. ábra 18. ábra Természetesen a már ismerős, hármas transzpozíciót biztosító dobozt is beiktathatjuk. Az eredmény egy rendkívül egyszerű, hármas transzponálást biztosító program lesz. (Lásd 18. ábra.) Egy komolyabb zenei alkalmazáskor bizonyosan felmerülnének szervezési kérdések is. Például: mikor, melyik programunk kezdjen el dolgozni, milyen jelre induljon, és meddig tartson a működése, hogyan szabályozzon stb. Program nyelvet ugyan nem is kell ismernünk, de a Max esetében sem kerülhető el, hogy a megfogalmazni tudott probléma megoldása érdekében szellemi erőfeszítést tegyünk. Bizonyos jelkezelési ismeretekkel elsajátítása és a számok használatával való megbarátkozás után egyszerű lesz a számítógép és a MIDI hangszerek használata közben felmerülő mindennapos kívánság-típusok teljesítése. Ilyen például a számítógépbe beérkező és valamilyen művelet után a hangszer felé kimenő hang hangerejének szabályozása. A 19. ábrán, a 18. ábra transzpozíciójának hangerejét mutató xy koordináta tengelyről (ahol x=notein velocity, y=notout velocity) leolvasható, hogy a 0-tól 127-ig terjedö skálán a 110-es bejövő hangerőt (x=110) rendeltük kimenő hangerőként (y=110). A bevöjő, változó dinamikájú hangokhoz rendelhetünk pl. állandó mezzoforte (MIDI vel. érték= 64) hangerőt. (Lásd 20. ábra.)
19. ábra 20. ábra A feladatot egyszerű hozzárendeléssel (velocity out = 64) nem lehet megoldani, mert a lenyomott MIDI billentyű felengedését jelző (a hangszer által küldött) "velocity 0" MIDI üzenet nem változhat: ha ehhez is 64-et adunk, a hang nem fog elhallgatni. A "vel. 0" üzenet fontosságát figyelembe véve a fentebbi kívánságot a következőképpen lehet megfogalmazni: Ha nagyobb szám érkezik, mint 0, akkor küld a potméter által jelzett számot, ellenkező esetben változatlanul engedd át az a hangszerből érkező jelet Másképp mondva, ha a >0 akkor noteout= b, ellenkező esetben a noteout=notein(=0) végrehajtását kérjük. A Max által is érthető képletbe foglalva mindez így néz ki: if $i1>0 then $i2 else $i1. A 21. ábrán látható, az egérrel szabályozott potméteren 64-et (=$i2) kértem. A hangszeren "forte" megszólaltatott c'-hez (pitch=60, vel.=110), az általam kreált Ampli doboz mezzoforte velocity értéket rendel oly módon, hogy a billentyű felengedésekor küldött "velocity 0" üzenetet változatlanul hagyja. Az Ampli működését a 22/a - b ábra szemlélteti.
21. ábra 22/a ábra 22/b ábra Ezt a problémát megoldva, kérhetünk ezen túl egy háromszoros oktáv-kopulációt a számítógép képernyőjén szabályozott (a beérkező hangerőtől független) kimenő hangerővel. Ehhez elegendő létrehozni a 18. és a 21. ábrán közöltek szintézisét. Rendelhetünk tehát minden n >0 hangerőértékhez azonos számot (21.-22. ábra). De szabályozhatjuk a dinamikát a minimum hangerő (1) változatlanul hagyása mellett a maximumérték (127) csökkentésével is (23. ábra), vagy a minimum hangerő emelésével és a maximum érték változatlanul hagyásával (24. ábra), vagy a minimum- és a maximum érték változtatásával, nem beszélve az inverzek és a különböző dinamikai törések szabályozásának és alakításának lehetőségéről.
23. ábra 24. ábra 25. ábra Mint az előbbiekből is kitűnik, a Max-szel való zenei eredmények eléréséhez meg kell szokni a problémák megoldásának kisseb és még kisebb feladatokra való bontásos eljárását és a grafikus interfész segítségével történő adatkezelést. Már a program tanulása során sok zenei/zenepedagógiai alkalmazás jut az ember eszébe, melyekhez tanulás közben is előállíthat "alkatrészeket". A jól megoldott informatikai Lego-darabkák a későbbiekben időrabló munkáktól (pl. azonos feladatok sokszori újragondolásától és újra megoldásától) mentik meg a programozót. A 26. és 27. ábrán látható compar<> ill. mirror 64 dobozok ilyen célból készültek. A compar<> (tartalmát a lásd a 28/a ábrán) a jobboldali inleten közölt számot (b) hasonlítja össze a bal oldalon érkezővel (a). A két szám közötti különbséget (+, -, 0) a jobb szélső outleten kiírja; ha a >b akkor a jobb középső outlet indító inpulzust ad, ha a =b akkor a bal középső outlet ad indító impulzust, ha a <b akkor a bal szélső outlet ad impulzust.
26. ábra 27. ábra A "mirror" doboz
(tartalmát a lásd a 28/b ábrán) dallami tükrözések céljára készült.
Matematikai nyelven megfogalmazva feladata, hogy a képzeletbeli
számegyenesen megjelölt középponthoz képest akkora távolságra helyezzen
el egy keresett számot, mint az ellenkező irányban lévő középpont
és a megadott szám közti távolság. Vagyis, az inleten (a ) közölt
és a dobozban írt szám(b) közti távolság (különbség) fele, az inleten
közölt és az outleten távozó keresett szám (c) közöttinek (különbségének).**
28/a ábra 28/b ábra Ilyen
feladatokat néhány hónapnyi tanulás után is meg tud oldani a kezdő,
csakúgy, mint egy egyszerűbb partitúra-követő program létrehozását.
29. ábra 30. ábra A program lelke a "szólamok" patcher (31. ábra): a benne lévő szelektor dobozok (sel) a follow-ból érkező akciószámok alapján indítják el a hiányzó hangokat, vagy indítanak újabb akciókat. (Mint az "utánütő" nyolcadok és negyedek kalkulációja.)
31. ábra A follow tartalmazó patch kitűnő példája a számítógép real time (valós idejű, azaz a hangok megszólalásával egy időben történő) zenei alkalmazásának. Kompozíciós szempontból ennél érdekesebb a vegyes technika: a számítógépen előre rögzített vagy az előadásból felvett zenei események tetszés szerinti keverése. Ehhez azonban már jó esemény-szervezői gyakorlatra van szükség. Az ide vezető út során is lehet hasznosat alkotni. Például egy sokoldalú MIDI metronóm elkészítése számos szervezési és kontroll feladat átgondolására ad lehetőséget. A 32. ábra egy MIDI hangszerhez kapcsolható metronómot mutat. MidiMet (=a program neve), jelenleg a következőket tudja: megadja a hangszeren játszott mérők metronóm értékét (MV); megtanulja a hangszeren játszott mérőket, s a kívánt hangmagasságon (pitch), hangszínen (pgm) és csatornán (chn) mérőütésként visszaadja; mérőt ad a megadott metronóm értéken a hangmagasság, a hangszín és a csatorna kijelölésének figyelembe vételével. Kívánság szerint nyolcadként, triola nyolcadként vagy tizenhatodként is értékelheti a játszottakat.***
32. ábra A feladathalmaz megoldásának legkisebb építőköve az a művelet, amit az MV-ről időre és a hangszeren játszottak alapján MV-re való átszámolás képvisel. Ennek képlete -figyelembe véve, hogy az MV az egy perc alatt végrehajtott egyenletes ütésekre vonatkozik, s hogy a Max ms-ban számol-, a következő: c =b :a, melyben a = MV vagy a hangszeren játszott mérők közti idö, b = 60000 ms (azaz egy perc), c = a megadott pitch megszólalásai közti idő vagy MV. A 32. ábra program-morzsája található 33. ábra metronóm_elv dobozában. Ez a patch bekapcsolt állapotban a metronóm_elv bejáratán közölt MV alapján egyenletes impulzusokkal indítja el a kért hangot a hangszer felé.
33. ábra 34. ábra A 31. ábra kezelői interfészénél jóval egyszerűbbet is lehet készíteni. A 34. ábra "Brahms követője" is csak a legszükségesebb információkat mutatja, mindössze két kicsinyé ablakot nyit a képernyőn. A program Brahms op.36 négykezes Walzerének felső szólamait figyeli. A "Brahms follower" a felhasználó által elkezdett (vagy menet közben megváltoztatott) tempóban és dinamikában küldi ki a basszus és középszólam hangjait. Indulás előtt meg kell határozni a transzpozíciót és a start gomb érintésével készenléti állapotba kell hozni a rendszert.
35. ábra Az előbbi példa programjának elkészítése nem egyszerű feladat és korántsem jelent végállomást. Ezen a ponton túl a Max-szel elért zenei eredmény már csak a felhasználó zenei fantáziáján múlik.
A fentiekben felvázolt úton elindulva, a Max használója rendkívül összetett programokat készíthet, mindig az egyszerűtől a bonyolult felé építkezve. A zeneszerzés és technológia találkozásának mai állása szerint tehát nem lehetetlen programozói tudás nélkül, házi készítésű zenei és komponálást segítő célprogramokat létrehozni. Zenei értéket hordozó zene azonban sohasem nem fog születni tisztán iparosi megközelítés alapján: mondanivalót és zenei csírájú gondolat ne várjunk a géptől. A CAC iránti érdeklődésre jellemző, hogy a PatchWork-kel és Max-szel készült és elő is adott kompozíciók száma már több száznyira tehető. A partitúrák tanúsága szerint zeneszerzők a numerikus jelkezelés minden lehetőséget kihasználjak: az akusztikus hangszerek és a szintetikus hangok kombinációja éppúgy megtalálható, mint a tisztán hagyományos hangszerekre írt, és a tisztán hangfelvételről megszólaló -hagyományos hangszerek hangján alapuló, csak szintetikus hangokat, vagy ezek kombinációját tartalmazó- kompozíció. A megszólaltatáskor muzsikusra támaszkodó kompozíciók legtöbbje él a muzsikus játéka és az ebből kialakítható muzsikus/számítógép interakció lehetőségével. A számítógép által követhető paraméter általában a hangmagasság és hangerő, a beavatkozás és az interakció az azonban nagyon sok féle lehet. Az interakció fő típusai a következők: a számítógép az előre fölvett zenei anyagot előre meghatározott módon (és pillanatban) társítja a muzsikus szólamához; a számítógép az előre fölvett anyagot a muzsikus által játszottak függvényében a kijelölt pillanatban társítja a muzsikus szólamához; a számítógép a muzsikos(ok) által játszottak alapján azonnal, vagy a mű későbbi pontjának kijelölt pillanatában társul a játszottakhoz. Az alaptípusok kombinációja a lehetőségek gazdag tárházát kínálja, ami a valós idejű DSP-vel és véletlen faktorral kiegészülve újabb horizontokat nyit meg. Az amerikai, angol, finn, francia, holland, zeneszerzők után a magyar komponisták közül az elsők között Vidovszky László készített "Max-szes" kompozíciót, melynek kottájából a Farkas Ferencet ünneplő Muzsikában közöltek egy részletet, "Tiszteletkör" címmel. (Muzsika, 1995., december.) A PatchWork és a Max használatát egyébként a világ számos zenei felsőoktatási intézményében és zenei fakultással rendelkező egyetemén tanítják. A Max 2.5 program Magyarországon is megvásárolható.
|
